Rendhagyó módon lett igazgató, hiszen már a pályázatát is a vírushelyzetben adta be, ahogy a munkát is akkor kezdte meg. Ez könnyített vagy nehezített a helyzetén?
Amikor tavaly szeptemberben beadtam a pályázatomat, még abban bíztam, hogy mire meglesz a novemberi eredményhirdetés, addigra normalizálódik a helyzet, és újra lehet rendes színházat csinálni. Annyiban mindenképpen befolyásolta a járvány a pályázatomat, hogy a marketingre nagyobb súlyt helyeztünk, mivel minél gyorsabban vissza akartuk csábítani a közönséget a színházba. Az első évadunk műsortervének kialakításakor is arra törekedtünk, hogy minél vidámabb, könnyedebb darabokat válogassunk össze, amelyekkel önfeledt szórakozást tudunk nyújtani. Természetesen egy ilyen nagy vidéki népszínháznak sokféle igényt ki kell szolgálnia, ezért a fajsúlyosabb előadások sem hiányozhatnak a repertoárból; 2022-ben például színpadra állítjuk a Bűn és bűnhődést is. De kell játszanunk musicalt, gyermekdarabokat és ifjúsági előadásokat is.
A #színháztér nevű új projektünk is igen előrehaladott fázisban van már, a környékbeli települések főterein adunk majd elő negyven-ötven perces zenés darabokat, ezekkel a vidéki nézőket szeretnénk minél inkább elérni.
Hogyan látja, lecsillapodtak már a kedélyek a kinevezése körül?
Számítottam rá, hogy szakmabeliek, újságírók és politikusok részéről egyaránt lesz mindenféle adok-kapok. Úgy tapasztalom, mostanára elcsitultak a kritikus hangok. Sajnos egy ilyen jelentőségű színház esetén óhatatlanul belekeveredik a történetbe a politika is, ez már húsz-harminc éve is így volt. Igyekeztem szakmailag értékes pályázatot leadni, így most, hogy megkaptam a lehetőséget, már csak az a dolgom, hogy meg is valósítsam az elképzeléseimet. Nagy örömömre a társulatnál is széles körű a támogatottságom: a mintegy kétszáz dolgozó nyolcvan százaléka titkos szavazáson nyilvánította ki, hogy bennünket szeretne látni a színház élén Vidákovics Szláven barátommal, aki művészeti vezetőként segíti a munkámat.
Az átadás-átvétel mennyire ment zökkenőmentesen?
A legtöbb színházban szeptembertől májusig tart az évad. Normál helyzetben az szokott történni, hogy az új igazgató megtart néhány korábbi darabot, amelyek népszerűek, sok látogatót vonzanak, majd saját szempontjai, elképzelései szerint alakítja a műsorstruktúrát. Most annyiban más volt a helyzet, hogy az előző vezetés idején elkészült produkciókat még senki sem láthatta, hiszen nem tudták bemutatni őket. Ezeket is mindenképpen műsorra fogjuk tűzni.
Miben lesz más a színház az ön vezetése alatt?
Igazából nem azon gondolkodom, hogy mitől lesz más, mint korábban, sokkal inkább a saját elképzeléseimet szeretném megvalósítani. Ami biztos: még nagyobb hangsúlyt helyezünk majd az online marketingre és a közösséggel való kapcsolattartásra. Intenzív és aktív jelenlétre fogunk törekedni a közösségi média felületein, mert, ahogy a járvány alatt is látszott, erre nagy szükség van. Nagyon büszke vagyok a Pécs „nekem: A VÁROS mindörökre” című sorozatunkra, amelyben művészeink pécsi születésű, kötődésű költők műveit adják elő emblematikus helyszíneken, nevezetességeknél. Ezzel a városmarketinget is segíteni szeretnénk, hiszen arra törekszünk, hogy szorosan együttműködjünk más kulturális intézményekkel is. Hogy úgy csábítsunk Pécsre turistákat, hogy a városnézés, múzeumlátogatás mellett a színházba is minél többen eljöjjenek közülük. Ennek érdekében az arculatunkat is megújítjuk, markánsabbá tesszük.
Ebből a sorozatból, ahogyan minden nyilatkozatából, törekvéséből az érzékelhető, hogy rajong a városért. Miben lehet leginkább megragadni a pécsiségét?
