A kiállítás az egyiptomi múmiákkal foglalkozó, 2016-ban indult projekt eredményeit és vizsgálati módszereit mutatja be a nagyközönség számára. A projekt gazdája a Magyar Természettudományi Múzeum. A multidiszciplináris vizsgálatok a Magyar Természettudományi Múzeumban, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és az ELTE Török Aurél Gyűjteményében fellelhető ókori egyiptomi, mumifikált emberi maradványokat érintették.
A kutatás során alkalmazott módszerek között a klasszikus antropológiai vizsgálatok mellett szerves és szervetlen kémiai elemzések és orvosi képalkotó eljárások egyaránt szerepeltek.
A projektben részt vevő kutatók kiemelt fontosságúnak tekintik a noninvazív, azaz roncsolásmentes kutatási eljárások keresését és alkalmazását, ezért törekedtek a lehető legkisebb mintamennyiséget igénylő vizsgálati eljárásokra. A mumifikált maradványokból ennek megfelelően csupán néhány gramm csont-, lágyszövet- és néhány milliméter textilszövet- (bandázs) mintát vettek.
A projekt első fázisában a történeti embertan módszereivel megállapították a halottak nemét, életkorát, majd ezt követően patológiai elváltozásokat kerestek. A csontokon található kóros elváltozásokat azonosították, különös figyelmet fordítva a testet ért traumákra és az esetleges fertőző betegségek nyomaira.
A szénizotópos kormeghatározásokkal behatárolták a múmiák korát. Az eredmények alapján meglepően összetett képet kaptak. A múmiák többsége a Ptolemaiosz-korszakban készült, egy kivétellel, amely az Újbirodalom korából való. A kutatott maradványok tehát több mint kétezer-ötszáz, illetve háromezer évesek. Sikerült néhány különleges esetet is azonosítani, amikor az derült ki, hogy a leletek kora középkoriak, azaz nagy valószínűséggel nem ókori eredetűek.
A CT-vel, azaz komputertomográfiával elvégzett vizsgálatok segítségével a mumifikáló anyaggal és a bandázstextillel fedett csontok patológiailag is vizsgálhatóvá váltak. A módszer előnye, hogy a csontmaradványok több irányból és szeletekben elemezhetők, sőt 3D-s képi modell is készíthető a csontozatról és múmiákról is. A mumifikáláskor alkalmazott anyagok szervesanyag-analízise is megtörtént, az adatok kiértékelése után a felhasznált anyagok, illetve a temetés körülményeit tudják pontosítani a kutatók.
A jövőt illetően a testeket borító bandázsszöveteken felfedezett pollenmaradványok segítségével lehetőség nyílik a temetkezés pontos időpontjának (évszak) és a múmiák valószínűsíthető földrajzi lelőhelyének azonosítására is.
A tárlat az ókori kultúra bemutatása mellett figyelmet fordít a 18–19. század folyamán Európában megjelenő, Egyiptomot övező rajongásnak is.
A kiállítás első hetében két kísérőrendezvény-sorozat zajlik a Magyar Természettudományi Múzeumban, melyeknek támogatója a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság. A kutatók számára zártkörű műhelybeszélgetéseket szervez a múzeum, a kurátori és restaurátori feladatok, valamint további együttműködések megvitatására. Délutánonként neves előadók tartanak ismeretterjesztő előadásokat a múmiakutatásról és az egyiptomi halotti kultusz rejtelmes világának részleteiről az érdeklődők számára.
Nyitókép: Magyar Természettudományi Múzeum/Szabados Tamás
