Fekete Sándor születésnapja – 1927 – A Digitális Irodalmi Akadémia tagja

Fekete Sándor  (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.)

József Attila-díjas író, újságíró, irodalomtörténész. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

1927. február 11-én született Hejőcsabán. A miskolci Fráter György Gimnáziumban érettségizett. 1945 őszétől a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz szakos hallgatója. 1949-től a Vasvári Akadémia titkára, tanít a Gyógypedagógiai Főiskolán és a Petőfi Tisztképző Akadémián. 1949 és 1951 között a kétéves Pártfőiskola hallgatója. 1951-től a Szabad Nép újságírója, 1952-től az Új Hang című folyóirat egyik szerkesztője. Tagja lesz a Nagy Imre-csoportnak. Gimes Miklós közeli munkatársa és barátja.

1956 után Hungaricus című röpiratában elemzi a forradalmat, „egy történelmi remény szétzúzásának tanulságos történetét”. 1958-ban letartóztatják, majd kilenc évi börtönre ítélik írásáért és illegális szervezkedés vezetéséért. 1963 tavaszán, az általános amnesztia idején szabadul.

1963 és 1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Ezekben az években jelennek meg alapművei a Petőfi-kutatás tárgykörében, valamint népszerű, ismeretterjesztő munkái a reformkor nagy alakjairól, Széchenyiről, Kossuthról, valamint a nagy francia forradalomról.

1976-ban Benjámin Lászlóval és Csanádi Imrével megalapítja az Új Tükör című képes, kulturális hetilapot. A lapnak előbb főszerkesztő-helyettese, majd 1986-tól az 1990-es megszüntetésig főszerkesztője. Az Új Tükörben Illyés Gyulától Csoóri Sándoron át Konrád Györgyig a magyar irodalom szinte minden jelentős személyisége megjelent, beleértve a határainkon kívül élő magyar szerzőket is.

Személyes érdeme, hogy a rendszerváltás zűrzavarában sikerült elhárítania egy tragikomikus eseményt: hogy a Barguzinban kiásott női csontvázat díszpompával Petőfiként eltemessék.

1990-ben az akkor biztos vesztésre álló MSZP színeiben pártonkívüli jelöltként indult a képviselőválasztáson és veszített. Ugyanebben az évben nyugdíjba vonult, és folytatta Petőfi-kutatásait. A kilencvenes években – saját kiadásban – hat könyvet publikált. Ezek fele Petőfivel foglalkozik, másik fele pedig önéletrajzi vonatkozású. A forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulójára, 1998-ban jelent meg összefoglaló munkája, a Petőfi forradalma.

A kilencvenes években elnöke volt a Vasvári Pál Társaságnak, majd a Petőfi Sándor Társaságnak, alelnöke a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének.

Hosszú, súlyos betegség után 2001. június 11-én hunyt el Budapesten.

Köröspataki Kiss Sándor: Fekete Sándor életrajza (részlet)

A betegek világnapja

II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”
Egyre több templomban február 11-én csoportosan kiszolgáltatják a szentséget azoknak, akik előzőleg kérik azt.

Szilárd Leó születésnapja – 1898

Az atomreaktor egyik megalkotója, a fizika és a biofizika tudósa, SZILÁRD LEÓ (Budapest, 1898. február 11. – La Jolla, 1964. május 30.) a budapesti Műegyetemen kezdte, majd Berlinben folytatta tanulmányait; Einstein, Planck, Laue, Schrödinger és az akkor bontakozó atomfizika hatására kezdett a fizikával foglalkozni. 1929-ben Berlinben írta érdekes dolgozatát Entrópiacsökkentés termodinamikai rendszerben intelligens lény hatására címmel. Ebben tisztázta az értelem információtermelő szerepének és a hőtan II. főtételének összefüggését, ami a későbbiekben az informatika és az agykutatás kiindulópontja lett. Ebben az időben több szabadalma is született, az egyiket, amely egy új típusú hűtőszekrényre vonatkozott, Einsteinnel közösen dolgozták ki. 1933-ban költözött Angliába, ahol Rutherford egyik előadása keltette fel érdeklődését a rádioaktivitás és az atomenergia felszabadításának lehetősége iránt. A harmincas években fokozódó fenyegetettség hatására az Egyesült Államokba távozott. Az urán maghasadásával kapcsolatos kísérleteit New Yorkban, a Columbia egyetemen kezdte; biztatására Enrico Fermi és tőlük függetlenül Párizsban Joliot-Curie is ellenőrző kísérleteket végeztek; ezek igazolták Szilárd Leó eredményeit, illetve sejtéseit. Értesülve a németek atombomba-kísérleteiről, Einsteinnel és Wigner Jenővel együtt Roosevelt elnökhöz fordultak és meggyőzték az atombomba kutatás szükségességéről – ebből alakult a Manhattan-terv, amelyben a reaktortervezés Fermi és Szilárd, a kémiai problémák megoldása Wigner, a matematikai számítások elvégzése Neumann János feladata volt. A háború után az atomreaktor szabadalmát Szilárd és Fermi kapták meg. 1944-ben Szilárd és Teller Ede megpróbáltak fellépni az ellen, hogy az atombombát emberek ellen vessék be, azonban ezt nem sikerült megakadályozniuk. Szilárd Leó a hidegháborús időszakban is törekedett minden energiáját latba vetve harcolni a nukleáris fegyverkezési verseny ellen – ez ügyben még Hruscsovval is levelezett.

A II. világháború után Szilárd Leó biológiával kezdett foglalkozni; őt tekintik a biofizika atyjának. Érdeklődése kiterjedt a radiobiológia, molekuláris biológia, enzimszabályozás és mikrobiológia területére. Chicagóban lett a biofizika professzora, majd a kaliforniai Salk intézetbe ment.

Amikor szervezetét megtámadta a rák, maga tervezte meg radiológiai kezelését. Halálos betegségét is arra használta fel, hogy új gyógyászati eljárást dolgozzon ki: a radioterápiát.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)

Haberle Károly Konstantin Keresztély születésnapja – 1764

HABERLE KÁROLY KONSTANTIN KERESZTÉLY (Erfurt, 1764. február 11. – Pest, 1832. július 1.): botanikus, egyetemi tanár, a magyar növénytan rendszerének új alapokra helyezője. Erfurtban és Mainzban bölcsészetet és jogot tanult. 1797-től Erlangenben, majd 1800–03-ban Freibergben elvégezte a bányászakadémiát. Itt kezdett el természettudományokkal foglalkozni. 1803-ban visszatért Erfurtba, ahol 1805-ben bölcsészdoktor lett. 1806-tól Weimarban kutatott, az Orbis pictus munkatársa. 1812-ben a napóleoni háborúk elől Brünnbe, 1813-ban Bécsbe, majd Budára költözött. 1817-ben a pesti egyetemen a növénytan tanára lett, ahol 1821-ben orvosi diplomát kapott. Előadásaiban szakított Linné rendszerével és bevezette (hazánkban először) De Candolle természetes rendszerét. A botanikus kert fajállományát közel tízezerre növelte. Munkássága kiterjedt ásványtani, földrajzi, csillagászati, meteorológiai megfigyelésekre és a magyar növénytan történetének kutatására. Oktató és szervező tevékenysége volt jelentős. Sajnálatos módon gyilkosság áldozata lett.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1989. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)