Valóban, nekem ez a város a szerelmem: itt születtem, érettségiztem, huszonéve itt dolgozom, a családommal is Pécsen élünk. Örök téma, hogy nagyon sok fiatal elmegy a városból, mert azt hiszik, hogy máshol jobbak a lehetőségeik. Én viszont a magam példájából is kiindulva úgy gondolom, hogy ha valakinek megvan a munkája, és azt csinálhatja, amit szeret, itt is megtalálhatja a számítását, és nem kell máshová költöznie. Erről sok helyen, fórumon beszélek, mert fontosnak érzem. Azt hiszem, hogy a pályázatom elbírálásakor is fontos fegyvertény volt, hogy egyedüli pécsiként indultam. Ismerem a helyi kulturális élet minden szereplőjét, jó viszonyban vagyunk, sokukkal iskolatársak is voltunk. Erre szeretnék is építeni, együttműködésekben gondolkodom, hogy közösen még magasabb szintre emeljük Pécs kulturális kínálatát.
November óta az összes többi kulturális intézményhez hasonlóan zárva kellett tartaniuk. Milyen óvintézkedésekkel és előadásokkal készülnek a nyitásra?
Zárt ajtók mögött folyamatosan zajlottak és zajlanak a próbák. Június 5-én lesz az első előadásunk, már nagyon készülünk rá. Ray Cooney A miniszter félrelép című darabjával nyitunk, ez egy bemutató előadás lesz Böhm György rendezésében. A júniusi repertoárba olyan darabokat válogattunk még be, amelyekben kevés a szereplő és nincs zenekar: így is minimalizálni próbáljuk a kockázatokat. Aminek különösen örülök, hogy a színészeink nagy része már rendelkezik védettségi igazolvánnyal, felismerték a védekezés, az oltás jelentőségét. A nézőtérre az előírásoknak megfelelően csak olyanokat fogunk tudni beengedni, akik rendelkeznek az igazolvánnyal. Úgy tűnik, hogy már a közönség is nagyon várta az újraindulásunkat: a nyitó darabra alig egy nap alatt elfogytak a jegyek, és a többi előadás iránt is nagy az érdeklődés. A padlást évek óta játsszuk, ahogy a Balfácánt vacsorára vagy a Játék a kastélyban című darabokat is. A Terror és a Godspell szintén bemutatók lesznek. Tervezzük, hogy a Pécsi Nyári Színházba is elvigyük A miniszter félrelépet, ez az anyagi lehetőségeken és a mindenkori járványszabályozáson múlik.
Az elmúlt időszakban sok színház streaminggel igyekezett pótolni az élő előadásokat. Önök tervezik-e, hogy ebbe az irányba is elmozdulnak?
Nem szeretnénk elmélyülni a streaming világában, mert akkor az már nem színház, hanem tévéjáték. Az élő kapcsolatot nem helyettesítheti semmi, a színészek és a közönség visszajelzései is ezt mutatják. Egy előadást játszottunk online: A híd (Error) című improvizációs produkciót Funk Iván rendezésében. Bár volt iránta érdeklődés, most már ennek is inkább az élő változatában gondolkodunk. De természetesen nem zárkózunk el az online tértől. Minden darabunkat professzionális technikával fogjuk felvenni, hogy miután lekerülnek a műsorról, közzétehessük őket. Ennek azonban nagyon komoly jogi feltételei vannak, sok szerző nem is járul hozzá a streaming közvetítésekhez. A komplett online előadások helyett ezért a szélesebb közönséget inkább saját videós tartalmakkal szeretnénk elérni.
Az egyik legnagyobb színházi seregszemle, a POSZT húsz év után megszűnik. Erről mi a véleménye?
Nagyon sajnálom, hiszen pécsiként és színházi emberként minden egyes POSZT-nak részese voltam, és mindig óriási fesztiválhangulat volt a belvárosban. Viszont az a fajta vagyok, aki nem kesereg, hanem inkább annak örül, hogy legalább húsz évig itt zajlott ez a fantasztikus rendezvény. Szóbeszéd van arról, hogy lesz folytatás, de konkrétumokat még nem tudok. Az én pályázatomban is volt ötlet egy fesztiválra, amely elsősorban nem színházi, hanem összművészeti lenne, és szintén a kulturális intézmények összefogását szeretném vele erősíteni.
Igazgatói feladatai, tervei mellett Jászai Mari-díjas színészként lesz ideje színpadra is állni?
2014 óta már szabadúszóként dolgoztam, de nagy örömömre a régi vezetés minden évben meghívott egy-két új darabba játszani. Ezen nem is nagyon szeretnék változtatni, egy, maximum két szerepet fogok vállalni a jövőben is. Az igazgatói kinevezésem után sokan kérdezték, hogy láthatnak-e még a színpadon, ez igen jólesett. A sok operatív feladat mellett én is fontosnak tartom, hogy színészként is aktív maradjak, úgyhogy biztosan nem hagyok fel ezzel a hivatásommal.
A nyitóképet Beliczay László készítette.
