A Néprajzi Múzeum Kapolcson

A budapesti Néprajzi Múzeum kiállításai igen változatos kultúrákat mutatnak be, a mexikói ünnepi papírdíszektől egészen a kongói gyűjteményekig. További időszaki kiállításukban a betlehemezés szép hagyományát idézik fel, míg az egy hónapja nyílt, A szabadság kódjai című kiállítás az 1956-os forradalomnak állít emléket. Az állandó kiállítás a magyar parasztság egykori életének tárgyi világába enged betekintést a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Talán ez a kiállítás áll a legközelebb a Művészetek Völgye programjához, hisz itt is a jellegzetes falusi mesterségek mutatkoznak be: asztalosok, kovácsok, fazekasok, textilművesek, gyertyamerítők. Itt divat a bögre, a pajta-kiállítás, a szalmabála.

Egyre több városi ember vágyik arra a meghitt hangulatra, amelyet a vidék biztosít. Keresik, érdeklődnek a régi hagyományok, szokások iránt. Szívesen laknak tornácos házban, ébrednek kakasszóra és hosszasan iszogatnak egy presszóban, miközben elbeszélgetnek a helyiekkel. Hogyan látja ön ezt a társadalmi jelenséget?

Én nagy érdeklődéssel figyelem ezt a közeget, már a pályaválasztásomat is meghatározta a vidéki életérzés, a jellegzetes életritmus sajátosságainak megismerése. Ez fokozottan érzékelhető, amikor Budapestről érkezik meg az ember ide, a Völgybe. Míg a folyamat a normalitás felé mutat, a fesztivál keretében a hétköznapitól eltérő, meghökkentő üzenetek szólítanak meg minket. A tárgyi és az épített környezet is megérinti az ide érkezőket. Amikor a völgyjárók megnézik a piac termékeit, akkor láthatják, hogy milyen sokféle anyagot használnak a kézművesek. A hagyományos mesterségek képviselői szép számban képviseltetik magukat, a látogatók pedig oldott vásári hangulatban elegyednek párbeszédbe a mesterekkel. A Néprajzi Múzeum azért kapcsolódott be a Művészetek Völgye programjába, mert hiteles múzeumi élményt, tudást, impulzust szeretnénk átadni a fesztivál keretében, kilépve a hagyományosan ismert múzeumi keretek közül.

A Művészetek Völgye régóta híres a kézműves termékekről, melyeket javarészt a Balaton-felvidéken készítenek helyi művészek, mesterek. Ezeket a bemutatókat, vásárokat nevezhetjük kilépésnek a múzeumi kőfalak közül, ahol pajtában, korong mellett tanítják a kicsiket a hagyományápolásra, ezen elfeledett mesterségek megismerésére. Honnan jött az ötlet, hogy kitelepüljenek a Völgybe?

A múzeumok előnye és egyben hátránya is az óriási gyűjteményük, amelyet fizikai valóságukban és teljességükben nem lehet cirkuláltatni, de a hozzá kapcsolódó élményt, tapasztalást, tudást igen. A virtuális, főként online térben megosztott tudás nem egyenlő a megfogható, érzékelhető kiállítással. A 21. században a kézművesség reneszánszát éli, a kétkezi munka gyümölcse, kézzel fogható eredménye mindig nagyobb sikert okoz, mint az online térben megosztott tartalom. A Völgyben legnépszerűbb kiállítási darabunk a szekér puzzle, amelyet nagy lelkesedéssel állítanak össze a látogatók. Nem egy időszaki tematikus tárlatot, hanem élményeket hoztunk ide. Arra számítunk, hogy az általunk rendezett programokat megismerők utána érzékenyebbek, figyelmesebbek lesznek a néprajz/antropológia és a társadalmi jelenségek múzeumi értelmezése iránt.

Kapolcsról még szinte senki nem távozott vásárfia nélkül; merített gyertya, kotyogós kávéfőző, égetett kerámia. Miért gyűjtögetnek az emberek és mit? A múzeum számára mi képvisel olyan értéket, amely a népi kultúrát őrzi, és hol gyűjtenek?

A modern múzeumi szemlélet azt képviseli, hogy tulajdonképpen mindenhol lehet gyűjteni. A muzeológusok felelőssége és döntési lehetősége kiválasztani, hogy mi kerül egy-egy múzeum gyűjteményébe. A múzeumi műtárgyak valódi értéke abban mutatkozik meg, hogy milyen szempontok alapján, milyen kontextusban állítják ki őket, mit üzennek. A múzeumi kiállításokban megfogalmazódnak aktuális kérdések, melyek talán meghökkentően hangzanak; például van-e helye egy moncsicsinek vagy egy Pokemonnak egy múzeumi játékgyűjteményben, és ha igen, milyen kapcsolódó információk rögzítésével és milyen értelmezési keretben. Jelenlegi, 1956-os kiállításunkban a korabeli darabjainkat összevetettük az 1848?49-es tárgyakkal, kokárdákkal, és így ebben a kontextusban más és más értelmezést, üzenetet nyernek, néha még a szakemberek számára is váratlan eredménnyel.

Milyen bemutatóval, foglalkozással vesznek részt a Művészetek Völgye programjában?

Itt most az aktuális, előttünk álló projektek közül egy cipőkiállítással, performansszal veszünk részt. A tárgygyűjtés a jelenben is folyik, összegyűjtöttünk cipőket és az ezekhez kapcsolódó történeteket, üzeneteket. Ezek megjelennek a Völgy településein kialakított cipőszigeteken. ?A lábbelivel útra kelünk? üzenetünk kifejezi a jövőbeni költözésünket is, hisz a tervek szerint a Ligetbe fog költözni a jelenleg a Kossuth téren található intézmény. Idén ősszel tervezzük megnyitni a cipőkiállítást, melyet a gyűjteményeinkből állítottunk össze. Rendkívül gazdag anyagból válogatunk; a gördeszkás cipőktől az indián mokaszinig. Többek között feltesszük a kérdést: mit jelent a mezítlábasság a jelenben, mit jelentett a múltban? Körbejárjuk a lábbelikészítés történetét, a hagyományos és a modern anyagok felhasználását. Sőt akár még a lábfetisizmus fogalmáig is eljuthatunk, ennek is teret enged a fesztivál szabadabb asszociációs környezete.

A Néprajzi Múzeum egyszerre passzív és aktív szerepet is felvállalt a Völgyben: bemutat és ingert kelt. Szívesen fogadunk a látogatóktól akár cipőket is, történetekkel együtt, ez is egyfajta gyűjtés. Tanulunk és ismereteket közvetítünk egy időben egy helyen.

Fotó: Kőmives András

Melyek a legfőbb jövőbeni terveik?

Költözés, az új múzeum építése, kialakítása a legfőbb feladatunk. Nagy a felelősségünk a költöztetés előkészítésében. Csak példaként jelzem, hogy a hímestojás-gyűjtemény mozgatása igen komoly feladat lesz, más érzékeny tárgyakkal egyetemben. Most nem elsősorban a gyűjtemény bővítésen van a hangsúly. Sok tervünk van, folyamatos az együttműködésünk ázsiai és európai intézményekkel, néprajzi szakemberekkel. A legközelebbi kiállításunk ősszel nyílik, mely középpontjában a cipő, az ahhoz kapcsolódó ruha- és élettörténetek állnak, mindezt rendhagyó szemszögből megközelítve. Reméljük, hogy kapolcsi cipő is lesz majd köztük, mely sok ?mesét? rejt.

Tibenszky Moni Lisa