Nem nagy szám

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Mondanám, ha nem sejteném, micsoda összegek forognak kockán a nagy garral beharangozott, hollywoodi hiper-mega-gigaprodukciók esetében. Hiába próbálom felidézni, csak nem ugrik be szinte egy olyan mozi sem, amelyikben Amerika hétköznapi hőseinek és a misztikumnak a találkozását sikerült volna úgy ábrázolni, hogy a terem sötétjében a film helyett ne az órámat nézegettem volna. Kivétel mindig akad, ilyen volt M. Night Shyamalan debütáló filmje, a Hatodik érzék. Abban is akadt megmosolyogtató részlet. Nem kell ahhoz klasszika-filológusnak lenni, hogy szöget üssön az ember fejébe, vajon a Bruce Willis játszotta főhős a szótári alakok ismerete híján mégis hogyan rakosgatta össze szóról szóra a pince mélyén porosodó latinszótárból a De profundis clamavi... kezdetű bibliai szállóige pontos jelentését. Vagy elfogadjuk, hogy ez a kötelező hiba a perzsaszőnyeg csomózásában, vagy azzal szereljük le az akadékoskodó filoszt, hogy a szuperhősök járatosak a latin grammatikában.

Ahogyan A 23-as szám című pszichológiai thriller Jim Carrey játszotta protagonistája is multifunkcionális hős. Kenyérkeresetét tekintve nem feltétlenül, ugyanis Walter Sparrow becsületes polgári foglalkozása gyepmester, azután családjáért élő apa; itt egyéb készségeiről, bár számosak, poéngyilkosság volna nyilatkozni. A kulissza az ezerszer látott amerikai kertváros. Meg a szerető modellcsalád, a nyúlánk, jellegtelen arcú kamaszfiú, aki apjával haveri viszonyt ápol, s a családot összefogó (meg a vontatott eseménysort akaratlanul /?/ beindító) bájos háziasszony (Virginia Madsen). Amilyen eredetinek hangzik ez a felütés, olyan furmányos a folytatás.

Egy bizalomgerjesztőnek csak kompromisszumok árán mondható eb megharapja Sparrow-t munkaköre teljesítése közben, akivel ezután - nahát! - egy sor szokatlan dolog történik. Hősünk valószínűleg nem tagja a helyi könyvklubnak, így önmaga számára is a legnagyobb meglepetés az, hogy a felesége által születésnapi ajándékként átnyújtott vékonyka, A 23-as szám című kötetet alig bírja letenni. Még a köz érdekében végzett ténykedését sem rest elhanyagolni azért, hogy a szakadt fedelű könyvecskét lapozgathassa naphosszat. A kötet szerzője egy bizonyos Topsy Kretts, angolul tanulók előnyben, bár a magyar Net Udmeg névváltozat, amely az eredetihez színvonalában feltétlenül illeszkedik, már sejtet valamit az angol nyelvet nem bírók számára is (talán mondanom se kell, hogy Sparrow csak a film vége felé jön rá a nyelvi bravúrra).

Numerológiai tanfolyam kezdőknek - a következő órában ezt kapjuk. Az alkotók gondosan informálnak a 23-as szám eddig ismeretlen jelentőségével kapcsolatban mind a világtörténelem, mind a hétköznapi élet terén. Démonizált vagy favorizált amerikai elnökök teljes nevének betűinek vagy a Caesart ért késszúrásoknak vagy a csábos utcalány szekrény mélyén lapuló tűsarkúinak a száma egytől egyig a bűvös 23 felé mutat.

Sparrow profi, bár ideges és idegesítő nyomolvasó: a könyv szaggatott, kapkodó történetmesélése ellenére magára és múltjára ismer belőle, s közben számmisztikából is kiműveli magát. Mániákusan ismeri fel a 23-ast, ahol csak lehet, mi meg a sötétben osztunk-szorzunk, hogy aztán jóváhagyjuk a mindig azonos végeredményt. (Ez a pontosság nem mindig adott. Beugratós kérdés: Ön egy idegen lakásba lépve összefogdosná-e azt a csuromvér disznóölő kést, amely mellett egy vérbefagyott, lepedővel úgy-ahogy letakart hulla fekszik? Elárulom: a filmben megteszik.) És aztán a film utolsó fél órájában (vagy talán az utolsó 23 percben?) a misztikus gumicsont hirtelen eltűnik. Helyette az emberi lélekkel meg az ő mélységeinek megmutatásával kacérkodó kliséfilmekből unásig ismert zárlatot rángat elő a rendező Joel Schumacher, amit a záróképben ráadásul sikerül ragadós cukormázzal is leöntenie.

Schumacher pályája eddig sem nélkülözte a kacskaringókat: a két Batman-film, Az Operaház fantomja, a 8 mm vagy az Összeomlás nemigen húzható egy kaptafára. Új filmjével mintha az lenne a célja, hogy bizonyítsa: a gumiarcú Jim Carrey a bugyuta, majd pazar vígjátékok után most már egy thriller főhőseként is helytáll. És Carrey abszolválja is a feladatot, csak az nem derül ki, miért ő a kiválasztott. A választ akkor kapom meg, amikor véres atlétatrikóban, szaxofonnal a kezében, indás tetoválással a vállán kell merengve kinéznie a bűnös város esőáztatta, sötét sikátoraira. Hirtelen elkezdem sajnálni. Elvégre valamiből neki is fizetnie kell a számláit.

A 23-as szám

(The Number 23)