A nyelvi ősrobbanás

A vak murmutér nem regény, poéma lehetne inkább vagy eposz, csakhogy a beszélő, a tudós elbeszélő tanít, semmint költ s dalol. Ezért aztán a perzsához hasonlóan: értekezés ez a négy elemről. Egy "világos és értelmes tanétás" (mint Keszei János fogalmaz, kire mindjárt rátérek) a földről, tűzről, vízről és levegőről. Négy szócikk, "szócikkanás", mint írja a költő s philosopter Parti Nagy, mert a régieknél még a kettő egy volt. A tudás és teremtés könyve ez, olykor egy parasztbiblia, máskor nyelvészeti, néprajzi lexikonhoz, tudós népi füveskönyvekhez és mindenféle komoly és tudományos értékezésekhez hasonlít, egyszóval a mindenség van benne. Ez a költő egyesíti magába a nyelvészt, az antropológust és még számos -lógust: hidro, aero és geo, a víz, a lég és föld tanászait, továbbá az asztro- és mindenek felett a filológust, azaz a nyelvész és irodalmárt. (Itt jegyzem meg: a tűznek nincs tudós szakértője.) A -lógusok tehát összeülnek a költőben, holisztikusan összeolvadnak, így: "Az okos geodéta, még inkább a chemicus, kinek tsak a földenyvek, azaz a tiszta vegyétetlen állapotú földvel vagyon a praxisa, azt mondja [a földre] talaj. Akár ha a szentölt ostyára mondaná valaki balga, hogy búza-pempe s tsiríz, avagy a zászlóra, hogy bot és vászon."

 

Hogy milyen tudást nyújt a könyv? Van-e a könyvön túl olyan valóság, amelyről tudósítana? Vonatkozik-e valamire ez a könyv vagy csak önmagára? Valóság-e a föld, a tűz, a víz s a levegő? A tudás maga a nyelv, állítja a könyv. A tanítás benne szintén a nyelv. Látszólag - s a könyv ezért igen szemfényvesztő pazar jószág - egy nagyon régi műfaj elevenedik itt meg, a tanítás, az értekezés, mely nyelvében is régi, egy Encyclopedia Britannica vagy Wikipedia, ugyanakkor letagadhatatlanul mai munka, "dógozat", mert amiről tanít, semmi más, csak a nyelv. S a nyelv maga a valóság, benne rejlik minden tudás. S az olvasónak nincs miért kételkedni az itt kapott ismeretekben: mert a nyelv, a felfoghatatlanul gazdag nyelv és tiszta költészet biztonságában van.

 

A murmutérhez hasonló lényekkel egyébként találkoztam Keszei János, II. Apafi Mihály titkára könyvében, a Bornemissza Anna szakácskönyve 1680-ból című munkában, melyet Keszei fordított németből. (A szakácskönyvben, ellentétben a vak murmutér tanításával, igenis eszik a hattyút, nem csak a románok és a bécsi parkokban.) Keszeinél eszik még a gyanvert, a bialhúst, a habarnicát és a karakutyát is. Hát mi ez, ha nem nasznász és murmutér? Murmutér egyébként számos rajzon is megjelenik a róla elnevezett értekezésben: Banga Ferenc szintén lassan és alaposan szemlélendő, részletgazdag munkáiban.

 

Előbb-utóbb minden nagy nyelvteremtő kiköt... a teremtésnél, a kezdeteknél, a forrásnál, a nyelv és a világ forrásánál - mert a kettő, véli a költő s gondolkodó, ugyanaz -: a meséknél, mítoszoknál, a teremtéslegendáknál és a négy elemnél. A világ a nyelvből fakad s a nyelv a világból. Kezdetben vala ugye az Ige. Amikor még a világ egész volt, nem hullott szét tudományaira, a részek egymást értelmezték és tették érthetővé. Ez a világ Parti Nagy Lajos könyvében ma is egész. De azért ne legyenek illúzióink: csak nyelvében az.

 

Parti Nagy Lajos, a magyar nyelv legszenvedélyesebb szerelmese mintha mindig is az elemek felé törekedett volna, vissza, a nyelv és a világ teremtésének ősrobbanásához. Oda, ahol besűrűsödik s megáll az idő, minden idő van egyszerre, s minden tér. (S lehet, eztán csak szócikkeket fog írni, értekező prózát a nyelv csodálatos szavairól?) Ahol még kitapogathatja, hogy honnan ered a tűz vagy lég szavunk, mi mindent gondol a nyelv róluk, mi hasonlít hozzájuk, aztán fodrozza, bűvöli őket, összeteszi e szavakat, figyeli, mit mond róla a népajak s a művelt irodalom, s mindebből hogyan írható le a világ, szokásai, babonái. 

 

Hogyan keletkezik egy olyan nyelvművész, mint Parti Nagy Lajos? - tűnődöm. E könyvben itt áll teljes nyelvi pompájában és ugyanakkor munka közben levetkezve: mintha saját laboratóriumában, billentyűzete felett pillanthatnánk meg. Mely laboratórium fel van szerelve a legmodernebb lézerrel és compúterrel, de ősi szerszámok, kalapács és üllő is ott hevernek kéznél, meg füvek s porok, teliholdas éjfélkor szedett canis merga (magyarán kutyaszar), ráolvasások, imák, babonák, a magyar - főleg a régi - irodalom nagyjai és kicsinyei, szótárak minden mennyiségben (Ballagi, Czuczor-Fogarasi, néprajzi, nyelvújítási). És ott ül az asztal alatt a vak murmutér is, aki lankadatlanul dolgozik, diktálja mind e kompillációt. A vak murmutér, szóval a képzelet. Olyan írói műhely ez, ahova isten behúzódott, hogy megteremtse a négy elemet, s belőlük a nyelvet. A négy ellemet, ahogy Kolozsvárt mondták: Kijártuk a négy ellemit.