Fű nő az aszfalton. Gyomerdő, gaztenger, bokrok, fák, ligetek burjánzanak az utakon, járdákon, elhagyatottan állnak az autók a dudva közt. Üresen tátongva szúrják ki az égboltot egy élettelen város felhőkarcolói. Percről percre fogadja be a hitetlenkedő néző a döbbenetes látványt: New York üres, szarvascsordák szökellnek az elhagyott tereken, csupán egyetlen piros autó száguld köztük. Egyetlen férfi ül benne és egyetlen kutya. Ez 2012. Az egyetlenek és utolsók éve.
A film alcíme szerint: Az utolsó ember a Földön nincs egyedül. Will Smith játssza az utolsó embert, az önzetlent, a bátort és leleményest. Drukkolunk neki. Neki vagy az emberiségnek? Az élet folytatásának? Will Smith mindenesetre a film szinte egésze során egyedül van. Küzdelme a létért, a józan ész megőrzéséért és a világ megmentéséért heroikus. A színész alakítása, ha nem is az, de meggyőző. A kutya is igazán hiteles. Hogy azonban Emma Thompson miért kapott egy ötmondatos szerepet, az orvosét, aki bejelenti a tévében a 'gyógyító' vírus sikeres próbáját, meg nem foghatom. A rendező jó ritmusban egyensúlyoz az üres és zsúfolt terek, család és magány, optimizmus és pesszimizmus között. A film legnagyobb erénye mégis a kísértetváros ábrázolása. Hihetetlen látvány az árnyak, kísértetek, vadak és szarvasok (ki érti, hogy kerülnek oda éppen ők) lakta kietlen New York látványa. Ezzel el is lehet lenni a film végéig, ahol azért vár néhány meglepő fordulat is. Mit gondolnak, az ember győz vagy az ember? Mert jót, rosszat mi teszünk a világgal. Mi népesítjük be, aztán mi irtjuk ki. Remélhetőleg azért még nem 2012-ben.
