Milyen volt az új lemez fogadtatása?
Még csak néhány visszajelzést láttam, de azok nagyon pozitívak voltak. Valaki azt írta, napok óta ezt hallgatja, szóval nagyon örülünk és büszkék vagyunk a Part Two-ra.
Szerinted melyik lesz a legtöbbet hallgatott dal, amilyen az előző kislemezen a The hideaway vagy a Paralyzed volt?
Most még nem lehet tudni. A The hideaway anno szerintem azért ért el akkora hallgatottságot, mert az volt a bemutatkozó dalunk. Aki a rockzenét szereti és úgy talál ránk, annak a mostani kislemezről valószínűleg az első dal, a Stand Your Ground lesz a legvonzóbb. Nekem most talán a Greedy Eyes jön be legjobban.
Érdekes, én például a másodikat, a Mislead című számot szeretem.
Azt például azért ajánlom mindenkinek, mert abban hallható az év egyik legjobb gitárszólója Győri Attilától. Bármikor meghallom, elalélok.
Na igen, az tényleg gyönyörű. Lassú, lírai számokban nem gondolkodtok?
Abszolút gondolkodunk. Az új lemez zárótétele, a Light Of Day is egy sokkal intimebb, líraibb tételként indul… Aztán végül nem tudtunk uralkodni magunkon, muszáj volt elengedni a lovakat.
A többiek is mikrofonközelbe kerültek?
Az ének most végig én voltam. Nem arról van szó, hogy elbitorlom előlük a mikrofont, sőt biztatom őket, hogy vokálozzanak minél többet, de valahogy a stúdióban mindig úgy jön ki, hogy csak én énekelek. A koncerten viszont szerintem Attila és Binges Zsolti is fog vokálozni, és ott lesz velünk Mihalik Ábel, aki a lemezfelvételen is közreműködött, ő is énekel majd.
Ő ugye a Kispál és a Borz és a Kiscsillag dobosaként ismert, de ti úgy jellemeztétek, hogy multiinstrumentalista. Nálatok milyen hangszeren játszik?
Ábel egy ufó. Majdnem minden hangszeren tud játszani. Ráadásul balkezes, ami még egy bizonyíték az ufó voltára.
Az Urániában egyébként gitáron, billentyűs hangszeren és vokálban fog minket erősíteni. A lemezen gitározott és ütőhangszereken játszott.
Ábel hogy került képbe?
Attila kezdett vele beszélni szakmai dolgokról, és ekkor merült fel benne, hogy szeretné, ha valaki külső fülként ott lenne a lemezfelvételnél, aki sokféle emberrel zenélt már, és tudna egy olyan értéket hozni a Tulpának, amivel zeneileg szintet lépnénk. Mi ezt lelkesen támogattuk. Talán én voltam a legszkeptikusabb, de ez azonnal eloszlott, amikor elkezdtük érdemben is bevonni Ábelt a dalokba.
Azt nyilatkoztad az új lemezről, hogy modernebb lett, mint az előző. Ezt hogy értetted?
Én leginkább az összbenyomásra értettem ezt. Nem is biztos, hogy minden dalra igaz, de például a Greedy Eyes hangzását, pláne a refrénjét egy abszolút modern rockhangzásnak gondolom. Míg például az első számot, a Stand Your Ground-ot meg pont ősrockosnak érzem, a The Deceived pedig a legmetálosabb dal az új EP-n.
Binges Zsolt egy interjúban elmondta, hogy metronóm nélkül dolgoztatok a lemezstúdióban. Ettől lett koncertszerű a felvétel?
Igen, pontosan. De ez sokkal több koncentrációt is igényel a zenészektől. Ebben az esetben nincs olyan, hogy külön veszünk fel hangszereket. A gitár, a dob, a basszus egyszerre szólal meg. Nincs kozmetikázás.
Azt is olvastam valahol, hogy már az érkezésed előtt megvoltak az előző lemezen hallható számok és a most megjelent új lemez dalainak az ötlete. Ugyanakkor a szöveget viszont te írtad a dalokhoz. Hogy működött ez?
Így van, a srácok már jó pár alapötletet összeraktak az érkezésem előtt. Én azt a metódust szoktam meg, hogy előbb van kész a zene és az énekdallam, és csak utána születik a dalszöveg. Nekem általában nagy kihívás a dalszövegírás, de hála istennek segítségemre van Bagdy György Bagyu barátom, akivel már húsz évvel ezelőtt is írtunk együtt szövegeket. Amikor pedig a Tulpa életre kelt, hozzá fordultam segítségért. Az első öt dalt, vagyis az előző lemez szövegeit inkább személyes élmények inspirálták. A második EP-nél viszont inkább a társadalmi helyzet, a világ jelen állása volt hatással a szövegekre. Ezért is fogalmazódtak meg olyan sorok, mint a Greedy Eyes-ban hallható „Structure of lies soon will be blown”.
Titeket is az úgynevezett grunge kultúrába sorolnak, hol ragadható meg ez az életérzés?
Mindannyiunkra elég erős hatást gyakorolt a kilencvenes évek elejének rockzenéje, amit gyűjtőnéven grunge-ként szoktak megfogalmazni. Ez nem törekvésünk, de vállaljuk, hogy nagyon is táplálkozunk a grunge szelleméből. A hatás megragadható zeneileg és akár a mondanivalóban is. A grunge zenekarokra is jellemző volt például, hogy az aktuális társadalmi helyzetre reagálva fogalmaztak meg üzeneteket.
Hogy lehet az, hogy még csak most léptek fel először együtt Budapesten az Urániában?
Amikor a Tulpa tavaly színre lépett, vastagon benne voltunk még a járványhelyzetben, és induló zenekarként nem adódott erre lehetőségünk. De aztán jött az Uránia megkeresése, hogy beszállnánk-e a Crossover sorozatukba. Ez egy különleges alkalom, szokatlan helyszín egy rockzenekarnak, és nagy kihívás számunkra. De, reméljük, sok bulink lesz még Budapesten.
Előző zenekaroddal, az Ozone Mamával eljutottatok a tengerentúlra is, és több Fonogram-díjat is nyertél. Miért lett vége?
Ez hosszú történet. Lényegében a nehéz körülmények felőrölték az emberi kapcsolatokat és az összetartást, az „együtt előre” érzést. Az Ozone Mamával három Fonogram-díjat nyertünk három különböző lemezzel, és jártam velük Kanadában, de Amerikában is felléptünk egyszer, illetve sokat koncerteztünk Európában is.
Reméljük, a Tulpával is hasonló sikerekben lesz részed. Drukkolok nektek és az Uránia-koncertnek!
Nagyon köszi, úgy legyen!
A nyitóképen Székely Márton. Fotó: Bobal Photography
