Nem tehetjük meg azt, hogy magukra hagyjuk a kamaszokat

Bemutatnád a Kolibri Kiadót?

Amikor a Libri Kiadót megalapították 2011 őszén, felkértek, hogy legyek a gyerek- és ifjúsági könyvek főszerkesztője. Boldogan vállaltam. Az első pár hónapban feltérképeztem a piacot, hogy hol vannak lehetőségek, hiányosságok ezen a már egyébként is igényes és gazdag területen. Hivatalosan 2012 februárjában alakult meg a Kolibri Kiadó ? ekkor már Papp Miklós is a csapat tagja volt ? mivel rájöttünk, más anyagi feltételek és működési elvek szükségesek egy gyerekkönyvkiadó működtetéséhez. Emellett fontos szemponttá vált, hogy létrehozzunk egy önálló brandet a gyerekkönyvek számára. Ehhez pedig a Kolibrit találtuk a legjobb névnek, mert egyszerre utal a felnőtt könyvekkel foglalkozó Libri Kiadóra, és a könnyed, gyors és szépséges madárra.

Az elmúlt három évben a Kolibri sokat formálódott, fejlődött, de az alapelvek nem változtak: nyitott profilú kiadó vagyunk. Ennek megfelelően képeskönyvtől ismeretterjesztésig, foglalkoztatótól ún. cross over (fiatal felnőtteknek és felnőtteknek egyaránt szóló) regényig mindent kiadunk, amit idevalónak érzünk, és amiről fontosnak tartjuk, hogy a magyar közönség számára is elérhető legyen. Magyar és külföldi könyvekkel egyaránt foglalkozunk, és arra törekszünk, hogy 0?18 éves korig mindenkinek adjunk a kezébe igényes köteteket. Mindeközben talán még mindig a legmarkánsabb az ifjúsági regény vonala nálunk, hiszen itt láttam kezdetektől fogva a legnagyobb űrt a magyar piacon. Elég, ha Jo Nesb? Doktor Proktor pukipora-sorozatát és a David Walliams-regényket említem, vagy a magyarok közül csak néhányat (Vidra Gabriella A Tudás könyveit, Jeney Zoltán Rév Fülöp-trilógiáját). De a kiadónak emblematikus kiadványai a CD-s könyvek is, melyek közül a legismertebbek a Ringató-foglalkozások köré épülnek.

Változott a kiadó felépítése is az igényeknek megfelelően: csatlakozott hozzánk egy fantasztikus sajtófelelős, szerkesztő, fordító, Orosz Anett, lett egy nagyon lelkes projektmenedzserünk, Lovas Anna. Közben Miklós elment a kiadótól, így újra bővült a csapat egy kiváló szerkesztő-fordítóval, Vereckei Andival. Emellett a Kolibri új irányba is nyitott: a kiadó másik ?szárnya? a Star Wars és a Disney lett, de ezzel a területtel önálló, igazgatói feladatkörrel Pap Zoltán foglalkozik.

A kiadó főszerkesztőjeként mindent elolvasol?

Mindent. Mielőtt egy könyv kiadása mellett döntünk, elolvasom, de a legtöbbet már nem én szerkesztem, hanem Andi (és időnként néhány remek külsős szerkesztő), valamint felelős szerkesztőként a végleges szövegekkel is foglalkozom. Menetközben természetesen Anna és Anett is dolgozik a kötetekkel. Szerencsére a kiadóban zajló műhelymunka lehetőséget ad arra, hogy addig csiszoljunk egy könyvet, amíg el nem nyeri a végleges, remélhetőleg hibátlan formáját.

Miért indítottátok el a Magasfeszültség!-sorozatot?

Amikor a külföldi, 14 éves kor fölöttieknek szóló (YA) könyveket olvasgattam, számtalan izgalmas, eredeti művel találkoztam téma, elbeszélésmód vagy karakterek szempontjából. Viszont a Kolibri addigra már egy elég jól körülhatárolt könyvlistát alakított ki, főleg 0?12 éves korig. S mivel láttuk az igényt arra, hogy probléma-feldolgozó könyveket is kiadjunk az idősebb korosztálynak, fontosnak gondoltuk, hogy ezeket a ?húsba vágó?, mélyebb rétegeket érintő regényeket elkülönítsük a többitől. Legfőképpen azért, hogy az olvasókat tájékoztassuk arról, másfajta könyvre számítsanak. Bár alapvetően abban hiszek, hogy a gyerek okos, és úgyis leteszi azt a könyvet, ami nem neki szól, vagy esetleg megijeszti, mégis fontos, hogy ne okozzunk zavart az olvasókban, ne váljon egy kiadói brand zavarossá. Így minden olyan könyv, ami nehéz témával foglakozik, az elevenünket érinti, vitára késztet, ebbe a sorozatba került bele. Mivel a kötetekre mind jellemző, hogy nagy feszültséget és állásfoglalási igényt generálnak az olvasóban, ehhez remek szimbólumnak tartottuk a kolibrivel bővített Magasfeszültség!-emblémát.

