Mi a 2020-21-es program hívószava?

75+1. Ha Tokiói Olimpia megrendezhető 2021-ben, akkor a mi évfordulós, ünnepi koncertünket is, amit 2020-ban lett volna aktuális, elhalaszthatjuk jövő tavaszra. Nagy Beethoven-programokat szeretnénk adni, IX. szimfóniát, Missa Solemnist. Úgy vélem, meg kell adni a muzsikusoknak és a közönségnek is az örömet, hogy a járvány okozta hosszú szünet után megünnepelhessék magukat, illetve a zenekarukat.

Van-e „új hullámos” B tervük?

Az a szándékunk, ha fél házzal lehet csak játszani, akkor két koncertet adunk minden este. Szünet nélkül, egy számmal rövidebb, bő egyórás műsorral, mondjuk hatkor és nyolckor. Elmaradhatnak például a nyitányok, de a versenyművek maradnának, hiszen a közönség többek között a szólisták kedvéért jön. Ezt követné a szokásos, második félidei program. Ha csak a publikum harmada jöhet, akkor egy plusz nyilvános főpróbával „harmadoljuk” a hallgatóságot. Negyed házzal azonban már nem érdemes játszani.

A Müpával még nem egyeztettünk, hiszen ott tavaszi sorozatunk van, a Zeneakadémia ismeri a terveinket. Be kell tartanunk a befogadó helyek szigorú szabályozásait is. Egyelőre a bizonytalanságok miatt nem szervezünk jelentős jegyeladási akciókat, de a bérletesek számíthatnak ránk. Mi pedig rájuk számítunk.

Jó hír, hogy a zenekar a Károlyi-palotából mégsem az utcára kerül.

A napokban vettük át a Stefánia úti ideiglenes helyünk kulcsait, a kottatár már a héten átkerül ide, a teljes költözködés a következő két-három hét programja. Az épületet a MÁV biztosította számunkra. Kialakítottak egy próbatermet, aminek az alapterülete nagyobb, mint a Múzeum utcai. A hangzása is jobb lesz, még hátra vannak akusztikai korrekciók és a világítás javítása.  A biztonságról is gondoskodni kell, hiszen nagy értékű hangszereket viszünk ide. Ha minden kész, akkor szeretnénk birtokba venni.

A Károlyi-palota udvara

Hangsúlyozta az ideiglenes elhelyezést.

Igen, egyrészt, mert az épületrészt piaci áron béreljük, másrészt számtalan bizonytalanságot rejt magában: a bérleti díj, a tulajdonos változhat, úgy járhatunk, ahogy a Múzeum utcában, azaz egyszer csak mennünk kell. Örömmel mondhatom, hogy a MÁV rendelkezésünkre bocsátott egy, a Ferencvárosi pályaudvar mögött lévő, már nem használt kultúrházat. Úgy látom, hogy nagyjából egy év alatt és durván 300 millió forintból felújítható és az igényeinkhez, a működésünkhöz alakítható az épület. Pályáztunk az összegre az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Fekete Péter kulturális államtitkár támogatási ígérete optimizmusra ad okot. Ha elkészül a ház, az nem csupán egy MÁV-intézmény lesz, hanem a magyar zenei élet gazdagszik általa, ezért is bízom a pályázat sikerében. Az épület egyébként egy hatalmas sportobjektum előtt áll. Az ide szervezetten járó fiatalokat szerintem be lehet majd csábítani a nagytermükbe, ifjúsági koncertekre is.

A Müpa és az Eiffel Műhelyház közötti vonalon nagyjából félúton vannak.

Nagyon szerettünk volna a Kőbányai út sarkán álló Törekvés Művelődési Házban otthonra lelni, és az Operaház főigazgatója is nagyon szerette volna a „szomszédságot”. Remek zenei és táncművészeti komplexum alakulhatott volna ott ki. Jelenleg úgy néz ki, hogy az új közlekedési múzeum látogatóközpontja lesz ott.

A MÁV Szimfonikus Zenekar
Fotó forrása: filharmonia.hu

Ön korábban a Magyar Szimfonikus Zenekari Szövetség munkájában aktívan részt vett.

Ez ma is így van. Ugyanakkor a szövetségben ma nem érzem azt a szolidaritást, amire az alapításkor szövetkeztünk. Az úgynevezett tao támogatás kapcsán kialakult anomáliák megosztották a szakmát. Az azt helyettesítő többlettámogatási keret szétporciózását sem látom a teljesítményhez kötöttnek. A nemrég megválasztott új elnökségnek lesz a feladata, hogy új irányokat mutasson fel a szövetség tagjainak, olyanokat, ami mögé mindannyian fel tudnak sorakozni.

A MÁV Zenekar igazgatói posztjára új pályázatot írtak ki.

Ismét – immár negyedszer – megpályáztam az állást. Alapos, statisztikákkal ellátott anyagot nyújtottam be, de nem éreztem szükségét, hogy falrengető dolgokat írjak. Fontosnak tartom azonban, hogy kitartsunk azon értékek mellett, amiket a zenekar 75 éves múltja képvisel. Ne üljünk fel semmilyen pillanatnyi divatnak, nem kell minden egyes milliót fölmarkolni, amit – ahogy Kocsis Zoltán emlegette – perzsa vásári produkciókért kínálnak. A MÁV Zenekar közönsége stabil, mert aki bejön koncertjeinkre, tudja, mire számíthat. Magas színvonalat kap megfizethető áron, nemzetközi szintű karmestereket és szólistákat, és olyan repertoárt, amely a klasszikus zene örök értékeit mutatja fel.

Fotó: M. Schmidt János/Origo