felmericecilia.jpg
Felméri Cecília

Kemény dió egy nő számára ez a pálya, interjúalanyunk viszont könnyen megbirkózott a feladattal. Animációs filmjei, erotikus mesefilmje, valamint dokumentumfilmje elsöprő sikert arattak mind az erdélyi, mind a magyarországi szakmai körökben.

 
- Több műfajt is kipróbáltál már, fiatal korod ellenére gazdag rendezői múltad van. Miért döntöttél úgy, hogy filmrendező leszel?
 
- Az ötlet, hogy rendező legyek csak nagyon későn fogalmazódott meg bennem. Keresgéltem a nekem megfelelő szakmát, foglalkozást, amit sohasem unnék meg, de eszembe sem jutott, hogy lehetnék akár filmrendező is. A Sapientia Erdélyi Tudományegyetem fotó-, film-, média szakára is azért felvételiztem, mert reméltem, valami érdekeset fogok tanulni. Amikor megismerkedtünk többféle filmstílussal, műfajjal, kezdett körvonalazódni bennem, hogy ezt én nagyon élvezem csinálni, és hogy ez az igazi. Az első próbálkozásaim animációs filmek voltak. Ez a műfaj szerencsés választás egy pályakezdőnek, mert az egyszemélyes animáció semmibe sem kerül, legfeljebb időbe és ráfordított munkába. Ha van egy jó ötleted, amit sikerül ilyen módon megvalósítanod, nagy sikerélmény tud lenni. Az első animációs filmemet egy Filmtett - Duna Műhely táborban készítettem, a másodikat otthon, egy hét leforgása alatt. Az utóbbival sok díjat nyertem és ez tovább motivált.
 
- Következett a Kakukk című erotikus mesefilmed, amellyel berobbantál a köztudatba. Kezdő filmesként hogyan birkóztál meg a kisjátékfilm forgatásával?
 
- Nagy szerencsém volt a Kakukkal. Az Argo Audiovizuális Műhelynek volt egy képzéssorozata, melyen én is részt vettem, itt került terítékre a téma. Lakatos Róbert rendezőnek, a film producerének volt ez az erotikus mesefilm ötlete, amelynek elkészítésére kapott anyagi támogatást is. Mivel épp a nagyjátékfilmjével volt elfoglalva, nem lett volna ideje a kisfilmre is, ezért rám bízta a filmtervet. Nagy lehetőség, de egyben nagy kihívás is volt. Sokat dolgoztam, dolgoztunk rajta az operatőrrel, a saját filmünkké kellett tennünk. Kitaláltuk a képi világot, kockáról-kockára elterveztük és lerajzoltuk a filmet. Elég kemény volt a forgatás, elsősorban a hideg miatt, másodsorban amiatt is, hogy nem csak rendező, hanem egyfajta mindenes is voltam ? de hát ezzel így van minden kezdő rendező. Nehézséget okozott viszont az időjárás, nem volt hó, pedig kellett volna a filmhez, viszont végig szörnyű hideg volt. Az erotikus mesefilmben, az eredeti elképzelés szerint lett volna néhány olyan jelenet is, amelyben a színészeknek le kell vetkőzniük. A főszereplő lány nem vállalta a teljes meztelenséget, de mivel mindenképpen őt akartam főszereplőnek, megegyeztünk, hogy a ?kényes? testrészeket mindig eltakarjuk valamivel. Ez a változás a vizuális stílust is meghatározta, még játékosabbra kellett vennünk a figurát, és szerintem ettől jobb lett a film.
 
- Mennyire vagy keménykezű a színészekkel? Lehetnek-e saját elképzeléseik vagy inkább hiszel a rendezői ?diktatúrában??
 
- Én úgy hiszem, hogy az a szerencsés, ha a színészek saját változatokkal jönnek, mert gyakran olyan árnyalatokat hoznak a szerepbe, amire én nem gondolnék. Persze azt, hogy ezekből mi illik bele a filmbe és mi nem, azt nekem kell átlátnom és az én felelősségem.
 
- Animációs dokumentumfilmed egy újabb műfajváltás. Miért nem maradtál meg az erotikus mesefilmnél?
 
- Szerintem hiba lenne leragadni az első műfajnál, amit kipróbál az ember. A filmkészítést gyakorlással lehet megtanulni, és minél többféle dolgot próbál ki valaki, annál szélesebb lesz a palettája. Az animációs dokumentumfilm nagyon érdekes műfaj, már rég szerettem volna kipróbálni. A hang dokumentumhang, valós hangfelvételek, interjúk halmaza, a kép pedig rajzolt, amibe mindent bele lehet sűríteni, azt is, ami nem volt ott az interjú készítésének pillanatában, de ott lehetett volna. Mivel nem mutatunk arcokat, csak hangokat, ezért sok minden megengedett, nem csak az interjúalanyoknak és a társadalomnak ad ?görbe tükröt?, hanem egyben dokumentumfilm-karikatúra, paródia is.
 
- Milyen visszajelzéseket kaptál a filmre?
 
- Magyarországon, az Inforg Stúdió szakmai bemutatónapján telt házzal vetítették, és állítólag nagy sikere volt, minden poént vettek, sajnos én nem tudtam ott lenni. Általában érdekes kísérletnek tartják, pozitív kritikákat kaptam róla, de még kevés vetítése volt. A Magyar Filmszemlén kívül most az idei Erdélyi Nemzetközi Filmfesztiválon a román filmek kategóriájában versenyez.
 
- Nőként milyen nehézségekkel kell megküzdened ebben a szakmában? Van a nemiségnek előnye, hátránya?
 
- Nem lehet általánosítani. Úgy gondolom, hogy az én esetemben a női mivoltból származó előnyök és hátrányok nagyjából kiegyensúlyozzák egymást. Az biztos, hogy kemény szakma, teljes erőbedobást kíván már az is, hogy egyáltalán esélyt kapjon az ember filmet készíteni. Az is benne van a pakliban, hogy első körben, különösen az iskolában, sosem egy lányból néznek ki nagy jövőt, nagy karriert. De persze ez személyre szabott dolog is, attól függ, hogyan nyilvánul meg az ember egy szakmai közegben. A rendezői szerepkörhöz hozzátartozik, hogy a rendező irányít, vezet. Ez a státus pedig nehezen összeegyeztethető a hagyományos női szerepekkel, a kislányokat nem arra nevelik, hogy vezessenek, sem arra, hogy tekintélyesek legyenek. Ezért egy női rendező esetében alapkérdés, hogy képes-e váltani, képes-e irányítani, valamilyen szinten tekintélyt parancsolni, elérni, amit akar, és mindezt természetes módon, nőként, önmagaként.
 
- Min dolgozol most?
 
- Egy kisjátékfilmen, mely az élet egy pillanatáról szól, több szereplő szemszögéből, munkacíme: Az élet megy tovább. Egy következő filmemet Bukarestben fogom forgatni, a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakának mesteri képzésére járok, és ez lesz a diplomafilmem.