A tudatosság mind a szövegben, mind a tipográfiai munkában nyomon követhető, de csúcspontját ez utóbbiban éri el annak ellenére, hogy ? mennyiségét tekintve ? a szöveg és kép aránya pontosan ötven-ötven százalék, hiszen ötven-ötven (plusz egy oldal a végső geg miatt) a terjedelme. A szerző és a társszerzők (Kövecses Panni, Czinki Feri, Pricz Petya, Teplán Zsolt) egyfajta párbeszédbe kívánják állítani a grafikákat a szövegegységekkel, és a letisztult ? olykor túlságosan is egyszerű ? mondatokból kimaradó információkat képi elemekkel egészítik ki.
A többes szám első személyben megnyilatkozó, mindentudó elbeszélő a könyv első harmadában csupán a szereplők bemutatásával foglalkozik, ami terjengős és kusza lehetne, ám Kövecses Panni és szerzőtársai kiváló arányérzékkel állnak meg a felsorolással. Se több, se kevesebb karakterre nincs szükség a történet kibontásához; a szereplőkről éppen annyi információt közölnek, amennyit feltétlenül tudnunk kell róluk. A főhős bemutatása az enumeráció végére marad, csak a huszonkettedik oldalon ismerjük meg Eriket, és hű társát, a beszélő kutyát, Csipeszt. (A kutya e különleges tulajdonságát axiómaként kezeli a szerző.) Erik, és minden más figura kora rejtve marad, csakúgy, mint a helyszín pontos meghatározása is, de ez semmilyen szinten nem befolyásolja a befogadást.
 |
A szöveg stilárisan széthúzó. Különböző nyelvi rétegek mosódnak össze az argótól a hivatali stílusig. Ez izgalmas keveréknek ígérkezik, de nincs áttörés; a könyv nyelvisége megreked a köznyelvi stílus átlagos szintjén.
Ellentétben a szabadkézi rajz szépségeivel, az Erik és Csipesz nyomozban a XXI. századi számítógépes technika vívmánya, a képszerkesztő program kerül előtérbe. Kövecses Panni ? a külföldön is egyre ismertebb ? logo-tervező grafikus designer szó szerint árnyaltan használja a kompjúter adta lehetőségeket. Könyve koloritjának nincsenek tiszta színei; a borító mintázatán látható öt-hat, alapszínnek megtett keverékszínnel dolgozik és ezeknek variálásával operál a tónusokat mellőző, a ?70-es évek stílusát visszahozó retro-minimál jegyében. A grafikai stílusból adódóan a képi ábrázolás két dimenzióban zajlik, a perspektíva nem jut szerephez és ezáltal gyermekrajzok naivságát idézik az illusztrációk. Leginkább a zárójelenet főszereplőket felvonultató ünneplős-ebédelős képében szembetűnő a szándékoltan puritán, kétdimenziós stílus.
A grafikai elképzelés sok esetben jól idomul a történethez ? napozó lányok, mákos tészta, Csipesz, a kutya kedves figurája ? és a gyermekkönyvek sugallta derűs stílushoz, ám néhány illusztráció még a könyv felnőtt forgatója számára is kissé borús hangulatúra sikerült. Ugyanakkor szándékosságot sejthetünk e dolog mögött is, hiszen a képi világ változására mindvégig érzékenyen reagál a szöveg. A helyszínt adó, elképzelt tengerparti kisváros idealizált világába viszonylag sok negatív elem szűrődik be. Kövecses Panni nem akarja hitegetni a gyerekeket a konfliktusmentes és gondtalan élet reményével. Például a depressziótól szenvedő híres öreg keramikusművész, a nem sok talentummal megáldott, nincstelen portrérajzoló Paolo, a jobb életre vágyó pincérlány Loretta, vagy Erik ? a házasságban kissé megfásult (de azért még boldog) ? szülei nagyon is reális képet adnak a mai gyerekeket körülvevő valóságról. Még akkor is, ha néhány karakter ugyanakkor elrajzoltan idejétmúlt, mint például az úszómester vagy a kanárijával élő öreg néni figurája. A realista ábrázolás egyik elemeként lép be egy szerkezeti motívum is. A késleltetés szokatlan módját választva a mesélő kétszer is hivatkozik a rossz időjárásra, ami miatt a cselekmény fő szála kis időre elakad: Erik és Csipesz kénytelen felfüggeszteni a nyomozást az eső miatt és ez formailag is megjelenik a könyvben. Az egyik ilyen oldalt gyakorlatilag üresen hagyja a szerző és csupán ennyit ír: ?Azon az estén esni kezdett az eső és abba sem hagyta huszonnégy órán át. Aznap semmi nem történt.?
A könyv alapkonfliktusa egy mindenki számára kellemetlen esemény köré fonódik. A vízparti kisváros nyugodt életét furcsa lopások kavarják fel és a baljós hangulat rányomja a bélyegét a történet egészére. A mese végére persze minden tisztázódik; Erik hűséges kutyájával leleplezi a puszta jó szándék által vezérelt tolvajt. A rossz módszer megválasztása és annak következmény és büntetés nélküli jóra fordulása a mese didaktikus felhangja ? ezzel pallérozva a kisgyermekek erkölcsi fejlődését.
Az A/3-as méretű, fekvő formátumú, lekerekített sarkokkal ellátott könyv gyermekbarát, de nem egészen világos, hogy a szerzők melyik korosztálynak szánják munkájukat. A közel félszáz színes illusztráció azonban minden bizonnyal elnyeri a legkisebbek tetszését is, akik a pasztellszínű babarajzok helyett igazi jutalomfalatot kapnak.
