Nyelvében él a nemzetköziség - SZIGET 2. NAP

Egyéb

"Magyarkodni" sokféleképpen lehet. A Sziget erre is alternatívát nyújt. Az Olvasóliget árnyas fái alatt nemcsak az írott kultúra kedvelői találnak kikapcsolódást magyar és idegen nyelvű könyvek főszereplésével, hanem az Akadémiai Kiadó jóvoltából a messziről érkezett idegenek gyorstalpaló tanfolyamon sajátíthatják el unikumnak számító nyelvünk fontos fordulatait. Ha a rosszul beszélőkre azt mondjuk, konyhanyelvet használnak, akkor a Sziget külföldiek által "beszélt" magyar nyelvét könnyen nevezhetjük kocsmanyelvnek, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok a nyelvi okítás első tapasztalatait a legközelebbi kocsmákban nem késnek kamatoztatni és fennhangon páváskodnak az italrendelésnél újdonsült nyelvtudásukkal.

 
Egyébként mindenképpen megtisztelő, hogy az adott ország nyelvének szavait valaki még a Szigeten is intézményes formában, nyelvlecke keretében - bár meglehetősen humorosan - kívánja elsajátítani. A "szima lángosz, köszönöm" és a "Sziá szép vagi" a "Houl van?" és más hasonló mondatok lassan sztenderddé válnak a bejárat környékén, ahová az olvasóliget szigeti változata települt. A kezdeményezés egybként egyre nagyobb népszerűségnek örvend országszerte, hiszen Pécsett, Bikalon, Balatonalmádiban és Budapesten is több helyszínen próbálja visszaszerezni a könyvek közönségét.

Nyelvtudásban azonban nálunk sincs hiány. Szívélyes biztonsági őr barátságosan kérdezgeti a csinos lányoktól a Pajta előtt, hogy "Hóu du jú dú?" és "Ken áj help jú?" A diftongusok jól mennek a Hungarikum falu felvigyázójának, és szívmelengető  látni azt is, ahogyan máskor oly zord atyánkfiai ilyen segítőkészek a külföldiekkel. Ez aztán az országimázs!

 
A  falu egyébként egyike a fesztivál legkellemesebb helyszíneinek. A kézműves sor, a látványsütöde a hangzatos "bakery live show" felirattal, a Leader utca, a Pajta, a kispaddal ellátott parasztházakat imitáló díszletváros valóban a Szigetre hozza egy kicsit a vidéki Magyarország délibábos, birkapörkölt-szagú  idilli romantikáját. A rögtönzött skanzenben nem csak a külföldiek csodálkozhatnak rá gazdag kultúrkincseinkre, hanem a városi fiatalság is. Ők talán kora gyermekkorukban sem játszottak várasdit vagy métát és sosem láttak kemencében sülő kenyeret.
 

A pékáruk kínálatában elképesztő a választék, de ez nem is csoda, hiszen a Hungarikum falu központi témája idén az aratáshoz kapcsolódik. A szénakockák mellett megtekinthető néhány fekete-fehér fotó az aratás pillanatairól és más jellegzetes munkáról, mint például a halasi csipkeverésről. A látványpékség kemencés kertjében a munkálatok minden fázisát végig lehet követni és meglepő, hogy mennyi különleges péksütemény jellemzi konyhánkat. A kunsági perecről megtudhatjuk például, hogy igazi böjti étel, de a gyerekek iskolába is vitték, és ezt nyomták a kezükbe a "hívatlanoknak" a nászmenetben vonuló gyereklányok és menyecskék. A pozsonyi kifli pedig a rangidős a felhozatalban. A bejgli őse 1376 óta szerepel a régi magyar szakácskönyvekben. Az orosházi banán neve meglepő, a pacsnit viszont nem kell bemutatni a hazai közönségnek.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program az egyik főtámogatója a falunak. Sátrukban bárki készíttethet professzionális fényképet Bocskai István fotográfussal és a technika segítségével választott hátteret varázsolnak a virtuálisan utazni vágyók köré. Így kerülhet a punk páros a kilenc lyukú  híd mellé, vagy meditáló lány a szőlővesszők árnyékába. A legkedveltebb mégis a " jól nevelt rackanyáj" elnevezésű háttér, ahol sok fesztiválozó vegyül el a birkák között...

A Pajta színpadán esténként igazi magyar táncház van. A második napon a szentendrei skanzen táncosai ropják gyönyörű viseletben. Brit fiúk felbuzdulva a pörgős szoknyájú magyar leányokon spontán csókversenyt hirdetnek - talán az angolszász népi szokások adventkoszorú alatti csóklopásait kívánják becsempészni a magyar hagyományőrzésbe - de a rátarti menyecskék sebesen mutatnak ajtót vagy inkább Nagyszínpadot nekik.
 

 
A Hungarikum faluban egyébként V. Németh Zsolt államtitkár is látogatást tett, aki az elfelejtett régi magyar értékek megidézését és a fiatalokkal való megismertetését kiemelkedően fontosnak tartja.

A cirkuszi sátorban felépített Magic Mirror revü-helyszín estéről estére hatalmas tömegeket vonz. Pirner Alma szokásos délutáni rúdtánc és pole-fitness workshopja után a színpadon varieté kap helyet, ahol Németországból érkező előadók és egy tizenhat fős amerikai együttes, a D.C. Cowboys Dance Company adnak szó szerint forró műsort.  A lenyűgözően nőiesen mozgó, Marylin Monroe eleganciájával bíró transzvesztita műsorvezető igazi revükirálynő; záró számában, uszályos, vörös flitteres estélyijében és skarlát színű hatalmas legyezőjével mindenkit lenyűgöz - nemi hovatartozástól függetlenül. Hasonlóan az amerikai show együttes, a cowboy-kalapos meztelen felsőtestű férfihad, akik mindannyian kiválóan képzett táncosok és a Mamma Miára elképesztő élvezettel és színpadi jelenléttel ropják a Broadway-koreográfiát. A korosztályát és hovatartozását tekintve is vegyes közönség tombol, és ezen az estén ismét bebizonyosodik, hogy a tánc és a zene igazi nemzetközi nyelv.