Nagy Dénes egy budapesti szemével ábrázolja Bukta Imre képzőművészt, az ő szülőfalujához kapcsolódó viszonyát, amelyen keresztül a nagybetűs művészet és a vidéki magyarság jelene is felsejlik. A képzőművész örök inspirációjaként jelen levő vidéki enteriőrök, emberi arcok a festőművész személyével és alkotásaival karöltve mozgóképes formában válnak a ?Magyar Ugar? érzékeny látleleteivé.
Tar Sándor novelláinak világa és Bukta Imre képzőművész alkotásainak kötelező alapanyaga a vidék, ami legutóbbi filmjeidnek, a Lágy esőnek és a Másik Magyarországnak is zérópontja. Mi vonz a két művész ábrázolásmódjában?
Buktában és Tar Sándorban is az érdekelt, hogy szikáran, kritikusan, önironikusan és egyúttal lírai módon mutatják be a vidéket, amely összességében mégis reményteliséget sugall ? talán attól, hogy szeretettel néznek erre a világra és az itt élő emberekre.
A film végén azt a kérdést teszed fel Bukta Imre képzőművésznek, hogy számára tragikus-e a falusi létforma. Számodra kilátástalan az ottani élet? Egyáltalán mit jelent számodra a vidék?
Nagyon érdekel az, hogy megtaláljam a helyem Magyarországon, amit a vidék jellemez elsősorban, a paraszti létmód. A filmezésben is leginkább ezt keresem.
Ezek szerint a filmezés számodra egy identitáskeresés?
Igen. Amit ebben a filmben magamról megfogalmaztam, az annak a fájdalma, hogy egy örök periféria az, ahol élünk: egy elmaradott állapot az, hogy magyar vagyok. Ezt a periféria-tudatot próbálom feldolgozni, és azt gondolom, ezt kerestem Heves megyében is. Szerintem a magyar öntudatról szól ez a film, főleg a busszal a végén ? mindenki érez olyat, hogy mi magyarok, ülünk egy buszban és megyünk a ködbe.
A végeredményhez mit szólt Bukta Imre?
Amikor először megmutattuk Imrének, nagyon izgultam. Felhívott és elmondta, hogy tetszik neki ? ez nagyon fontos része volt a folyamatnak. Ha neki nem tetszett volna, akkor azt hiszem, elég nagy bajban lettünk volna.
Hogyan jellemeznéd őt?
Zárkózott ember, aki szereti az életet és a munkáját. Nagyon érdekes benne az, hogy nem beszél fölöslegesen: amit mond, annak van jelentése.
Magányos emberként ábrázolod a filmben. Ő nem része a közösségnek?
Valójában aktív részét képezi a közösségnek, ugyanis képviselőként is jelen van Mezőszemerén. Mi nem akartuk ezt a politikai szálat beletenni a filmbe.
A faluban nem sokan tudják azt, hogy ő képzőművész. Ezt mondja is a filmben, attól tart, ezáltal megítélik, fél attól, hogy esetleg nem értik, amit csinál. Úgy gondolja: egy faluban nincs jelen a művészet.
Azt hiszem, ennek a gondolatnak az ábrázolása a film legkardinálisabb pontja, vagyis amikor a művészetről kérdezed a gyerekeket. Miért fontos, hogy a demencia teret kapjon? Egyáltalán a filmrendezőket ilyenkor érő vád, a felelősség kérdése felmerült nálad?
Ez a film legkritikusabb része, ezt belátom. Több szempontból is fontosnak gondoltam: egyrészt amiatt, mert Buktát összekapcsolja a másik szállal, amely a portrékat és a vidéki élet egy-egy epizódját mutatja be. Szerintem is kicsit hatásvadász ez a dolog, de egyúttal sok mindenkit elgondolkodtat.
Ez persze nem védi meg a felelősség kérdését. Ezek a gyerekek látták a filmet. Ők teljesen máshogyan nézik ezt. Az, hogy ők szerepelnek egy filmen, az számukra felülírja ezeket a dolgokat. Őket nem éri bántás, az az érzésem.
Milyen koncepció alapján és metódussal dolgoztatok?
Kezdetben az volt a cél, hogy a falut feltérképezzük, a főbb közösségi tereket: a piacot, a népdalkört vagy épp a szombat esti bulit. Emellett fontosnak éreztük, hogy a fiatalok szemszögét is megmutassuk; engem régóta érdekel a felnőtté válás előtti pillanat. Továbbá mérvadó volt, hogy vizuálisan izgalmasak legyen az arcok. Ugyanakkor nemcsak portrékat akartunk bemutatni, hanem a környezet is fontos szempont volt: a lakásuk, a motívumok, a színek. Vizuális látleletet akartunk adni a környezetükről.
A filmben Bukta Imre mellett azonban nem csak a fiatalok jelennek meg, hanem portrészerű felvételek, idősebb emberek epizódjai is aprózzák a filmet. A töredékesség a vágási folyamat során vált a koncepció részévé vagy korábban is felmerült?
Ez a vágás során alakult így, de már az előkészületeknél is feltöredeltük azt, amit fel kell vennünk, hiszen témák szerint csoportosítottuk. A fejemben ennyire nem volt töredékes a film, és Bukta is sokkal jobban belefolyt a történetbe.
Olvastam, hogy túlnyomórészt pozitív a fogadtatása a filmnek. A helyieknek vannak fenntartásai?
A port.hu-n sok kommentet olvastam, és azok mind nagyon pozitívak. A tévés vetítés után sokan írtak rám ismeretlenek a Facebookon is, hogy nagyon tetszett nekik.
Akik elsősorban kritizálják, azok a helyiek: ők elszörnyülködtek. Imre azt mondta: a film ahhoz képest enyhe, ami ott van. Az alkoholizmust például nagyon visszafogottan ábrázoljuk. Például ott normális, hogy az alkoholisták eladják a hűtőszekrényt azért, hogy piához és kávéhoz jussanak ? ezek iszonyatos dolgok. Nyilván ezek is lehet, hogy csak az én szemszögemből szörnyűek.
Persze felmerült az is, hogy más látószögben ábrázoljuk ezt, például humorral, ami Imrére nagyon jellemző. De úgy éreztem, ez a látószög nem lenne őszinte tőlem. Tudod, viccelni is úgy szoktak, hogy akkor is magadon nevetsz tulajdonképpen, másokról viccelődni az bántásnak minősül. Nekem nem lett volna hiteles viccelődnöm.
