Nosztalgiavasúttal Esztergomba

Délután fél 6. Nyugati pályaudvar. Esős, álmos nap. Nosztalgiavonat? Jól hangzik, de vajon felismerjük-e, hova kell menni? Persze, hiszen nem lehet eltéveszteni, a gömbölyű, piros orr hamar kiemelkedett a modern expresszek közül. Az emberek szépen lassan szivárogtak be a kocsikba, majd pár perccel 6 után el is indulhatott a vonat több mint 150 utasával együtt.

A vendégeket Szendrey András, a Magyar Vasúttörténeti Park megalapítója és a MÁV Nosztalgia Kft. egykori igazgatója, valamint Vincze Lilla EMeRTon-díjas énekesnő köszöntötték, akik végig együtt utaztak és folyamatosan rádiókapcsolatban voltak velünk. A hangulat megalapozásához egy kis szilvapálinkával és Molnár Laci kürtöskalácsával gondoskodtak rólunk. Az út közben pedig a villamos üzemmérnökként végzett és csodás életpályát végigjárt Szendrey András a vasutazás iránt érzett szerelméről mesélt. Azt is elmondta, hogy a ?Vasutazz velünk? projektet hosszú idők után most élesztették újjá, még gazdagabb tartalommal kiegészülve. A zakatolás közepette a szervezők egy kis totóval is készültek, amely főként az Esztergommal és a vasutazás történelmével kapcsolatos általános műveltségünket mérte fel.

Az Esztergomba való megérkezés után két út maradt: a fázósabbak a kényelmes, meleg buszt választották, az igazán elhivatott turisták azonban a hűvösben is bevállalták a Dottikon való kocsikázást. A városnézés közben összebarátkoztunk egy lengyel úrral, aki magyarországi látogatásába feltétlenül beiktatta a programot. Az első állomás az 1800-as évek elején, klasszicista stílusban építtetett Bazilika megtekintése volt, amelyből kisétálva csodás panoráma tárult elénk, háttérben a Dunával és a Mária Valéria híd látványával.

Az este legjobban várt attrakciója Vincze Lilla és Dóka Attila közös előadása volt. Bár a pontos menetrend betartása miatt nem sikerült az összes tervezett dalt elénekelni, a színes repertoárnak köszönhetően nem távoztunk hiányérzettel. A Napoleon Boulevard-ral legendás időket megélt, EMeRTon-díjas énekesnő megtiszteltetésnek érezte a szakrális helyet, ahol a zene, a költészet, a történelem és a művészet ereje mindenkit átjárt a falak között. Vincze Lilla kedves tanítványa és egyre gyakoribb fellépőtársa, a versek megzenésítéséről is ismert Dóka Attila gitáron kísérte őt, majd saját szerzeményeiből is nyújtott ízelítőt. Többek között egy kevésbé ismert Petőfi Sándor vers, a Mi nagyobb a nagy Szentgellérthegynél? című költemény is elhangzott dallamos formában. Az Európa visszavár Vincze Lilla előadásában pedig igazi lélekmosásként hatott. Végül a bulis hangulatba visszarázódva még elénekelték a Legyetek jók, ha tudtok című számot, amely egyébként az utazás közben annak himnuszává is vált. A szervezők az étkezésről is gondoskodtak, hiszen a sűrű program után már bizonyára mindenki megéhezett. Igazi házias ízeket, sült tarját hagymás burgonyával, párolt káposztával, desszertként pedig meggyes rétest szolgáltak fel az impozáns Szent Adalbert Központ étkezőtermében.

Az igazi nosztalgiaérzés elsősorban talán a középkorúakat kapta el, akik személyesen élték át azt a korszakot, amelyben ezek a régi vágású vonatok közlekedtek. De fiatal párokkal, családokkal, baráti társaságokkal is találkoztunk, akik jót buliztak a központi helyszínként szolgáló Orfeum színpadán. Ahogyan Vincze Lilla mondta, ?a zene nemzetközi nyelv?, így ezen kívül nem is volt másra szükség, hogy összehozzon bennünket. Az út során a Holiday Star retro muzsikája terelte egy táborba a táncoslábúakat. Az este kihirdették még a totó eredményeit is, amelynek nyertesei értékes könyveket, lemezeket és borokat kaptak, valamint egy páros belépőt a következő utazásra.

Szendrey András már a következő vonatozás időpontját is beharangozta. Legközelebb október 3-án kelnek útra a stílusosan elnevezett Madách Express járattal, amely Az ember tragédiájának írója szülőházába viszi el a látogatókat. Az út házigazdáinak Fonyó Barbarát és Posta Viktort, a Madách Színház színművészeit kérték fel.

?Holnap hajnalig?? ? csendült fel az utolsó nóta. Ha a pontos érkezés miatt nem is hajnalig, de majdnem addig tartott a buli, amit talán a messziről érkezők nem is bántak, de azért nem ment könnyen a búcsúzás. ?Nem csak utaztatok, szárnyaltatok is? ? köszönt el tőlünk Vincze Lilla.

Fotó: Juhász Melinda