Norvégiában 80 %-os részvétel mellett, a szavazók 54 %-a nemet mondott Norvégia csatlakozására az Európai Közösséghez. A norvég csatlakozás régóta húzódott a hatok által (Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia ) 1951. április 18-án megalapított Európai Gazdasági Közösséghez. Norvégia hivatalosan 1962. április 30-án kérte felvételét a szervezetbe, amelyet öt évvel később megismételt. A munkáspárti kormányzat folytatta a tárgyalásokat, de előzetesen megszerezte azokhoz a konzervatív polgári ellenzéki pártok támogatását, nemkülönben a szakszervezetek és a vállalkozószövetség, a gazdálkodók, kereskedők és más érdekképviseletek, a vezető közgazdászok jóváhagyását is. A norvég parlament, a Storting különösebb vita nélkül a megkívánt háromnegyedes többséggel fogadta el a csatlakozási szerződést. Ezután - noha erre alkotmányosan nem volt szükség - a kormány még népszavazást is kiírt a kérdésben 1972. szeptember 24-ére. Azon a vártnál nagyobb, közel 80 százalékos részvétel mellett 54 százalékos többség elutasította a csatlakozást. Nemmel szavaztak a norvég nemzeti hagyományok és függetlenség féltői, a nacionalisták, de a kommunisták és más baloldaliak is, akik az EK-t kikiáltották a "nemzetközi kapitalizmus és ipari koncentráció bástyájának", valamint sok környezetvédő, paraszt és halász, akik környezetüket és megélhetésüket féltették a belépéstől.
