Nem tudom, mit tettél tavaly nyáron - ÍGY ÉRT VÉGET A NYARAM

Adott egy kutató valahol a sarkkörnél, aki mi mást tehetne, mint hogy nagyon kutat valamit olajoshordók, sugárzó fémobjektumok és pisztrángok között ? hogy mit, arra csak az adott tudományterület avatott ismerői jönnének rá maguktól (biztosan rengetegen lesznek a moziban ilyenek), a nézővel ugyanis nem közlik; a filmismertető mindenesetre meteorológiáról beszél. A szűkszavú, de melegszívű és családszerető kutató ? nevezzük Szergejnek, nem csak sztereotípiából, hanem mert tényleg így hívják ? mellett ott üldögél még egy szűkszavú, viszont nem is különösebben melegszívű gyakornok-féleség is, akiről a változatosság kedvéért szintén nem derül ki, hogy mit is keres a sarkkörnél, mondjuk nyilván nem a legközelebbi jégkrémárust. Rajtuk kívül pedig közel s távol nincs senki, csak a feneketlen egyedüllét, meg egy jegesmedve, de valamiért neki nem örül senki. A két kutató naponta vagy tízszer számokat olvas be rádión valakinek ? nem, ez még nem jelenti azt, hogy ők húznák ki a lottószámokat ?, mígnem egyszer csak befut a hír: tragikus baleset érte Szergej szeretett családját.

 Ez pedig elvezet a film első és egyetlen bonyodalmához: mivel Szergej épp nincs rádióközelben, az üzenetet a gyakornok veszi át ? nevezzük Pávelnek, nem sztereotípiából, hanem mert nem biztos, hogy tényleg gyakornok. Pável viszont nem szeretné a szomorú hírt továbbítani Szergejnek, nyilván fél, hogy megsebzi a lelkét ? persze a motivációiról, mint még oly sok mindenről, nem tudunk meg semmi biztosat. Az idő csak múlik, az üzenet pedig nem adja át saját magát, ha Pável nem tesz valamit ? márpedig ő nem tesz. Amikor bő egy órányi filmidő múlva mégis kiderül, hogy mi a helyzet, Pável és Szergej oltárian összevész, nyilván, mert amúgy is az őrület határára sodorta őket az elszigeteltség.

Ennyi történik a filmben, s ez 13 percre talán elegendő lenne, de 130-ra semmiképp. A film azon két percén kívül, amikor valóban történik valami, minden cselekményt vagy látképet percekig van szerencsénk szemlélni ? talán baráti ugratásból vagy merő rosszindulatból elhitette valaki Alekszej Popogrebszkij rendezővel, hogy nem eladott mozijegyek, hanem leforgatott percek után jár a honorárium. Oké, van egy hangulata a végtelen sarkkörnek, de hangulata éppenséggel egy irgumburgumfűzfői vas- és acélgyár fémforgács-bodorító üzemében forgatott termelési riportnak is lenne, a legtöbbeknek legalábbis az is épp ugyanilyen ismeretlen világ, a jegesmedve fájó hiányával együtt is.

Mindemellett nem volna illendő letagadni, hogy a filmben igen szépek például a képek, és tényleg remekek a színészek: Grigorij Dobrigyin és Szergej Puszkepalisz fotóit bízvást kinyomtathatnák a lexikon ?hitelesség a filmvásznon? című szócikke mellé. Nem is mondom, hogy rossz film az Így ért véget a nyaram ? csak nagyon hiányzik belőle maga a film.