(MTI) - A sportfilm nem a megfelelő kategória erre az alkotásra - írta a tekintélyes amerikai lap kritikusa. Kemény, gyönyörű dráma egy 30-as éveiben járó magyar tornászról, aki edzői állást kap a 2001-es calgary-i olimpia előtt nagyreményű sportolók felkészítésére. A szigorú egyszerűséggel fényképezett és vágott, már-már dokumentarista stílusú - a Dardenne-fivérek filmjeinek világát idéző - alkotásban szinte kizárólag képzett tornászok szerepelnek, akik végrehajtják gyakorlataikat.
A kritikus a klasszikussá vált Keresztapa II. című amerikai filmhez hasonlítja Hajdu Szabolcs időkezelését: váltogatja a jelen képeit, ahol a film hőse, Dongó egy tehetséges, de arrogáns sportoló felkészítésével küzd, valamint a villanásokat a múltba, Dongó ifjúkori edzéseire, a kommunista Magyarországra, ahol a fiatal tornászokra ráijesztettek, gyakran fizikailag bántalmazták őket.
A lap kritikusa szerint nehéz lélekkel követi a néző azokat a jeleneteket, amelyekben a fiatal Dongót és társait terrorizálja kegyetlen edzőjük, aki lovaglóostorként hadonászik egy vívótőrrel és lekurvázza "alárendeltjeit". De ezeknek a képsoroknak fontos szerepük van a pszichológiailag átütő erejű filmben: egy olyan fiatalember képe rajzolódik ki, akinek a gyerekkorát megfosztották az ártatlanságtól és felnőve küzd, nehogy maga is felvegye azt a magatartást, amellyel egykor megcsonkították érzelemvilágát.
Hajdu Szabolcs 100 perces magyar-kanadai sportdrámája elnyerte a 37. Magyar Filmszemle rendezői díját és a külföldi kritikusok díját is megkapta megosztva. Az Oscar-díjra nevezett alkotást - amelyet tavalyi Cannes-ban is bemutattak - számos díjjal jutalmaztak külföldi filmfesztiválokon.
