(MTI) - "Nem érdekelnek a kritikák, egy regény megírása hosszú, összetett folyamat, és az író nem az olvasóknak, a kritikusoknak ír, még ha a közönség szeretné is ezt gondolni" - mondta a regényeiben az amerikai társadalom elé hátborzongató görbe tükröt tartó író, akinek művei általában megosztják a közönséget. Hozzátette, hogy tapasztalata szerint az amerikai olvasók a legegyszerűbb részekre reagálnak, míg a szatírát inkább az európai közönség érti. De - mint mondta - ez nem érdekli, nem ezért ír.
Bret Easton Ellis
"Az író magának ír, mert nagyon érdekli egy téma, és ki akarja adni magából. Nem azért, mert arra gondol, hogy ez másokat is érdekel. Ha így lenne, már sokkal több, kevésbé bonyolult, de szerethetőbb könyvet írtam volna" - jegyezte meg Bret Easton Ellis, aki Amerikai Psycho című, egy pszichopata sorozatgyilkos mindennapjairól szóló regényével vált világszerte ismertté.
A 25 év alatt hat kötetet jegyző író elmondta: nincsenek kiadatlan, félbehagyott kéziratai, egyszerűen ennyit ír, és akár 2 évet is eltölt azzal, hogy kigondolja, mi is legyen az a téma, amiről az elkövetkező két-három évben írni fog. "Mivel hosszú ideig írok egy könyvet, fontos, hogy valóban érdekeljen. Mielőtt megírom, elejétől a végéig kigondolom, és szigorú vázlatot követek e mély érzelmi és technikai folyamat során" - ismertette munkamódszerét.
A New Yorkból - az irodalmi élet pletykálkodós, kicsinyes, hermetikusan elzárt világára ráunva - nemrégiben Los Angelesbe visszaköltözött író a regényeire emlékeztetően üres, "alulbútorozott" lakásával, alkotói környezetével kapcsolatban elmondta: szereti, ha nincs, ami elterelné a figyelmét, dolgozószobájában is csak egy íróasztal, szék és számítógép van.
Az írás nem tudatos döntés volt
Bret Easton Ellis első, azonnal sikerré vált könyve, a Nullánál is kevesebb című regény megjelenésekor 21 éves volt. Ezzel kapcsolatban elmondta: az írás nem tudatos döntés volt, egyszerűen csak imádott olvasni, és ebből ösztönösen jött az írás iránti igény. Mint mondta, emlékszik arra a pillanatra, mikor felismerte, hogy a Nullánál is kevesebb valóban siker lett, mivel nem is számított arra, hogy Los Angeles-i barátain kívül bárki is elolvassa.
A sikerrel kapcsolatban a 44 éves alkotó úgy fogalmazott: ünnepelt íróként nagyon-nagyon öregnek érzi magát, és ugyan tudja, hogy ugyanolyan márkanévvé vált, mint amelyek imádatáért regényeiben a társadalmat kritizálta, de erre nem számított.
A kultikus könyvvé vált Nullánál is kevesebb című regényével kapcsolatban úgy vélekedett: sikerének oka valószínűleg az, hogy egy fiatal írta fiataloknak fiatalokról. "Ma egy kicsit már megváltoztatnám, használnék olyan, azóta elsajátított technikát, ami talán jobban megírttá tenné, de valójában az volt az autentikus hangja egy 19 éves, depressziós, kiábrándult, elidegenített fiúnak, és ez tette sikeressé" - mutatott rá.
"Csehov azért sokkal jobb író volt, nagyon szeretem őt, és szinte kellemetlen, hogy azonos szinten emlegetnek vele" - mondta a riporter azon felvetésére, amely szerint karakterei leginkább az orosz író sodródó, semmittevő karaktereit idézik.
Az Amerikai Psycho, a Nullánál is kevesebb, a Glamorama, A vonzás szabályai, a Holdpark és az Informátorok című kötetek szerzője elmondta: szereplői annak példázatai, hogy mi a rossz a társadalomban, amelyik olyan értékeket részesít csodálatban, amik végül is mindenkit boldogtalanná tesznek.
Patrick Bateman, az Amerikai Psycho pszichopata sorozatgyilkosával kapcsolatban elárulta: őt sok karakterből - mások mellett önmagából és apjából - gyúrta össze, és a regény írásakor három éven keresztül minden nap a Manhattan világával kapcsolatos dühöt, elkeseredettséget, az amerikai értékrendszer iránt érzett undort írta ki magából. "Patrick nem valós személy, hanem idea" - hangsúlyozta Bret Easton Ellis, megjegyezve, hogy amikor 3-4 éve újraolvasta a 20 éve írt könyvet, akkor is egyetértett akkori kritikáival.
"Akinek nehéz az írás, az menjen pincérnek"
"Nem hobbim megölni a prostikat és az embereket, de a társadalomkritika korrekt és érvényes" - fogalmazott, hozzátéve: Patrick olyan szerencsétlen ember, aki megnevettet, és akit lehet kedvelni, mert felismerte, mit vár tőle a társadalom, ezért elnyomja belső ösztöneit, és emiatt támadnak vad, őrült fantáziái.
A megrázó gyilkossági és szexjelenetek írásáról szólva kiemelte: "egyiket sem nehéz megírni, mert egy könyv írásának nem szabad nehéznek lennie, amelyik író erre panaszkodik, az menjen pincérnek, hiszen az írás élvezet". Ugyanakkor elismerte: az erőszakos jelenetek első mondatai a legfelkavaróbbak, mert "az ember még magán is meglepődik, hogy mire képes íróként".
Legutóbbi, 2005-ben kiadott Holdpark című regényéről elmondta: tisztelgés Stephen King előtt, de leginkább végül az apja halálát is feldolgozó, személyes zsánerregény lett, míg készülő regényéről elárulta: annak narrátora Clay, a Nullánál is kevesebb hőse.
