Németh Gábor, a dobos, aki fél évszázada nem ismeri a pihenést

A rap előtti aranykor

„Volt egy generáció, amelyik még úgy ment koncertre, hogy leült a székre, felnézett a színpadra, és hagyta magát elvarázsolni a zenétől – magyarázta Németh Gábor. – Aztán jött a szövegkorszak, a rap, a milliós nézettségek, a duma-duma-duma.”

Közben pedig itt maradtak azok a muzsikusok, akik öt évtizeden keresztül mindig a hangszerükkel szóltak hozzánk. Mint ő maga, aki november 14-én a MOM Kulturális Központban nagyszabású életműkoncerten ünnepli hetvenedik születésnapját. A műsor gerincét a Németh Gábor Project adja, a sztárvendég pedig a lengyel progresszív legenda, az SBB lesz.

Németh Gábor neve azoknak is ismerősen hangzik, akik a magyar könnyűzene nagy korszakaiban nőttek fel: a Theatrum, az Apostol, a Skorpió, a Dinamit, a Bikini, a Kormorán, a P. Mobil dobosaként zenélt végig fél évszázadot. A Németh Gábor Project ennek az öt évtizedes pályaképnek a sűrítménye, amelyben a muzsikus a zene kizárólagos komponistája és a produkció producere is. A zenekar felállása biztosíték a legmagasabb minőségre: Tony Lakatos, Fekete-Kovács Kornél, Tornóczky Ferenc, Csejtei Ákos, Elek István, Kardos Norbert, Németh György, Temesi Bertalan, Retzler Péter, Táborszky Bence – és ha ez nem lenne elég, vendégként három gitárkirály: Alapi István, Csillag Endre és Mohai Tamás.

A Project

A Németh Gábor Project eddig három nagylemezt adott ki: a Könnyű Lépések (2003), a Fehér Színek (2005) és a Staféta (2022). A Project műfajilag behatárolhatatlan. Progresszív rock, amelyben a szintetizátor mellett jól megfér a fúvós brass, a fúziós (leánykori nevén jazz-rock) muzsika; ritmusvilága a funkytól, a latinig meglehetősen vérpezsdítő ‒ ha már egyszer dobos hívta életre a projektet. Mindezekkel együtt, noha nem faék egyszerűségű a zene, befogadható, szerethető, s biztosan nem marad mozdulatlan senkinek a lába.

„A szólók hossza korlátozott. Nálunk nincs addig-ameddig. Tízen vannak a színpadon, egyszerre kell beszállni” – fogalmazott Németh Gábor, aki példaként hozta a Guitar Meeting című kompozíciót.

„Biztos közönségcsalogató blokk lesz a három gitárossal. Mindhárman hajlamosak az improvizációra. De harminckét taktust írtam nekik, abban fejezzék ki magukat” – árulta el Németh Gábor, aki arról is mesélt, miként született a Guitar Meeting.

Amikor a Dinamittal a Tabánban játszottunk, találkoztam Alapi Pistivel. Mindenféléről beszélgettünk, például szóba került, hogy éppen most kezdtem el írni a harmadik lemezemet. Erre azt mondta: hadd játsszon legalább egy számban. Mondtam, jó Pisti, akkor írok egy gitáros számot. Közben kitaláltam, ne csak Alapi Pisti pengessen, hanem jöjjön Csillag Endre, aki egyébként játszott a lemezeimen, ő félig-meddig oszlopos tagja a projektnek. No és Mohai Tomi, mert nagyon szeretem a gitározását.

Gábor felidézte, hogy a lemezfelvételt Alapi Steve kezdte, Mohai és Csillag persze érdeklődve hallgatták, miként egymás játékát is: második Csuka, az utolsó – a mázlista – Mohai Tamás volt.

Mi teszi különlegessé a Németh Gábor Projectet? Az a fajta komponista szemlélet, amelyben minden stílus helyet kap, méghozzá nem díszítőelemként. A funk nem puszta ritmusképlet, a jazz nem bonyolult akkordszótár, a blues nem csak hangulatfesték, a rock pedig nem egyszerű hangerő. Ezek együtt egységes zenei nyelvvé olvadnak, amelyből kiragyog az előadók személyisége, ugyanakkor a dal marad a főhős. Nem improvizatív dzsembori, nem végtelenbe nyúló szólóözön, helyette precíz, szívből jövő előadás, ahol szerephez jut a csend, a finomság, no meg az arénás energia egyaránt.

Eme minőség tanulsága, hogy a „szövegkorszakban” is van helye a hangszeres történetmesélésnek: nem szükséges elmagyarázni, miről szól a dal, el lehet azt játszani. Híd a múlt és jelen között, ahogy a projekt küldetése is mondja, méltó bemutatása egy életműnek, amely új utakat is kijelöl.

Adnak a látványra

Új út ide, új út oda, tartani kell a lépést a jelennel. A jelenkor agyonvizualizált világával. „Tizenkét kamerával vesszük a bulit” – avatott be a muzsikus, s abba szintén, hogy a hangot utólag maga keveri, a képet Csillag Endre vágja.

Hiába hetedik X, hiába az öt évtizednyi zenei pálya, Németh Gábor nem pihen – mondjuk, sosem tette, ha éppen nem koncertezett (a Skorpióval például évi négyszázat!), akkor zenét írt, vagy stúdiójában mások lemezén dolgozott.

Nemrég, a P. Mobil szombathelyi és soproni fellépést követő éjszaka Łódź felé vette útját, ahol délután kettőkor már hangbeállás várta egy SBB-koncert előtt. Mint mondta: volt sofőrje, aludt az úton.

„Az SBB-re rá kell pihenni, mert ott ütni kell nagyon.” Persze hasonló intenzitás várható az életműkoncerten is, tudniillik „a Projectnél még jobban meg kell ütni a dobot”.

A lengyelek megmaradtak zenehallgatós közönségnek, az SBB telt házak előtt tolja, aminek a vége tízperces vastaps.

Az SBB örök

Ezért is lesz az SBB, a hetvenes évek kelet-európai progresszív rockjának úttörő triója vendégszereplése itthon komoly zenei csemege. 1980-ban ugyan feloszlott a banda, ám a 2000-es években Józef Skrzek (billentyűk, basszusgitár, ének) vezetésével újra aktiválódott a csapat (Skrizek mellet), a gitárnál Antymos Apostolis, a dob mögött rövid ideig, a Pat Metheny Groupból ismert, Paul Wertico ült, majd 2006-ban érkezett Németh Gábor. Először beugróként a Szegedi Jazz Napokon, egyetlen próba után, három hónappal később pedig állandó tagként.

Az együttműködésből három lemez és két koncertfilm született, s persze turnéztak is együtt – 2010-ben például a Deep Purple-lel jártak sportcsarnokokat Lengyelországban. Gábor öt esztendeig dobolt a prog rock legendában; távozása után az SBB újfent visszavonult, majd az utóbbi években ismét kezdték. A MOM-ban három közös szám erejéig varázsolják el a magyar rajongókat.

„Az egyik elég hosszú – vallotta be Németh Gábor –, de majd szólok, hogy húzzunk bele, mert nincs idő, így is több mint kétórás lesz a koncert.”