Valerij Szoldatenko a Kommerszant-Ukraina című ukrán napilap szerdai számának adott interjújában elmondta, hogy a holodomor olyan tragédia, amelyet Sztálin és környezete ? Molotov, Kaganovics, Koszior és Csubar ? idézett elő.
Hozzátette: nem célja a súlyos következményekkel járó kollektivizálási és gabonakészletezési módszerek igazolása, de szerinte figyelembe kell venni, milyen volt akkor az ország geopolitikai helyzete, és milyen folyamatok zajlottak, amelyek törvényszerűen vezettek az újabb világháborúhoz. "Az éhínség nem volt ukrán népirtás. Senki nem hozott olyan döntést a trónján ülve, hogy miként lehetne halálra éheztetni az ukrán nemzetet" ? vélte a történész.
Szoldatenko szerint nem kellett volna hőssé nyilvánítani Suhevicset, mert nem lehet Ukrajna hőse olyan ember, aki annak az agresszor államnak a katonai rangjelzését viselte, amely nem csak a Szovjetunió, hanem fél Európa ellen háborúzott. A Wermacht tisztjének Ukrajna legmagasabb hősi címével való kitüntetése szerinte azt sugallja, hogy "mindent megtehetünk, amit csak akarunk".
Teljesen nélkülözte a tudományos megalapozottságot a hőssé nyilvánítás, ezt tudományos és akadémiai körök is ellenezték ? tette hozzá, megjegyezve, hogy a döntésnek egyértelműen politikai, nem pedig tudományos céljai voltak. Rámutatott: Suhevics és Bandera hősökké nyilvánítása nem a legkedvezőbb színben tünteti fel az ukrán politikát és magukat a politikusokat.
Szoldatenko 1946-ban született Donyeck megyében, a kijevi egyetemen szerzett történészi diplomát, majd az 1970?80-as években az Ukrán Kommunista Párt (KPU) Központi Bizottsága (KB) Párttörténeti Intézetének tudományos főmunkatársaként, később a KPU KB Politikai Kutatások Intézete osztályvezetőjeként tevékenykedett. 1992-től - a nemzeti emlékezet intézetének élére történt kinevezéséig - az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Politikai és Nemzetiségi Kutatóintézetének osztályvezetőjeként dolgozott.
