A pécsi rockkoncertek állandó bútordarabjaként mázlim van: az első percektől kezdve figyelhetem a 30Y történetét. Néztem, ahogy éveken át mérsékelten ujjongó, batikolt arcú egyetemistáknak játszottak úgy, ahogy azt a kezdő zenekarok szokták tenni egyetemisták jelenlétében (hegedűvel kiegészítve, jó hogy!). Aztán kettőt pislogok, és máris fan clubok követik őket hegyen-völgyön, erdőn-mezőn át, miközben egyre jobb, letisztultabb 30Y-lemezek jelennek meg. Most éppen a negyedik, a rajongók meg a Petőfi Csarnokba érkeznek november 7-én. Pislogó pécsiként szerencsére nem kell messzire gyalogolnom, ha Beck Zolival akarok beszélgetni. Csak a számítógépig.
- Nekem mindig gyanús egy olyan zenekar, amelyik évente jelentet meg új anyagot, legalább annyira, mint amikor egy előadónak 5-10 éves hallgatás után jön ki albuma. Ti 2006. óta már a harmadik stúdiólemeznél tartotok.
- Akkor mindenképpen gyanús alak vagyok: volt, hogy hallgattam jó néhány évet, most meg jövünk ezzel a lemezdömpinggel. Azt hiszem, nem nagyon érdekelte a 30Y-t sose, hogy a dolgok, amiket teszünk - legyen lemez, koncert vagy egy dal -, mennyire felelnek meg az aktuális elvárásoknak. Nem zenekar az, amelyik magát ilyen külső szempontok szerint méri. Egyébként nekem sokszor így is lassúnak tűnik ez a menet: leginkább azért, mert azt érzem, hogy nagyon sok dalt még nem írtam meg vagy elhallgattam az évek során. Mégis, kitörünk a gyanúsak kelepcéjéből: 2009-ben nem valószínű, hogy jelenik meg lemezünk.
- Amellett, hogy a No. 4 hangzása, hangszerelése minden eddiginél heterogénebb lett (például hangsúlyosabb fúvósok megjelenése), ezzel egyidejűleg a gitárcentrikus számok egy egyre szikárabb rockzenekarnak mutatják a 30Y-t. Hasonlóan érett, trendek felett álló "felnőtt rock" lett a tiétek, mint amilyet egyik "respekt" kedvencetek, a Pearl Jam is játszik, úgy 1996 óta. Éreztem, hogy nem fogom megúszni most sem Eddie Vedderék felemlegetését, de talán ezt nem bánod.
- A Pearl Jam kedves analógia. És sok szempontból talán igaz. Azt a szabadságot szerettük volna meghagyni magunknak, hogy ne egy zárt zenei közegben kelljen mozognunk; éppen eléggé zárt világban élünk ahhoz, hogy ezt ne akard a dalok írásakor újraélni. Mi csak hagyjuk, hogy hassanak ránk dolgok, néha ezek előtt meg is hajolunk.
- A pécsi Park mozi épületében közel tíz éve nincsenek vetítések, koncertek viszont annál inkább. Na persze nem füstös punk klub lett a helyből, hanem komoly- és világzenei centrum. Ugye a következő turnét nem frakkban és cilinderben fogjátok lebonyolítani, csak mert itt vettétek fel az új anyagot?
- A Park mozi varázsos, de korántsem nevezném elegáns helynek. Szeretem kitalálni az ilyen helyeket, szóval nem megismerni, hanem valamit mesélni róla magamnak. Másfél hónapot töltöttünk ott, és ha nincs ez a tér, sosem engedjük el a dalokat, nem tudtak volna szellősek lenni. Talán az volt a legkülönösebb, hogy ebben a számunkra tényleg nagy próbatérben intimebb dalokat tudtunk csinálni, mint eddig valaha. És közben több időt töltöttem a széksorokban, vagy a bejárati kövezeten ülve, mint bekábelezve a színpadon.
