A köztársasági elnöki intézmény helyreállításáról a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások idején született megállapodás. Ez azt tartalmazta, hogy az elnököt a nép közvetlenül választja. Hallgatólagosan abban is megegyeztek, hogy a parlamenti választások előtt, vagy azzal egy időben. Politikai körökben evidens volt, hogy ez a poszt a békés hatalomátadásban kulcsszerepet játszott szocialista jelöltre, Pozsgay Imrére vár. Az offenzívában lévő liberális pártok - SZDSZ, Fidesz - azonban népszavazást kezdeményeztek, s elérték, hogy az elnököt ne a parlamenti választások előtt válasszák meg. Bár a győzelem után az SZDSZ felvetette a közvetlen elnökválasztás lehetőségét, a két győztes párt az ún. "MDF-SZDSZ paktum" keretében megállapodott abban, hogy az elnököt az országgyűlés válassza. A Szocialista Párt ebben arra való törekvést vélt felfedezni, hogy gyenge választási eredményei után még inkább elszigeteljék, kiszorítsák a közéletből. Politikai súlyának részleges visszaszerzése végett így népszavazást kezdeményezett az elnökválasztás módjáról, amit az országgyűlés ki is írt, de a nyár legforróbb, a vakációk miatt politizálásra legalkalmatlanabb napjára, július 29-re. A szavazásra jogosultak alig 13%-a jelent meg az urnák előtt, ezzel a népszavazás érvénytelen lett. (Az egymillió leadott szavazat 85%-a viszont a közvetlen elnökválasztás mellett szólt.) A sikertelenség hatott a népszavazás intézményének lejáratódására, a politikával szembeni közömbösség terjedésére is.
