- Úgy hallottam, jövőre már nem játszik a soproni Petőfi Színházban. Köze van ennek ahhoz, hogy a Nemzetiben átveszi a holdbéli csónakost?
- Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Az új igazgató, Darvasi Ilona nem hosszabbította meg a szerződésemet, ahogy a társulat többi tagjának sem. Anyagi okokra hivatkozott.
- Ezek szerint bezár a soproni színház?
- A jövő évi műsortervből úgy gondolom, hogy a direktornő korábbi magánszínháza, a Turay Ida Színtársulat játszik majd ott, valamint a művészeti konzultáns Huszti Péter és felesége, Piros Ildikó. Ezzel nincs semmi gond.
- Megijedt, mikor megtudta, hogy nem maradhat Sopronban, ahova négy éve szerződtették?
- Érdekes módon nem. Úgy voltam vele: nem kezdek aggódni, attól egyáltalán nem lesz könnyebb. Igaz, felhívtam egy-két embert, hogy vagyok, hátha keresnek valakit, de manapság nem szerződtetnek színészeket, inkább elküldenek. Azért úgy néz ki, szerencsém van. Ebben az évadban bemutattuk a Szerelmi körutazás című Maugham-darabot Sopronban. Mivel ez koprodukció a Thália Színházzal, jövőre áthozzuk Budapestre. Van még egy vidéki és egy budapesti felkérés, de erről még nem tárgyaltunk, így babonából nem mondom.
- Meg gondolom, viszi tovább a Holdbéli csónakost a jövő évadban is. Ne haragudjon, hogy ezt kérdezem, de kiderült, miért pont magát választották erre a szerepre?
- Annyit tudok, hogy akkor látott valaki a Nemzetiből, amikor beugrottam a Budapesti Operettszínház akadémistáinak előadásába, A denevérbe.
- Nem akarom nyomasztani, de nem szorong, hogy a hihetetlenül népszerű Kaszás Attila után játssza a Holdbéli csónakost?
- A mai napig zavarban vagyok emiatt, nem túl felemelő így átvenni egy szerepet. De amikor felkértek rá, úgy éreztem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy nemet mondjak. Egyébként minden kolléga rendkívül segítőkész.
- Azért az élet furcsa fintora, hogy pont azt a 4. esküdtet osztották magára Sopronban, a Tizenkét dühös emberben, amelyet a Nemzetiben Kaszásra.
- Tényleg meglepő... egyébként mikor Csiszár Imre a tavalyi évad végén olvasópróbát tartott, azt éreztem, hogy másik szerepben el sem tudnám képzelni magam. Alkatilag annyira közel áll hozzám ez a racionális bróker-figura.
- És lelkileg is hasonlítanak, ön is úgy ítélné meg az apagyilkos fiút, mint a 4. esküdt?
- Ez a férfi egy percig sem kételkedik abban, hogy a fiú bűnös, egyértelműen levezeti, hogy miért. Majd az ő szemüvegén keresztül bizonyítják be, hogy a képlete teljesen téves. Én, Ozsgyáni Mihály nem biztos, hogy bűnösnek gondolnám a fiút, de ha mégis, akkor sokkal gyorsabban átállnék a másik oldalra, mint a bróker.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
2007. ÁPRILIS 24. KEDD 19 óra, Thália Színház, Nagyszínpad
Ismertető: Helyszín: az esküdtek szobája egy New York-i bíróságon. Játszódik 1957-ben.
Reginald Rose 1921-ben született New Yorkban, és ott töltötte élete nagy részét. A City College-ba járt, de sosem fejezte be, különféle irodákban dolgozott, a Warner Brothers filmvállalat reklámszakembere is volt egy ideig. 1942-46-ig a légierőnél szolgált, mint szállásmester. Első TV-játéka (A sehová sem tartó busz) után sorozatban írta forgatókönyveit, legsikeresebb műve a Tizenkét dühös ember, színpadon is meghozta számára a sikert. A mű születéséről így ír: "A Tizenkét dühös ember egyetlen olyan darabom, amely személyes élménnyel kapcsolatos. Egy hónappal a megírása előtt ugyanis egy esküdtszék tagja voltam. Az esküdteknek emberölés tárgyában kellett ítéletet mondania. Miután ez volt első részvételem ilyen tárgyaláson, megvallom, a dolog nagy hatást gyakorolt rám, bár a beválasztásommal kapcsolatos hivatalos értesítést zsémbes morgással fogadtam: "Istenem, van ebben a New Yorkban nyolc millió ember. Pont engem hívnak!?"... Különös módon azonban, elfoglalva helyemet a tárgyalóteremben, szemtől szemben találtam magam egy különös emberrel, a vádlottal, akinek sorsa kisebb-nagyobbrészt az én kezemben volt. Ettől kezdve viselkedésem gyökeresen megváltozott... kezdtem élénken odafigyelni a hallottakra, a vádlott, a tanuk, az ügyész, az ügyvéd magatartására, megdöbbentett a terem közönyös, hivatalos, kincstári nyugalma, a maszkszerű arcok, a menetrendszerűen cikázó hivatalnokok. Sosem kerültem bárminek is ennyire a hatása alá... A mű megírása közben négy dologra fordítottam (a tapasztaltak alapján) különös figyelmet: 1. A magabiztosság, mellyel kezdetben minden esküdt közölte és védte álláspontját. 2. Az az elképesztő szellemi-érzelmi egyenlőtlenség, mely eközben a felszínre került. 3. Érzelmi és erkölcsi sablonok. 4. Fizikai, azaz külső behatások: pl. időjárás, az idő múlása, a kényelmetlen teremféle. Nem volt nehéz észrevenni, hogy valamennyi tényező nagy drámai potenciál hordozója."
Bemutató időpontja: 2006. október 6., Soproni Petőfi Színház
