A berlini főpolgármesternek, Klaus Wowereitnek az az elképzelése, hogy az épületegyüttes a bezárás után kapjon valami más funkciót. Emellett szól, hogy a Tempelhof Berlin szívében foglal helyet, és jelenleg legalább ezer embernek ad munkát.
A tiltakozók ugyanakkor érzelmi és történelmi okokra is hivatkoznak: már a neve is régi korokat idéz, onnan származik, hogy a terület, amelyre épült, a középkorban a templomos lovagoké volt. Innen szállt fel 1909-ben a francia Armand Zipfel és 1923-ban itt épült fel Európa első repülőtere, három évvel később pedig itt alapították meg a német légitársaságot, a Lufthansát.
Tíz évvel később a náci rendszer az Európa fővárosának szánt Berlin kapujává akarta tenni. Albert Speer, Hitler főépítésze a régi terminált olyan grandiózus építménnyé akarta varázsolni, hogy a német földre lépő azonnal átérezze a rendszer nagyságát, erejét. A háború megakadályozta terve véghez vitelét, de a Tempelhof így is impozáns, nem véletlen, hogy Norman Foster brit építész "minden repülőtér anyjának" nevezte.
Tempelhof azonban igazi glóriát a második világháború után kapott. Az amerikai igazgatású városrészben lévő repülőtér légihíd része lett: 1948 júniusától 11 hónapig fogadta azokat a repülőgépeket, amelyek a Berlin ellátásához szükséges, létfontosságú dolgokat, élelmiszert szállítottak. A szovjetek ugyanis elzártak körülötte minden földi és vízi utat. Később katonai repülőtérként működött, polgárivá a német újraegyesülés után vált. Utasforgalma azonban csekély: 2007-ben kevesebb mint 350 ezer utast szállítottak rajta keresztül belföldre és a szomszédos országokba.
Arról pedig mi is tudósítottunk, hogy a Führer kedvenc repülőterét Ronald Lauder, a híres szépségipari cég tulajdonosa és egyben a világ egyik leghíresebb zsidó örökségvédője mentheti meg a bezárástól.
(Múlt-kor/MTI)
