Nincsenek már hőseink, holott szükség lenne rájuk

Kiss-B. Atilla februártól vezeti a Budapesti Operettszínházat. A főigazgató azt mondja: nincs trükk vagy titok, számos apróságból, odafigyelésből áll össze egy jól működő intézmény. Azt reméli, a szakma is megelőlegezi a bizalmat, és az eredmények láttán ítél majd.

Fél
éve vezeti a Budapesti Operettszínházat. Milyen intézményt vett át?

Bár a kinevezésem február elsejétől szólt, valójában már októberben, a miniszteri döntés után elkezdtük a munkát. Az átadás-átvétel mindkét stábra komoly feladatokat rótt. Igyekeztem úgy átvenni ezt a színházat, hogy mindabból, ami az első emeleten történik, a társulat és a nézők semmi rosszat ne érzékeljenek. Az előző évadot – bár nem sikerült maradéktalanul – próbáltuk úgy befejezni, miként azt az elődöm megtervezte. Két új bemutatót tartottunk, azon munkálkodtunk, hogy kiváló körülményeket teremtsünk a Pendragon-legenda és a CAROUSEL – Liliom színreviteléhez. Az évad első bemutatóját pedig a pályázatban tervezettnél korábban tartottuk.

Ez
volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd szeptember elején az
Operettszínházban debütált Csárdáskirálynő.

Lehetőségünk nyílt egy együttműködésre a Szabad Tér Színházzal, és ez a váratlan alkalom egészen gondviselésszerűnek tűnt. Megállapodtunk Bán Teodórával arról, hogy a Budapesti Operettszínház létrehoz egy produkciót, amelynek előbemutatóját − és néhány további előadást − a Margitszigeten tartjuk, majd ősztől a színházunk repertoárjára kerül. Különösen fontosnak tartottam ezt a bemutatót, úgy éreztem, ezzel kijelölhetem azt az utat, amin az Operettszínház jár a következő időszakban.

Mi
jellemzi ezt az utat?

Elsősorban a kiváló minőségre törekvés. Egy eszközeiben korszerű, de tartalmát tekintve hagyományos színházat képzelek el. Vidnyánszky Attilát korunk egyik legkiválóbb rendezőjének tartom, és örülök, hogy sikerült megnyernem élete első operettrendezésére, amelyhez Cziegler Balázs lenyűgöző díszletet tervezett. Hosszan sorolhatnám az alkotókat, mert valóban nagyszerű csapat állt össze. Számomra fontos, hogy hűen tükrözzük a szerző szándékát. Bár erre mondhatják, hogy ez magától értetődő.

Vagy
azt is, hogy elavult.

Természetesen lehet modern, az eredeti műtől
elrugaszkodott interpretációkat készíteni, ám én arra törekszem, hogy megfejtsük a szerzői szándékot, és
ahhoz hű előadást állítsunk színpadra. Ez döntés kérdése, és természetesen nem
jelenti azt, hogy a rendező ne tehetné hozzá a saját elképzeléseit. A zenés
színháznak is több rétege van.

Vidnyánszky
Attila is a maga számára érdekes üzenetet fejtette fel a Csárdáskirálynőből. Ez óhatatlanul egy személyes nézőpont.

Amely véleményem szerint tiszteletben tartja a szerző szándékait. Emellett fontosnak tartom a lenyűgöző látványvilágot és a zenekar magas szintű játékát. Ott kezdődik például, hogy akkora apparátussal szólaltassunk meg egy művet, amekkorára az alkotó azt komponálta. Ne spóroljunk ki belőle itt-ott egy-egy hangszert, muzsikust. Nyilván minden zenekari ároknak megvannak a saját adottságai, ezért sem játszunk az Operettszínházban Richard Strauss operákat, de még a János vitéz hangszerelését is a színház zenekari árkának befogadóképességéhez adaptáltattuk. Amit vállalunk, azt − lehetőség szerint − teljesítenünk kell. Elengedhetetlen, hogy jól képzett, sokoldalú énekes színészeket foglalkoztassunk. Rendkívül fontosnak tartom a műhelymunkát, ehhez minden feltételt igyekszem biztosítani a művészeink számára. Nincs trükk vagy titok, számos apróságból, odafigyelésből áll össze egy jól működő intézmény.

Képzett
hangok, jó színészek tekintetében hogy áll a színház?

Szerintem remekül. Úgy gondolom, hogy az egyik legjobb színház a világon, nemcsak Budapesten.

Komoly
állítás.

Őszintén így tartom. Egyre kevesebb az állandó társulat, pláne az olyan csapat, amely három teljes értékű szereposztást tud kiállítani például a Csárdáskirálynő esetében. Fiatal, jól képzett művészekről van szó, akik szeretnek, akarnak és tudnak dolgozni. Nekem mindössze annyi a dolgom, hogy biztosítsam a fejlődésükhöz szükséges feltételeket. Jelenleg két énekmestere van az Operettszínháznak, a színészek, énekesek korlátlan mennyiségben vehetnek igénybe korrepetíciót.

Miért
van szükség hármas szereposztásra? Utaztatják az előadást?

