A storytelling (nehéz) műfaja nem újkeletű, a Szigeten azonban újrahonosítására tettek kísérletet csütörtökön az előadók. Igaz, a fellépők listája az eredeti programhoz képest változott, így Grecsó Krisztián és Barta András helyett Lantos László Tricepsz és Karafiáth Orsolya birtokolhatta a mikrofont néhány percig, mellettük Babarczy Eszter, Zilahi Péter és Falcsik Mari is bemutatkozott.
Az aznapi beugrót, a furcsaságairól híres írónőt, Karafiáth Orsolyát ? mint meséli ? délelőtt, majomjelmezben érte a felkérés a Műcsarnok lépcsőjén, sztorija nem is a klasszikus dramaturgia szerint építkezik, inkább mozaikszerű rövidebb történeteket oszt meg az érdeklődőkkel szerelmi életének meghatározóbb állomásairól. A felkészülés hiányában Karafiáth valóban rögtönöz ? ami a műfaj egyik fontos elvárása ? történetei olyan közvetlenek, mintha a legjobb barátnőjének mesélné el. A farsangkor péknek öltözött Ivántól már az óvodában megtanulta, hogy a férfiak önzők, később rájött, hogy kár volt nyelvtudásba fektetni energiáit a Gödön motorozó német fiú miatt, aki az akkor még csak diáklányként verselgető lánnyal nem éri be, és Mayer kisasszonyt is barátnőjének tekinti Németországban. Történeteinek sorát a nagyravágyó Sanyi bácsival zárja, aki a fuvarért boldogságot is kért (volna). Karafiáth Orsolya kiváló előadói képessége, színpadi könnyedsége magával ragadó, történetszövése, humorérzéke nem csak írásaiban lenyűgöző.
Falcsik Mari hasonlóan erőteljes karakterével, professzionálisan együttműködve a szaxofonon és zongorán kísérő Vázsolyi Jánossal már keserűbb hangvétellel osztja meg '83 nyarának élményeit, amikor tolmácsként "kölcsönadta az agyát" öt amerikai hittérítőnek. Az amerikaiak kudarcba fulladt akciói, a Balaton-parton sörrel és rántotthússal rendőrért kiáltó parasztember és az NDK-s lányok vicces tinédzser érdektelensége mellett kirajzolódik az előadó szomorú tapasztalata a térítők által hirdetett ige és a valódi emberség közötti kontrasztról. Lantos László Tricepsz még vadabb történetmesélésbe kezd: komoly összefüggéseket ismerhetünk meg általa a kések és az emberi ürülék között. Konklúzióként végül levonja, hogy "Ha más késével játszol, szarba kerülsz".
Zilahi Péter és Babarczy Eszter duplán nehezített pályán lép színpadra, hiszen ők válallják, hogy angol nyelven mutatkozzanak be. Zilahy, bár gyakorlott és határozott előadó, nem él az improvizáció lehetőségével. Kezében ott lapul jegyzete, amely kanavászként jó szolgálatot tesz. Története az áldozat bemutatásáról, Zeuszról, Európáról, napjaink görög strandjainak jellegzetes kecskéiről és némi Zeusznak áldozott pénzről szól, kevés vérrel megspékelve ? költőien, sokszálúan, tanulságosan. Talán csak a brecht-i kiszólásai zavaróak, amelyeket a közvetlenség oltárán áldoz fel az előadó ? mérsékelt sikerrel.
Babarczy Eszter félénk diáklány látszatát kelti, de minden bekezdéséből magabiztosan keveredik ki, és összességében visszafogott, de határozott benyomást tesz. Személyes története egy fiúval töltött kínos estéről szól, jól összefogott story, csattanóval a végén, de Babarczy Eszter személyisége nem olyan szuggesztív, mint Falcsik Marié vagy Karafiáth Orsolyáé. Igaz, ő kezdi a programot és elsőnek lenni többnyire nehéz feladat.
A storytelling, az írók történetmesélő happeningje, jobbára még gyermekcipőben járó műfaj hazánkban. Népszerűsítésének nem a legjobb fóruma a Sziget a rengeteg háttérzajjal és jövés-menéssel, de mindenképpen figyelemre méltó színpadi előadóművészet, amely érdemes a honosításra.
