Az estet L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke nyitotta meg, aki arról beszélt, aggodalomra ad okot, hogy míg napról napra újabb sztárokat termelünk ki, megengedjük magunknak azt a luxust, hogy megfeledkezzünk a szellemi kiválóságainkról: így például Gombos Gyula sincs úgy jelen a magyar köztudatban, mint ahogyan megérdemelné.
?Gombos Gyula ugyanazokkal a problémákkal foglalkozik, amikre ma is keressük a megoldást. A nemzettudat, valamint a határon túli magyarok problémája, illetve a harmadik út, és a két világháború közötti Magyarország kérdése máig nyitott. Elkeserítő, hogy ezekre azóta sem találtunk választ? ? tette hozzá.
Bíró Zoltán irodalomtörténész felidézte, Gombos Gyula arcában, tekintetében mindig a gondolkodó, elemző embert látta, aki olyan volt, mint a bokszoló: feltérképezte az ellenfelét, mert tudja, létkérdés, hogy kiismerje. ?De ugyanezzel az érdeklődéssel, elemzéssel tekintett azokra is, akikre felnézett, így leírásai nélkülözhetetlenek annak, aki szeretné megismerni a 20. század magyarságának történetét? ?mondta Bíró, aki szerint Gombos Gyula Eszmélete a magyar 20. század történetének tankönyve is lehetne.
N. Pál József irodalomtörténész Gombos Gyula 20 év után című könyvével kapcsolatban fejtette ki gondolatait, kijelentve: az 1948 óta eltelt időszak addigi leghiggadtabb, legtárgyszerűbb elemzése az 1970-ben megjelent, fiktív leveleket tartalmazó kötet.
Petrik Béla az író Szabó Dezső monográfiájával, illetve az annak fogadtatásával, visszhangjaival kapcsolatos, részletes és sokrétű kutatásait ismertette. Petrik szerint a magyar irodalom egy ihletett pillanata volt ez a monográfia, ám mint hozzátette: ?Míg az emigrációban a kötet három kiadást is megélt, itthon az utolsó pillanatig a tiltott könyvek listáján maradt?
A megemlékezéseket M. Kiss Sándor beszéde zárta, aki az egyik legnagyobb magyar gondolkodónak nevezte Gombos Gyulát.
?Kétségtelenül izgalmas élete volt, elég, ha belegondolunk, milyen sok forradalmat, rendszerváltást, vagy rendszerváltási kísérletet megélt ? mondta a történész. ? Gombosé azon pályák egyike, amelyeknek van vezérfonala. Mindvégig ugyanazokat az alapértékeket követve vonta le a következtetéseit a különböző korokban.?
Gombos Gyula Széchenyi-díjas irodalomtörténész, újságíró, író, esszéíró 1913. szeptember 30-án született Temesváron. Miután szüleivel és testvéreivel 1925-ben Budapestre költöztek, írásaival hamar feltűnt. Előbb recenziói és kritikái jelentek meg, majd 1939-ben segédszerkesztőként kezdett dolgozni a Magyar Életnél, melyet két évvel később már ő maga szerkesztett. A népi írók kiemelkedő alakja volt. A második világháború után a Magyar Közösségi összeesküvési per kapcsán bebörtönözték. Szabadulása után előbb Svájcba, majd az USA-ba emigrált családjával, ahol a Szabad Európa Rádiónál kapott állást. Sokat foglalkozott Szabó Dezső és Németh László munkásságával, magyar nyelvű esszéköteteinek többsége Münchenben és az Egyesült Államokban jelent meg. A rendszerváltáskor tért haza emigrációjából, 2000 decemberében Budapesten hunyt el.
Zabolai Margit Eszter