Varga Bálint Váltságdíj nélkül című regénye az első a sorozatban, amely magyar szerző műve. Tudatos döntés volt, hogy hazai kötetet is megjelentettek?

A sorozat kezdete óta kerestem olyan hazai regényt, ami ide illik, és szeretnénk továbbiakat is találni. Nagyon fontos, hogy magyar kiadóként megmutassuk, az itteni szerzők ugyanolyan minőséget tudnak nyújtani, mint a nemzetközi piacon elismert írók. Emellett az is lényeges, hogy a velünk azonos közegben mozgó szöveg sokszor jobban megérint minket, nagyobb erővel tud hozzánk szólni. Hiszen az alkotója köztünk él, tehát körülbelül azt látja, amit mi, és az foglalkoztatja őt is, ami minket.

A sorozat eddigi összes darabjában egy egyszerű, hétköznapi szituációból nyílik ki egy különleges, egyedi világ.

A Magasfeszültség!-emblémával ellátott szövegek általában azt vizsgálják, hogy egy hétköznapi élethelyzetben milyen nehézségekkel találkozhat egy tizenéves. Lehet ez utópisztikus környezetben, mint A Hold legsötétebb oldala című könyvben, ahol már maga az élethelyzet is távol áll tőlünk. Itt a barátság és az elvekhez való ragaszkodás lendíti tovább a főszereplőt a kilátástalan helyzetekben. A magas cé és jobbhorogban egy átlagos kisvárosi történet a kiindulópont, egy rossz környéken, alkoholista édesanyjával élő 13 éves fiúról szól, aki önvédelmi okokból bokszolni tanul. A szíve mélyén viszont operákat szeretne énekelni, amit ilyen családi háttérrel és környezetben még nagyobb kihívás megvalósítani. De a könyvben valójában nem ez a belső ellentmondás, hanem önmagunk megtalálása és felvállalása a központi kérdés.

Ezek a könyvek más-más szinten, de nagyon elevenünkbe vágóan foglalkoznak aktuális és általános problémákkal. Épp ezért lényegi kérdés, hogy a kiváló eredeti szövegből színvonalas fordítás készüljön: nem sikkadhat el egy aprócska részlet sem, hiszen a felnőtté válás alapkérdéseit és problémáit érintik, ami a kamaszok számára akkor és ott létkérdés. Mi fontosabb ebben a korban, mint az, hogy: ki vagyok én? Hogyan viszonyulok a világhoz? A világ hogyan viszonyul hozzám? Hogyan fogadtassam el magamat? Szembe mehetek-e a családommal, a hagyományokkal, az országommal?

Milyenek visszajelzések érkeztek a sorozatra?

Szerencsére nagyon jók, annak ellenére, hogy egymástól szembetűnően eltérő könyvek szerepelnek benne. Épp ezért nem szoktuk sorozatnak hívni a Magasfeszültség!-et, hiszen a logón és a megrázó, probléma feldolgozó faktoron kívül nincsen bennük semmi közös. Más szerzőktől, más országokból jöttek, néha más korosztálynak szólnak és más nyelvi regiszterben mozognak. Természetesen mindig a legújabb kötet kelti a legnagyobb feltűnést: most éppen a Max, aminek a borítója és a leírása is felvállaltan, egy jó cél érdekében provokatív. Varga Bálint könyve pedig egy olyan krimi, ami a 16 éves korosztálynak szól ? ebből pedig óriási hiány van Magyarországon. Bálint nagyon élettel teli, mai kamaszokról írt, és rendkívül filmszerű maga a regény.

A Minden dolgok könyvéről még nem beszéltünk. Számomra ott a legföldhözragadtabb az alapszituáció.

Sajnos hétköznapinak mondható a történet kerete, amelynek tekintélyes része a családon belüli erőszak egyik formája. Egy bigott apafigura tartja rettegésben a családját, mert meg van róla győződve, hogy ő pontosan tudja, kinek hogyan kell élnie. A könyv elbeszélője a 13 éves Thomas, aki nem is önmagát, hanem inkább az édesanyját sajnálja, amiért nem tudja őt megvédeni. Ezt a rémes állapotot a fiú titkos napló írásával teszi a maga számára elviselhetővé (ezt olvassuk mi), és azzal, hogy időnként a saját fantáziavilágába menekül. De a történet végkicsengése szerencsére pozitív. Minden probléma-feldolgozó és kamaszoknak szóló regénynek fogódzót kell adnia az olvasóinak: nem szabad otthagyni őket a kétségbeesésben és a tehetetlenségben. Meg kell mutatni, hogy van rá lehetőség, hogy kitörjön a számára elviselhetetlen vagy nyomasztó közegből, élethelyzetből, és segítséggel képes változtatni a saját helyzetén. Nem tehetjük meg azt, hogy magukra hagyjuk őket. A Minden dolgok könyve szerzője nem véletlenül kapta meg az életműért járó legnagyobb nemzetközi gyerekkönyves, Astrid Lindgren-díjat.

Fotó: Kolibri Kiadó/ Németh Dániel