Hétévesen kezdtél cimbalmon tanulni. Mi vonzott ennyi idősen ebben a hangszerben? A gyerekek körében általában a gitár, a dob a népszerű. Nem éltem meg meglepő vagy szokatlan választásként. A gyerekek még nyitottak a világra, nincsenek tele előítéletekkel, emiatt nekik a hangszerek között nincs különbség. Ha egy másik zenei példával élünk: a kortárs zene iránt is a gyerekek fogékonyabbak, teljesen nyitott szívvel, füllel, lélekkel tudnak hallgatni egy akármilyen ? számunkra ? szokatlan dallamot. A felnőtt már elvárt hangzásokat szeretne, ami pedig attól eltér, az rögtön zavarja. Esetemben semmi furcsa nem történt: a zongorát és a furulyát ismertem mint hangszer, de mindenki azokat választotta az osztályból. Ezért amikor a cimbalomtanárnő tartott egy bemutatót, úgy döntöttem, ezen szeretnék játszani. Valójában nem ez volt a pillanat, amikor cimbalmos vált belőlem: az később, a Balogh Kálmánnal való megismerkedésem idején történt, kamaszkoromban.
A lemezek, amelyeken a Tárkány Művek albumáig közreműködtél, népzenei albumok: miképpen tágult ki a műfaji repertoár? Hogyan lépett be a jazz és a sanzon az életedbe? A zenei képzettségemet tekintve valójában a klasszikus zene jelentette az elsődleges alapot: a cimbalmon komolyzenét tanultam kezdetektől, majd a középiskolás évek alatt a konzervatóriumban is. Csak ezután fordultam a népzene felé. Mivel mindig is érdekelt az önkifejezés és ennek modern formái, kerestem az új utakat. A folyamatos elégedetlenkedés munkál bennem: előre menni, körbenézni közel és távol egyaránt. A komoly és a népzene mellé a jazz teljesen ízlésből társult: egy mélyről jövő vonzalomnak tulajdonítanám. Ahogy nem tudjuk azt, miért vonzódunk bizonyos emberekhez, azt sem érthetjük, mi köt egy-egy zenei stílushoz, műfajhoz.
A te zenei vonzalmaid adják az együttesben megjelenő stílusokat. A Tárkány Művek név is arra enged következtetni, hogy a zenekar alapvetően a te projektedként működik. Zenekartól függ, hogy a tagok milyen szinten mélyednek bele a közös munkába, ennek rengeteg árnyalata létezik. A Tárkány Műveket saját magam alapítottam, válogattam ki hozzá a tagokat, illetve a dalszerzés, a koncepció megtervezése is az én feladatom. A háttérmunkákkal ? menedzselés, pénzügyek ? is én foglalkozom, mivel van egy közgazdász diplomám.
Ezek szerint volt idő, amikor nem gondoltad, hogy zenészként keresed majd a kenyered?
Hosszú utat tettem meg, mire kikötöttem a zene mellett: bár mindig is foglalkoztam vele, de próbáltam nem ezt a pályát választani. Tudtam, hogy nem egyszerű élet, és mivel nem zenészcsaládból származom, a szüleim ? akik egyébként végig támogattak ?, szerették volna, ha lesz azért egy ?rendes? szakmám. Végül az érettségi után közgazdász diplomát szereztem, majd Ausztráliában és Németországban is éltem, ahol a mosogatástól elkezdve a pizza futári munkán át a takarításig mindenfélét csináltam. Bár ez idő alatt a zenei karrierem nem haladt, de emberileg úgy érzem, sokat léptem előre. Körülbelül öt éve döntöttem el végleg, hogy a zenei pályán maradok. Nagyjából ezzel egyidőben jelentkeztem a Zeneakadémiára, illetve akkor alakult meg a Tárkány Művek is.
Az együttest főként a népi jazz stílusú feldolgozásokkal azonosíthattuk eddig az első, Arcomba az arcod vésted című lemez alapján. Az új lemezen már 11 saját szerzeményt hallhatunk. Miért épp most jött el az idő előlépni a Tárkány-dalokkal?
Az előző albumunk főként a szárnypróbálgatásnak adott teret, és mivel könnyebb hozott anyaggal kísérletezni, ezért átdolgozásokra épült. Sok idő eltelt azóta, a dalszerzés pedig egyre inkább érdekel. Az új album az eddigiektől eltérő irányokat, műfajokat, tartalmakat érint, például közéleti témákról eddig nem szóltak a dalaim. Nemrég töltöttem be a 32. évem, és ennek apropóján elgondolkodtam azon, hogy van-e nemzedékem, és ha igen, akkor hol határolódik el, kik tartoznak bele, él-e bennünk külön nemzedéki élmény. Nem állítom, hogy sikerült föltárnom a válaszokat, de ezekből a kérdésekből és gondolatokból táplálkoztak bizonyos dalok. Mi voltunk, akik a rendszerváltást gyerekként tapasztaltuk meg: senki nem tudta, mi történik, mi lesz a nyakunkba szakadt változások után. Ez rengeteg sajátos, csak általunk megélt és értett élményt jelent. A drog, a plázák, a McDonald?s, a Coca-Cola mind ekkor áramlott be, újdonság volt, a szüleink és a tanáraink nem nagyon tudtak mit kezdeni vele.
Bizonyára lesznek, akik kedvet kapnak a zenekar koncertjeihez a néhol filozofikus, máskor társadalomkritikát tartalmazó daloktól, de előfordulhat, hogy valaki eltávolodik a Tárkány Művektől az új irány miatt. Tartasz a közönség reakciójától?
Valóban jelentős váltásnak érezheti majd a közönség azt, amiről most beszéltem, miközben az egész albumot tekintve mégsem rugaszkodunk el nagymértékben az előző Tárkány Művek lemeztől. Boldogságról, szerelemről most is énekelünk majd. Fontos a közönség visszhangja, de nem a tetszeni akarás motivál elsősorban. Hiszek abban, hogy a művészetnek társadalmi funkciója van: segít feldolgozni, értelmezni problémákat. A zenét pedig auditív művészetnek tartom, hiszen mindazt, amit hallunk, rendszerbe foglaljuk.
Magad is megfogalmaztad egyszer, hogy próbálsz rendszert teremteni a téged körülvevő zenék között, tulajdonképpen ez a művészeted lényege. Rendrakásnak számíthat, ha még jobban összegabalyintod a műfajokat?
Inkább integrálási kísérlet. Ha az ember három napon keresztül bárhol, bármilyen zenét hall, felírná, és történetileg, földrajzilag rendszerezné, kiderülne, hogy 72 óra alatt bejárta az egész Földet, és az európai zenetörténet ezer évét. Nem én csinálom a káoszt, és nem én kényszerítem ki, hogy a stílusok keveredjenek: ez van, ez adja magát. Akkor mit tegyek? Megpróbálok ebben a zűrzavarban rendet teremteni, miközben nem gondolom, hogy ez valaha is sikerülhet.
Széles-Horváth Anna