Szándékunkban áll; remélem, a következő évadban lesz erre lehetőségünk. Operettekre szerte a világban nagy az igény, a szép kiállítású, színvonalas kínálat viszont csekély. Nemrég Izraelben vendégszerepeltünk: Jeruzsálemben és Tel-Avivban léptünk fel, ahol állva tapsolt több mint kétezer ember. Visszatérve az eredeti kérdésre, a produkciók utaztatása csak az egyik oka a többes szereposztásoknak. A másik, hogy nem maradhat el előadás. Én úgy nevelkedtem, hogy a néző, a színház szent. Ha megváltják jó előre a jegyeiket, nem szeretném kitenni őket annak, hogy egy esetleges influenzajárvány miatt le kelljen mondanunk az előadást. A hármas szereposztás kellő biztonságot ad. Ráadásul hétvégenként napi két előadást játsszunk, és ahhoz, hogy például egy hangszálakat mozgató apró izom regenerálódjon, legalább 24 órára van szükség. Így a művészek pihenésére is kellő időt hagyunk.

Az
első bemutatóról már beszéltünk, de miként állította össze az első évadot?

Nagyon fontosnak tartottam, hogy bemutassuk a János vitézt. Az Operettszínház régóta adós ezzel a közönségnek. Vannak bizonyos zenés alapműveink, amelyeket meggyőződésem szerint az Operettszínháznak műsoron kell tartania. Ilyen a már említett Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Cirkuszhercegnő, A víg özvegy, A mosoly országa, a János vitéz. Ezeket sorra bemutatjuk a következő években. Novemberben 22-én lesz a János vitéz premierje. Ez egy igazi családi daljáték, amely példát állíthat a fiatalok elé. Nincsenek már hőseink, a társadalom nem tart igényt a hőstörténetekre, én ellenben úgy vélem, szükség van rájuk. Nem volt kétséges, hogy Bozsik Yvette rendezze az előadást. Néhány éve láttam a Nemzeti Színházban az Éden földön című, Hany Istókról szóló zenés darabot, és egészen lenyűgözött az Yvette által teremtett költői mesevilág. Hasonló csodaélményt remélek a János vitéztől.

Tavasszal mutatják be a Mohács 1526 című rockmusicalt.

Sajnos ezt a bemutatót el kellett halasztanunk. Helyette
a La Mancha lovagját tűztük műsorra,
ami színvonalas, örök igazságokról szóló mű, és kiválóan illeszkedik egy zenés
színház repertoárjába. Az egyensúlyra is törekszem az operett, daljáték,
musical, táncjáték tekintetében, fontos, hogy a zenés színház minden szegmense
megjelenjen a programunkban. Így még
karácsony előtt bemutatjuk Harangozó Gyula koreográfiájában a Diótörőt.
Remek táncművészei vannak az Operettszínháznak. Nem csak táncbetétekben kívánom
őket foglalkoztatni; kiválóan alkalmasak egész estés táncprodukció
létrehozására is. Ezzel a felnövekvő fiatal táncművészeket is be tudjuk
vonzani.

Februárban lesz egy opera, vagyis mono-opera bemutató is.

Az Anne Frank
naplója Grigori Frid néhány éve elhunyt orosz zeneszerző operája, nagyszerű
megfogalmazása ennek a történetnek. Rendkívül fontosnak tartom a
tehetséggondozást, hogy lehetőséget adjunk fiatal művészeknek. Kiváló
növendékem, Süle Dalma énekli-játssza majd az előadást, azonnal ő jutott
eszembe a szerepről, a rendező Rátóti Zoltán lesz. Ez egy magyarországi
ősbemutató.

A legfrissebb bemutató a Párizsi randevú a Kálmán Imre Teátrumban. Hogyan jött a dinner show ötlete?

Az én látásmódomban az igényes szórakoztatásnak rengeteg módja van. Bár fontosak számomra a keretek, úgy gondolom, kár volna éles határt vonni a különböző műfajok között. Minden történés, amely katarzist, rendkívüli élményt nyújt a nézőnek, az mind ugyanazt a célt szolgálja, hogy az emberek arra a kis időre elfeledjék a hétköznapok búját, baját, keserűségét, és kapjanak valami – kopott kifejezés, mégis helytálló – szellemi táplálékot, amit csak itt, mi nyújthatunk nekik. A Kálmán Imre Teátrumban a hely szelleme is indokolja a cirkuszi, varietéelemek használatát, ezért úgy gondoltam, próbáljunk meg itt valami olyasmit, aminek külföldön nagy hagyománya van, ám nálunk még ismeretlen. A dinner show lényege, hogy a közönség egy teljes élményt kap: kiváló előadást, zenét, táncot, látványt, cirkuszművészeti produkciókat és olyan vacsorát, amelyik bármely élvonalbeli francia étteremben megállná a helyét. Azt is mondhatnám, hogy az érzékeket juttatjuk felejthetetlen élményhez. A bemutatón hatalmas volt a siker, izgatottam várom a további előadásokat.

Miben
méri a sikert, milyen eredményeket remél?

A nézőszámok most is kitűnőek, lényegében telt házzal futnak az előadásaink. Azt gondolom, hogy színvonalas produkciókat kell létrehoznunk, és most folyamatosan ezen dolgozunk. A libabőr nem hazudik. Ha beülők egy előadásra vagy próbára, és el tudom felejteni, hogy én vagyok az intézmény vezetője, mert magával ragad amit látok, hallok, akkor jó úton járunk. Elcsépeltnek hangozhat a katarzis kifejezés, ám mégis ez a színház lényege. Vannak türelmetlen emberek a társulaton belül és a színházi szakma bizonyos berkeiben is. Ám én azt kérem tőlük, hogy előlegezzenek bizalmat a munkánknak, és ha beérett, akkor ítéljenek.

Kiemelt fotó: Csárdáskirálynő. Fotók forrása: Budapesti Operettszínház