- Anélkül, hogy címeket mondanék, feltűnően sok a fülbemászó, slágergyanús dal a No. 4 albumon. Neked mi jut eszedbe a sláger szó hallatán?
- A sláger egy dal státusza, állapota, nem a dal maga. Van úgy, hogy éppen ez a slágernek nevezettség nyírja ki a dalt, mert felfüggeszti az addigi jelentéseit, és csak ezek a hozzárendelések maradnak meg. A slágereket nem lehet megkerülni, rögzülnek: egy adott időszakhoz, az első csókhoz, egy mozifilmhez, vagy az esőhöz, vagy egy Balaton-parti házhoz. Írni kellene olyan önéletrajzokat, amik ezekre a dalokra szerveződnek, nem évszámokra, iskolai végzettségekre, munkahelyekre. És könnyen lehet, hogy az inkább mesélné el egy ember tényleges élettörténetét, mint ezek a mindig ismételt, túlértékelt és unalmas tények. Meg a slágerek általában tényleg nagyon jó dalok, itt van mondjuk az Imitation Of Life, a Losing My Religion, az Everybody Hurts, a Supernatural Superserious csak néhány sláger az újra-nagy-kedvencemtől. Na, szerintem rossz reflex a slágereket anyázni.
- A budapesti lemezbemutató koncert 2008. november 7-én a Petőfi Csarnokban lesz. A Gödör és az A38 kipipálva, jöhet egy "csarnok"?
- A Gödör nincs kipipálva, persze a Csészényi tér budapesti bemutatójára sarokba állhattunk, sosem játszottunk a nagyteremben. Nem nagyon kapacitáltak bennünket, és ennek legalább annyi köze van az én frusztrációimhoz, mint a klub szájhúzó sznobizmusához, szóval valahogy nem sikerült összetalálkozni az akaratoknak. Az A38-on remélem, koncertezünk még jó néhányszor, főleg azért, mert az a terem még nem hallott igazán jól játszani minket. Hasonló talán ez, mint a Sziget-koncertek: 2003 óta zenélünk ott, és idén éreztük azt először, hogy jól játszottunk végre. A Petőfi Csarnok meg? szeptember végén elkezdtük az új lemez dalainak próbáit, kitalálni, hogyan is legyen az az este. Nem szeretjük a hype-ot, a 30Y zenélni szokott, nem kötéltáncol, nem öltözünk át színpadi flitteresbe szegecsesbe se nagyon, nem hívunk vendégeket a színpadra. De nyilván valami egyszeri és megismételhetetlen történik ott, abban a néhány órában.
- Az új lemez feketébe van öltöztetve. Állandó hangmérnökötök, a zenekar "hatodik" tagja, Bóra Dávid, vagy ahogy sokan ismerték: Bálna sajnos nem érhette meg a stúdiómunka végét sem. Hangos rockzenével lehet gyászolni egy kollégát, egy jó barátot?
- Dáviddal együtt lenni, hallgatni a buszban, vagy kávézni csak egyet teraszokon, szóval ezek a teljesen hétköznapi történések az egész életünket meghatározó élményekké váltak. Nehéz erről többet, vagy bármit mondani. Dávidnak volt egy 30Y-ja, és nagyon jó volt az ő 30Y-jának lenni.
- A 30Y jelenlegi népszerűségét minimális médiatámogatással és nonstop koncertezéssel érte el. Tavaly azt mondtad nekem, egy másik beszélgetés során: nem egy jó zenekar akartok lenni, hanem a legjobb zenekar. Ma már ti vagytok a legjobbak?
- A legjobb, így önmagában, ridegen egy elképzelt kategória. Nincs is olyan, hogy legjobb. De ha nem hiszed, hogy van ilyen, akkor jó se nagyon tudsz lenni. Sose leszünk a legjobb zenekar, én mégis a legjobb zenekarban zenélek. És talán a legjobb itt azt jelenti: az egyetlen zenekarban, amit csak el tudok képzelni.
