Ha Magyarország a nyugati civilizációban képzeli el a jövőjét, a történelem tanulságait a hétköznapokban kell érvényesítenie, enélkül nincs hiteles emlékezés - fogalmazott Sándor Iván író a Holokauszt Emlékközpontban, a Magyarországi Holokauszt Emléknap alkalmából megrendezett megemlékezésen. Az áldozatok arca címet viselő eseményhez egy azonos című, még 2008 októberében meghirdetett pályázat eredményhirdetése is kapcsolódott, amelynek célja a holokauszt áldozatainak mint egyéniségeknek a középpontba helyezése volt. Közösségek tűntek el, amelyek hús-vér emberekből álltak: a hiány róluk szól - mondta Martinkovits Judit ügyvezető igazgató. A több mint ötszázezer magyar áldozat közül csak keveseknek ismert a neve, még kevesebbnek az "arca", ezért döntött úgy a Holokauszt Emlékközpont, hogy az áldozatok privát fotóinak, családi pillanatképeinek felkutatására sarkallja a rokonokat, barátokat. A korábbi kutatásoknak és a pályázatnak köszönhetően közel 1000 fotóból álló gyűjtemény jött létre, amely vetített formában is látható lesz a zsinagógában. "Nevek, arcok, hiányjelek közös múltunkban" - mondta az ügyvezető igazgató a megrendítő fotó-összeállítás kapcsán.
Pécsi-Pollner Katalin irodalomtörténész, a Holokauszt Emlékközpont kulturális és alternatív programjainak vezetője elmondta: nem titkolt céljuk volt, hogy nevet és arcot adjanak az áldozatoknak, hiszen az egész társadalomnak szembe kell néznie a múlttal és azzal a homállyal, amely a történtekkel kapcsolatban eluralkodott az elmúlt évtizedekben. Az irodalomtörténész kiemelte: különösen fontos, hogy maguk a túlélők is közreműködtek a fényképek felkutatásában.
A megemlékezésen átadták Az áldozatok arca pályázat díjait: fődíjban részesültek Heindl Péter magyarmecskei tanár és általános iskolás növendékei, akik a holokauszt áldozatainak fotóit kutatták fel - a dolog érdekessége, hogy a faluban már nem élnek zsidók. Szarvas Márton gimnáziumi tanuló saját dédnagyapja történetének mélyen átélt feldolgozásáért érdemelte ki az elismerést, míg Tóthné Unghy Ilona tanár a simontornyai, iparban dolgozó zsidóság életét elevenítette fel dolgozatában. A különdíjat két pécsi diák, Mókus Viktória és Nemes Richárd kapta, akik mozgóképes formában dokumentálták két túlélő életét. A megemlékezés mécsesgyújtással zárult.
