- Honnan ismerik a nevedet?
- Sok szál köt ide. Miután 1971-ben a szüleimmel és bátyámmal Németországba emigráltunk, Düsseldorfban jártam egyetemre történelem szakra, majd itt doktoráltam és tanítottam. Hamar bekapcsolódtam az akkori új hullámos mozgalmakba, találkoztam többek közt Joseph Beysszel, akinek a szabadegyetemére jártam. Ő volt az egyike azoknak, akik miatt Németországba jöttem.
- Milyen témából doktoráltál?
- Izgatott egy XIX. századi ügy, a Németországba érkező vándormunkásoké. Arra voltam kíváncsi, hogy hatnak egymásra a jövő-menő kultúrák. Miért húznak el az emberek valahová, és hogy tudják megőrizni a saját szellemiségüket, illetve hogyan tudják magukévá tenni a befogadókét. Ezeknek az 1800-as években élt embereknek a sorsa nagyon hasonlított a napjaink vendégmunkásaiéra, és én magam is hasonló helyzetben voltam.
- Mit tanítottál?
- Vizuális filozófiát, a látásmódról való gondolkodást. Azt, hogy hogyan változik a látás az évszázadok folyamán a különböző kultúrákban.
- Később Berlinbe költöztél...
- Ez a '80-as években volt. Bódy Gábor ötlete volt, hogy hozzunk létre egy avantgard videofolyóiratot, Infermental címen. (ld. www.infermental.de - A szerk.) Ez még az internet-korszak előtt volt. A világ minden tájáról részt vettek benne művészek, magyarok, lengyelek, németek, Tokiótól Vancouverig, közel kétezer képzőművész tartozott a folyóirat körébe. Én voltam a koordinátora ennek.
- Aztán hazajöttél...
- A Ludwig Múzeumban a nagy nemzetközi kiállítások kurátoraként dolgoztam. De fontosnak tartottam a kistermi kiállításokat is, ahol kevésbé ismert művészeket tudtam bemutatni. Közben megpróbáltam az intézmény életébe érdekes embereket bevonni, ahogy egy ideig például Karafiáth Orsolya szervezett háttérprogramokat, beszélgetéseket.
- Miért váltottál? Pontosabban, mi vonzott a berlini Collegium Hungaricum képzőművészeti kurátorságához?
- Egyrészt a családi szálak. Édesanyám görög származású berlini, így az anyanyelvem német. Az életem nagy részét Németországban töltöttem, sok minden ideköt. A művészetekhez való vonzódásomat pedig talán édesapámtól, Baksa-Soós Lászlótól örököltem, aki ismert színész volt Pesten, és két Karády-filmben is, az Ópiumkeringőben és a Ne kérdezd, ki voltam-ban játszott főszerepet.
- Jól érzed itt magadat?
- Zseniális intézmény. Elöször is, itt nincs jelen a politika. Csak a kultúráról és a művészetről szól. És hogy ez így is marad, erre az igazgató, Can Togay személye garancia nekem. A személyes múltja miatt, és ahogy az egész eddigi életében foglalkozott a kultúrával és művészettel. A pályázatában is hangsúlyozza, mennyire fontos az intézet hagyományainak ápolása, visszatért az alapító Gragger Róbert szellemiségéhez. Gragger Róbert hungarológusként nagyon fontosnak tartotta a múlt század húszas éveiben, hogy kiemelje Magyarországot kulturális elszigeteltségéből. Togay jó hagyományokra építve, mai szellemiséggel frissíti föl ezt.
- Hogy kapcsolódik ebbe a programba a Moholy-Nagy Galéria?
- Három nagyobb része van a ház tevékenységének. Az egyik a Gragger-féle tudományos intézet, ahol ösztöndíjakkal, támogatásokkal segítünk kutatóknak. A másik a Ligeti zenei stúdió, ahol zenei-művészeti programokat szervezünk. A harmadik pedig a Moholy-Nagy Galéria, melynek a fő tevékenyége a kiállítások szervezése, de szeretnék különböző művészeti ágak egymásba szövődő bemutatkozásainak is lehetőséget teremteni.
