Blaha Lujza 1850. szeptember 8-án született Rimaszombaton egy honvédőrmester és egy színésznő házasságából. Reindl Ludovika néven anyakönyvezték, de édesanyja után mindenki Lujzinak hívta. Már kiskorában szerepelt vidéki társulatokban, hatévesen lépett először színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban.
Blaha János osztrák katonához tizenöt évesen ment hozzá, aki az ifjú színésznő karrierjét is egyengette, hálából pedig élete végéig megtartotta a nevét. Egy évvel később Debrecenbe szerződött, közben sokat vendégszerepelt Bécsben is, így országosan ismertté vált. 19 éves volt, amikor a házastársa meghalt, rá két évre Szigligeti Ede a Nemzeti Színházba hívta, ahol számtalan cím- és főszerepet játszott.
Egerben ismerkedett meg második férjével, Soldos Sándorral, akihez két hét ismertség után ment hozzá, majd négy év után elváltak útjaik. Harmadik férje Splényi Ödön rendőrtanácsos volt, több évtizedes házasságuk a férfi haláláig tartott, amely után Blaha visszavonult.
Verő György Blaha Lujza és a Népszínház című művében arról ír, hogy egyik férjébe se volt szerelmes, és bár megtalálta az ideálját, de a férfi kilétét még a színésznő naplójából se lehet megtudni. Egyes feltételezések szerint Bölöny József, a művésznő nagyváradi lovaglópartnere volt a titokzatos szerető.
A Nemzeti Színház 1901-ben adta át először az örökös tagság kitüntetést, és ezt Blaha Lujza vette át. Ekkor nevezik először a művésznőt a ?nemzet csalogányának?, a gyönyörű énekhangjára, és a számtalan népopera és operett szerepre utalva ezzel, amelyet eljátszott. Ebben az évben játszotta utolsó nyári vendégszerepét Balatonfüreden.
Miután a Népszínházat és a Nemzetit összevonták, prózai darabokban is helyt kellett állnia. A kritika és a közönség is dicsérte Móricz Zsigmond Sári bárónő és Lányom című műveiben nyújtott alakítását.
1909 és 1912 között visszavonultan élt, majd közkívánatra párszor újra színpadra állt. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című művében szerepelt 1918-ban. A Városi Színházban lépett utolsó alkalommal a világot jelentő deszkákra a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen.
1914-től végleg elhagyta nyugdíjba vonult, és a nővérével és egyik unokájával élt. 75. születésnapjára egy cigányzenekar adott koncertet az ablaka alatt, de a színésznő hamar elfáradt, így korán visszavonult. 1926. január 18-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
Bár idegenkedett a filmezéstől, kétszer mégis kamerák elé állt. Az egyik Pekár Gyula ismeretterjesztő sorozata, A táncz, amely az egyik első magyar mozi volt. A másik szerepét Csiky Gergely a Nagymama című regényének adaptációjában játszotta.
Emlékét Magyarország szerte terek, utcák, színházak őrzik, Gödöllőn pedig egy egész negyed viseli Blaha Lujza nevét.
Forrás: Wikipedia, szineszkonyvtar.hu
