? Egy korábbi előadása előtt megkérdezték Zsótér Sándort, aki a Jelinek-darabot rendezi, hogy miért oszt nőre férfifőszerepet. Erre azt válaszolta, ő arra a szerepre a társulat legalkalmasabb színészét kereste. Ilyen magától értetődő volt ezt is megcsinálni ?
? Mindig a feladatommal foglalkozom. Az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése kapcsán azt mondta nekem, nem férfit kell játszanom, mert annak a szerepnek nem az a lényege.
? Mitől lesz alkalmas egy színész?
? Ahogy Zsótér Sándort ismerem, ő a lényeget keresi, éppen azt, amit olyan nehéz megtalálni. Talán pont ez a közös bennünk, hogy én sem a színészi megoldásokat kutatom, ami elhitet valamit, hanem azt szeretném megtalálni, amire egyébként mindenki kíváncsi. Azt hiszem, ő is olyan ember, akiben erős vágy van erre, mint ahogyan én is alakítom az életem, hogy az igazi megértéshez minél közelebb kerüljek. A megoldásokhoz rengeteg út vezet, de igazi csak egy van, a legbenső. Ha egy színész ezen az úton tud gondolatot és érzést közvetíteni, akkor jó.
? Éppen ezen a pályán van olyan sok ügyes ?mintha?-megoldás, technika.
? Igen, és lehet is abból praxist csinálni, bár rettentő fárasztó és nem tölt el jóérzéssel, sőt elkedvetlenít ? szerintem bárkit. Tudom, elszomorítja az embert, ha nem találja a jó megoldást.
? Tudhatja egy pályakezdő is a jó megoldást?
? Igénye bárkinek lehet arra, hogy megtalálja a saját igazságát egy munkában, és ha szerencséje van, olyan emberekkel találkozik, akikben hasonló vágy él. Sokan, akik nem kevésbé tehetségesek, megelégszenek kevesebbel is, mert ha nem ismerik ezt a vágyat, nem tudják, mit kell keresni.
? Gondolom, az sem mindegy, milyen szerepekkel dolgozik egy színész, így van, aki eljátssza a Nórát és van, aki nem.
? Én például nem, de éppen a Radnóti Színház tagja voltam, amikor ott nagy sikerrel ment: Takács Kati szépen játszott benne, én meg mással foglalkoztam, úgyhogy most újra elolvastam párszor, hogy értsem ezt a nőt. Azt hiszem, Jelinek is abból indult ki, az ő Nórája azonos Ibsenével: ez a nő nagy árat fizet azért, hogy elinduljon a saját útján. A sok rossz alatt, ami vele történik eközben, mégis ?megéli magát?. Persze kérdés, mennyire tudja átengedni magát azoknak a pillanatoknak, amikor a teljes lényére volna szükség. Azonban ha valaki egyszercsak tud igaziból sírni, igaziból nevetni, akkor nem indult el hiába.
? Jelinek persze kíméletlenül mondja, amit lát, és amire jut a látottak alapján ? nem egy kellemes nőíró. Milyennek tűnik ez Nóra, aki elhagyta a ?babaházat??
? Amit én találtam benne ? mint ahogy minden szerephez igyekszem megkeresni valami közösséget ?, az a gyermekisége, az elmélyülése a képzelet világában.
? Tévedek, ha valamiféle feminizmust is sejtek a történet mögött?
? Az írás a nő felől szemléli a világot ? hívhatjuk ezt feminizmusnak ?, de nekem nem ez a lényeg. Sok olyan szöveg van ebben az előadásban, ami egyszerű, mint egy plakátfelirat vagy mint egy női magazin nem éppen bonyolult mondata. Mindenesetre a próbák során személyessé vált ez az egész.
? Vajon mit fognak szólni mindehhez a még mindig erősen patriarchális társadalomból érkező nézők?
? Személyiségfüggő, ki, hogyan éli meg, kezeli ezeket a viszonyokat. És bár érzem, tényleg van ilyenfajta társadalmi deficit, engem soha nem foglalkoztatott, hogy egy férfihez képest hol helyeznek el. Talán már abból sokat megtanultam, hogy a százhatvan centimmel kell elérnem, amit akarok. Én ugyanúgy tudok viszonyulni a rendezőhöz, az igazgatóhoz, mint bárki máshoz: nem vagyok érzékeny az alárendelt helyzetekre. Igaz, soha nem is várom mástól a megoldást, és nem is kérem, hogy valaki mondja meg, mit csináljak. Ellenben, ha valaki legalább olyan okos, ügyes, meg szép, mint én, és olyan jó humora is van, akkor annak hiszek, és partnerként együttműködöm vele.
