Ugyan a törvényhozók csak később szavaznak a költségvetés végső számairól, nem valószínű, hogy a sterilizáción átesett, még a hetvenes években is folyó kísérletek áldozatai megkapják a kilátásba helyezett 50 ezer dolláros kártérítést.
Az áldozatok és támogatóik felháborodtak a döntésen, pedig Észak-Karolina lehetett volna az első amerikai állam, amely kárpótlást fizet az áldozatoknak. A fiskális megfontolások nagy súllyal estek latba a szenátus elutasító döntésének meghozatalakor. Ha mind ? becslések szerint ? az 1350?1800 áldozat jelentkezett volna, az 90 millió dollárral terhelte volna meg a büdzsét (a törvényjavaslat 11 millió dollárt különített el erre a célra), de eddig csak 146 áldozat keresetét fogadták el, 200 kérvény pedig folyamatban van.
Néhány szenátor továbbra is úgy gondolja, hogy az áldozatok kártalanítása arra sarkallhatja az egykori rabszolgák és amerikai indiánok leszármazottjait, hogy ők is kárpótlást nyújtsanak be az állam felé.
Észak-Karolina 1929-ben kezdte meg a stelirizációs programot azon nőkön és férfiakon, akikről a szociális munkások, egészségügyi tisztviselők és egyéb köztisztviselők úgy tartották, hogy túl szegények vagy mentálisan alkalmatlanok a gyermeknevelésre. Az 1977-ig tartó program 7600 áldozatából a nők és a különböző kisebbségek közül kerültek ki a legtöbben. A bocsánatkérésre csak évekkel később került sor, ráadásul az állam jelenleg azon gondolkodik, hogy megszüntesse az áldozatok felkutatását végző Justice for Sterilization Victims Foundationt.
