Miért pályázta meg az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet vezetését?
67 esztendővel ezelőtt egy neves színházrendező, Hont Ferenc volt az alapító-igazgatója a Színházi Intézetnek. Egykori bölcsészként és 35 éve gyakorló színházrendezőként úgy gondoltam: ismét itt lehet az ideje, hogy e két fontos tevékenységet egyben gyakoroljuk.
Rendezőként továbbra is vállal feladatokat?
Természetesen. Legközelebb Kolozsváron például az egyetem hallgatóival rendezek egy vizsgaelőadást. Amúgy alkati kérdés: akad közöttünk, aki boldogan hagyta abba a rendezést, ugyanakkor mások akár száz évig is folytatnák, ha tehetnék.
Milyen célokat tűzött ki a pályázatában? Tervez-e komolyabb átalakításokat?
A legfontosabb célkitűzés az évtizedeken át gyűjtött komoly múzeumi, dokumentációs, tudományos anyagaink megőrzése, továbbfejlesztése és minél szélesebb körű bővítése. Nem gondolom, hogy bármely radikális változtatás jót tenne az intézetnek, ugyanakkor legfontosabbnak az Ifjúság minél szélesebb körű bevonását tartom.
Nyilvánosságra hozza a pályázatot?
A pályázatomból minden érdeklődésre számot tartó gondolatot és részletet rendszeresen publikálok különböző fórumokon, például éppen az ilyen interjúkban.
A Petőfi Irodalmi Múzeum filiájaként működik az intézmény. Ez mennyiben korlátozza az Ön hatáskörét?
Nem gondolom, hogy kihelyezett leányvállalat volnánk, ezt szerencsére senki nem gondolja így. A munkáltatói jogokat természetesen a PIM főigazgatója gyakorolja, de ez igazából egyfajta könnyebbség. Ugyanakkor a Petőfi Irodalmi Múzeum lendülete számunkra is új távlatokat nyithat meg. Erősen remélem, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni tudunk. A Károlyi-palota vagy a mostanában bekapcsolódó A38 Hajó rendezvényei is az irodalomhoz szorosan kötődő színházi vonalat erősíthetik. A Bajor Gizi Színészmúzeumot is teljes körű színházi helyszínként óhajtjuk működtetni, ám az érdeklődőkkel mégis fontos közölni azt is: nem óhajtunk újabb alternatív (avagy "főternatív") színházat nyitni a fővárosban.
Milyen az OSZMI finanszírozása és mire elegendő?
Mint említettem: szorosan összefügg a Petőfi Irodalmi Múzeum költségvetésével. Igen komoly beszerzéseink vannak folyamatban. Talán az egyik legérdekesebb Paál István rendezői hagyatéka, aki a magyarországi lázadó színház egyik legnagyszerűbb alakja volt, bár ő maga bizonyosan nem használta volna az "ikonikus" kifejezést.
Korábban felmerült, hogy vidékre költöztetik az intézményt. Erről letett a kormányzat?
Hallottam róla, hogy volt ilyen kezdeményezés, de múzeumaink és intézetünk közös örömére immár tárgytalan.
Régi épületekben működnek; milyen állapotban vannak ezek? Akad felújítási munka, vagy más sürgős teendő?
Ahogy a színházépületek közül is sokkal ez a helyzet, a mi épületeinkre is ráfér egy komoly felújítás. A több éve húzódó raktár kialakítása végre a megvalósításhoz közelít.
Az intézet elsősorban színházi szakembereket, kutatókat fogad, míg a múzeum a széles közönségnek kínál programokat. Miként lehet megtalálni az egyensúlyt a szakma és a nagyközönség igényei közt?
A nagyközönség számára szervezett rendezvényeink több helyszínen, olykor vándorkiállításokon és egyéb kulturális események kiegészítőjeként is megjelennek, ugyanakkor a könyvtár, a dokumentáció, az archívumok Buda szívében kutathatók. A két feladat semmiképpen nem keresztezi egymást.
Május elsején lépett hatályba a kinevezés. Hol tart az átadás-átvétel?
Folyamatosan tanulok kiváló munkatársaimtól - ám miután szervezetileg nem történik átalakítás, így elmarad a színházaink egy részénél többször látott átadás- átvétel mutatványa.
Nyitókép forrása: szinhaz.org
