A Németh László műveivel foglalkozó sorozat már az ötödik kötetnél tart, az első három könyvben az író világirodalommal foglalkozó munkáit találjuk. A legújabb, ?Írások a magyar irodalomról? alcímet viselő könyv a magyar irodalommal foglalkozó második kötet.
Pécsi Györgyi bevezetőjében a 20. század egyik legnagyobb esszé- és drámaírójának, gondolkodójának nevezte Németh Lászlót, és bátornak az irodalomtörténészt, aki elhatározta, hogy a hatalmas életművet átfogóan rendezi. Mint elmondta, Németh Lászlóval foglalkozni azért is fontos, mert a benne még élő szellem ma már nincs jelen, mint ahogyan a korábban fontos értékek sem szerepelnek a mai kulturális médiumokban. Ugyan a hetvenes években nekifogtak életműkiadás elkészítésének Németh László munkáiból, mára munkássága csak a középiskolák speciális irodalomóráin kerül elő. Az időközben egyes vélemények szerint anakronisztikusnak, problémásnak ítélt Németh László Pécsi szerint eleven, impulzív módon ír, erős víziója van a világról, olyan invenciókkal, hogy azt akár rögtön filmre is lehetne vinni. Berzsenyi, Széchenyi, Ady alakjával is különleges megközelítésben találkozhat az olvasó: belekapcsolja személyüket a kulturális hagyományba, miközben stabil értelmezőpontot ad a világról.
Ekler Andrea kortárs íróinkkal, költőinkkel foglalkozik a nemzet, magyarság, európai értékek, közösségtudat mentén: Ágh István, Nagy Gáspár, Kányádi Sándor, Falusi Márton, Iancu Laura és mások munkáival is dolgozott már élete során. A Németh László Társaság egyik összejövetelén, ahol jeles irodalmárok, művészek vettek részt, Görömbei András vetette fel, hogy össze kellene gyűjteni az író irodalomtörténeti írásait. Ekler Andrea vállalkozott a nagy munkára az életmű iránti tisztelettel. Elhatározása volt, hogy a fiatalok tovább folytassák a nagy elődök küzdelmeit: erről a célkitűzésről Németh Lászlónak a fiatal Eötvös Józsefről lejegyzett előadásában is olvashatunk.
Az összegyűjtött írások között, melyek 1927-től datálódnak, megtalálhatók a korábban csak folyóiratokban publikált, vagy előadásként elhangzott szövegek is. Az én katedrám, vagy a Két nemzedék című tanulmánykötetekben korábban megjelentek írásokból a cenzúra miatt esetenként több oldal kimaradt. Ekler Andrea az örökösöknek, Németh László lányainak a hozzájárulásával a kéziratokat tanulmányozva, az író jegyzeteivel kiegészítve adhatta közre a teljes változatot.
Pécsi Györgyi egyfajta fénylyukkártyához hasonlította Németh László írói módszerét, aki egy pontra fókuszál, és köré rendezi gondolatait. A tudományosság szempontjából nagyon is rigorózus, orvos mivoltából eredően is erős precizitás, oknyomozó stílus jellemzi. Az ösztönösség azonban éppúgy jelen volt nála, mint tudatosság, gondolatai egységes vízióvá kapcsolódtak a magyar múltról és hagyományról. Ekler Andrea megerősítette: az objektív és szubjektív egymást kiegészítik Németh Lászlónál, ahogyan erre az első kötet címe, a Történet és vallomás is utal. A megírt történetekről az író nem tudja saját magát leválasztani. Az aktualitás az, amely meghatározza, hogy a tudományosság vagy a szubjektív vélemény dominál: milyen közegnek írja, milyen célból? Bár sokan vádolják merevséggel, véleménye szerint Németh László rácsodálkozó, romantikus, nyitott személyiség.
Németh László Madách Ember tragédiája című művéről szólva veti fel az európai irodalomhoz való kapcsolódásunk kérdését. Úgy érzi, Madách művét elismerik, de léteznek nála jelentősebb alkotók is, akik valamiért mégsem tudnak áttörni. Ekler Andrea két nagy ideált lát Németh Lászlónál, akikben megtalálta a magyarságot, zsenialitást és az európaiságot is: ez a két személy számára Ady és Bartók. Ugyanakkor Petőfi és Madách is többször foglalkoztatta élete különböző szakaszaiban, Széchenyiről szóló tanulmánya pedig szinte már regény. Pécsi Györgyi Németh Lászlót mint drámaírót is megjelenni látja, hiszen olyan ellentétpárok is foglalkoztatták, mint Széchenyi és Kossuth, Arany és Petőfi, vagy Berzsenyi és Kazinczy.
Arra a kérdésre, hogy az érettségire készülő diákoknak hasznos lehet-e Németh László tanulmányaiból készülni, Ekler Andrea válaszolt. Mint elmondta, Németh László tanároknak is tartott előadásokat, számára a szemlélet tanítása volt fontos. Hogyan közelítsünk például egy Arany János vershez? Hitelesen csak azt lehet átadni, ami megragadott bennünket. Értő elemzéseket olvashatunk stilisztikai, verstani szempontból, de az európaiság és a hagyomány nézőpontjából is. Németh László irodalomtörténeti munkássága efféle kapaszkodót jelent, és amit legfőbb erényének mondhatunk: írásai nyomán kedvet kap hozzá az olvasó, hogy újra elővegye az eredeti műveket, az író élmény szintjén közvetíti az irodalmat. Nem hiányzik belőle a játékosság, irónia sem: mint például amikor Berzsenyit és Kazinczyt jellemzi, akik nem tudtak egymás nélkül meglenni, de mégsem szenvedhették egymást. Ugyanakkor a ?tőkesúly? is jelen van, az író széleskörű műveltsége, tudása, aki több európai nyelven olvasott. Tanulsága, hogy nem szabad elhinni, amit mondanak egy műről mindaddig, amíg az eredetit el nem olvassuk. Ekler Andrea példának látja az írót elhivatottságban, a folyamatos munka fontosságáról való gondolkodásban, Pécsi Györgyi írói és közéleti erényeit, kisugárzását a mai élő irodalomban szívesen látná.
Az estet megtisztelte jelenlétével Németh Magda is, Németh László lánya, aki személyes emlékeit elevenítette fel a hivatalos program után tovább maradó irodalombarátoknak a hangulatos József körúti könyvesboltban.
Csanda Mária
