 |
? Az árkosi írótábor programja, benne a Kárpát-medencei folyóirat találkozója az Erdélyi Magyar Írók Ligájának közgyűlésén kiemelt pontot kapott. Ezt az eseményt miért tartották annyira fontosnak?
? Többen azt mondták, nem érdemes ilyen Kárpát-medencei folyóirat találkozót szervezni, mert úgyis ismerjük egymást, a szakma tisztában van azzal, mi történik a kortárs magyar irodalomban. Kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van. Az igaz, hogy vázlatosan ismerjük a folyóiratokat, de konkrét elképzeléseiket nem minden esetben. Tanulságos, izgalmas volt hallgatni őket, jó barátságok kötődtek a tábor alatt. Minden ilyen találkozó segít abban, hogy jobban összeforrjon a magyar irodalom. Teszem azt: a székelyudvarhelyi szerző publikálhasson Pozsonyban és a pozsonyi meg Kolozsváron, a brassói író ismert legyen Budapesten, a brassói magyar írók meg a Kárpátalján. Mert jelenleg akárki akármit mond, nem beszélhetünk egyetemes magyar irodalomról. Nagyon sok éven, akár évtizeden keresztül kell még találkozni, dolgozni, ügyködni, hogy létrejöjjön az összmagyar irodalom, a Kárpát-medence különböző táján élő alkotók ismerjék, olvassák egymást.
? Jövőre mit terveznek az árkosi E-MÍL táborba?
? Azt szeretnénk, hogy ne csak erdélyi írótábor legyen, hanem tényleg egyetemes jellegű összejövetelt szervezhessünk. De egyelőre nem bonyolódnék felelőtlen kijelentésbe, az év első felében ugyanis meg kell vizsgálnunk ennek az anyagi lehetőségeit. Egyrészt még mindig gazdasági válság uralkodik, másrészt káosz a kultúrpolitikában és a kultúra finanszírozásában. Amíg nem tudjuk, milyen lesz a fedezeti háttere, addig nem álmodozunk. Az év első három hónapja a pályázatokkal szokott eltelni, a lehetőségek feltérképezésével. A tábor konkrét programja, fontosabb meghívottjainak névsora csak március-április táján derül ki.
? A táboron kívül is szervezett érdekes programot az E-MÍL, irodalmi fesztiválokat, könyvbemutatókat, felolvasó turnékat. Az Irodalmat vidéknek kezdeményezést emelném ki; mit sikerült ezzel megvalósítaniuk
? Több éve elindítottuk az Irodalmat vidéknek projektet, amely elsősorban olyan erdélyi településekre akar írókat eljutatni, ahol nem igazán van ilyen rendezvény. Voltunk már Brassó-, Temes-, Fehér-megyében, Bukarestben is. Remélem, két évben belül mindent bejárunk. Az első évben például Kolozs-megyét céloztuk meg, ahol mintegy tíz településen rengeteg író olvasott fel. Így legalább megtudhatják az olvasók, még mindig van erdélyi magyar irodalom, és főként utánpótlás fiatalokból. Sajnos ez hatalmas anyagi hátteret igényel, a mai világban a kis szotyogó pályázati pénzekből nem tudunk olyan sok helyre eljutni. Hátha az elkövetkezendő években több lesz, és akkor felkereshetnénk kétszáz-háromszáz települést ? a húsz- harminc helyett.
? Miket tartott 2010 legfontosabb erdélyi irodalmi kiadványainak?
? Az E-MÍL nem foglalkozik könyvkiadással, de figyelemmel kíséri azt; monitorizáljuk, mi jelenik meg. Ebből a szempontból jó évnek tartom a 2009-est és a 2010-est is. Ebben a két évben azonban nem a debütánsok jelentkeztek, hanem a ?veteránabbak?, nevezetesebben az Előretolt Helyőrség 1995-1998 között induló szerzői, akik közül már többen elnyerték a József Attila-díjat. Tehát az irodalom derékhada ? 30-50 év közötti szerzők. Lehet, hogy ezután következik olyan három év, amikor a fiataloké lesz a terep. A könyvkiadás részével nagyon elégedett vagyok. Amivel viszont elégedetlen: a működésre nincs pénz, nem csak az Erdélyi Magyar Írók Ligájánál, hanem más, fontos civil szervezeteknél sem. Az egy dolog, hogy kapunk pénzt egy program, egy fesztivál, egy felolvasó körút megszervezésére, nagyon gyakran viszont problémát jelent a telefonszámla, a tank benzin vagy a postaköltség kifizetése, tehát nehézkes maga a működés. Van úgy, hogy a civil szervezet alkalmazottai nem kapnak fizetést, mert késik a pályázati pénz vagy annyira minimális, hogy lassan a túléléshez sem elegendő.
? Mi lenne az áthidaló megoldás?
? A pályázati rendszer leegyszerűsítésére kellene törekednie a kormánynak, hiszen egy-egy pályázat leadása, az elszámolás komoly közgazdasági tudást igényel. A civil szervezetekben dolgozók pedig humán értelmiségiek, nem pedig matematikusok vagy közgazdászok. Egy pályázatírásban eligazodni rettentő nehéz, hiszen tudjuk, a magyar könyvelés német, a román francia típusú. Aki ezekhez érdemben ért, sokszor többet kér, mint az elnyert pályázati összeg. Lényegesen egyszerűsíteni kellene ezen, a működés finanszírozására is nagyobb hangsúlyt fektetni. Ha van alaptőkéd, amelyből fizeted az alkalmazottaidat, ha tudsz költeni marketingre, egészen másképp pályázhatsz, meg tudod mozgatni a magánmecenatúrát is. Egészen biztos vagyok benne, ha az erdélyi magyar civil szervezetek kapnának alaptőkét, amelyből ki tudnának építeni egy jobb és hatékonyabb infrastruktúrát, akkor a kultúra támogatására kevesebbet kellene fordítania a román és a magyar államnak.
? Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén több érdekes irodalmárt, szervezetet díjazott. Mi alapján ítélték oda a díjakat?
? Kétféle díjat szokott osztani az E-MÍL: a Méhes György-nagydíjat és a Méhes György debüt-díjat. Mindennek az az oka: amikor Méhes György 2002-ben Kossuth-díjat kapott, akkor a pénz egy részéből egy díjalapot hozott létre, ennek a kamatait osszuk szét minden évben. Ezen kívül Böszörményi Zoltán ?felelős? az Irodalmi Jelen díjak odaítéléséért. Ezt azok az írók kapják, akik az Irodalmi Jelen projektjeiben részt vállalnak. A folyóirat ugyanis az a grandiózus próbálkozás, amely összefogja a világ minden táján élő magyar írókat, egyfajta irodalmi világháló. Az idén a versdíjat Markó Bélának, a prózadíjat O. Nagy Zoltánnak, a kritikadíjat pedig dr. Szörényi László magyarországi professzornak ítélték. A Méhes György-nagydíjat Sátha Attilának adtuk, az Írások könyve címe esszékötetéért és eddigi életművéért, valamint az erdélyi fiatal irodalomban vállalt szerepéért. Hiszen Sátha Attila találta ki a transzközép elméletet, a legjobb harcostársam volt az Előretolt Helyőrség és az E-MÍL felfutatásában. Ami a Debüt-díjat illeti, nagy bajban voltunk. Három erdélyi szerzőnek jelent meg első kötete 2010-ben, de mindhárman negyvenévesek. Kicsit furcsa lenne már érett korban lévő szerzőknek adni egy fiatal alkotóknak járó elismerést. Ezen kívül mindhárom szerző nem Erdélyben él, nekünk pedig eltökélt célunk az ittmaradottakat támogatni. Éppen ezért a Debüt-díjat a Bretter György Irodalmi Körnek ítéltük oda, hiszen ez a legfontosabb tehetségkutató fórum. A kolozsvári egyetemisták fontos irodalmi köre, minden jó író itt mutatkozott be. A pénzalapból pályázatot hirdetünk a fiatal tehetségek felkarolására. Ezen kívül, a pályázaton jól teljesítő nem Kolozsváron lakóknak az utazás és étkezés költségeit finanszírozzuk, hogy írásaikkal gond nélkül szerepelhessenek a Bretter György Irodalmi Körön.
? A Széffedin Sefket forgatókönyvíró-díjat ki kaphatja?
? Ez egy megkésett díjkiosztás, úgy döntöttünk, az évzáró gálaesten adjuk át. Az E-MÍL és a Sapientia Tudomány Egyetem médiaszakos tanárai döntöttek a díjazottakról, a Szülőföld Alap nyújtott hozzá anyagi hátteret. A Széffedin Sefket egy éve működő filmklubján izgalmas vetítések, beszélgetések voltak, sőt, néhány forgatókönyvírói órát is tartottak, ahol az érdeklődők betekinthettek a szakma titkaiba. Ennek kapcsán meghirdettünk egy forgatókönyvírói pályázatot, amelynek nagyjátékfilm első díját a színművész-író-dramaturg Hatházi András nyerte el, a kisjátékfilmét pedig Bácsi Ildikó.
