Nyelvi tévhitek: Alanyi jogon

Ritkán járok
szórakozóhelyekre. Ha előfordulok zenés-táncos alkalmakon, akkor általában
társasággal megyek. Mivel a baráti társaságom tekintélyes része dohányzik, ha
nem akarok kimaradni a közösségből, nem dohányzó lévén is csatlakoznom kell
hozzájuk, amikor kimennek elszívni egy szálat. Egy ilyen alkalommal a Tilos
dohányozni! felirat alatt álltunk meg. Amikor a többiek már éppen
gyújtottak volna rá, egyikük hozzám fordult, és megkérdezte: Mi van oda írva?
Mit tilos csinálni? Én pedig rávágtam: dohányozni! Csak utána jöttem rá, hogy
ebben a rövid párbeszédben egy örökös nyelvi félreértésre találtunk tökéletes
példát. Nézzük meg, hogyan!

A megértésben a következő
példák lehetnek segítségünkre – kiegészítve a történetben foglaltakat:

Tilos dohányozni!
Fölösleges hangoskodni!
Jó énekelni!

Sokan meglepődhetnek, amikor azt mondom: a dohányozni, hangoskodni, énekelni szavak mind alanyok a mondatban. Jó páran összevonhatják most a szemöldöküket, hiszen az Alanyi jogon előző írásában pont azt fejtegettem, hogy az alany kérdése a mondatban csak a Ki(k) vagy Mi(k)? + az állítmány lehetnek, itt pedig az ember csípőből így kérdez:

Mit tilos?
Mit fölösleges?
Mit jó?

És
automatikusan jönnek a válaszok is:

Dohányozni!
Hangoskodni!
Énekelni!

Élnünk
kell a gyanúperrel, hogy valami itt akkor még sincsen rendben. Ha az alany
kérdése a Ki(k)? vagy Mi(k)?, akkor hogy kerül képbe a Mit? (esetleg a Kit?)
kérdés, amely tudvalevő, hogy a mondat tárgyához tartozik? Nos, a kérdésre a
választ az ismerősömmel folytatott párbeszéd adja meg.

A
tiltás a történetben valamilyen cselekedetre vonatkozott (a dohányzásra), és ő
így is kérdezte meg: mit tilos csinálni? Azaz a kérdésben benne volt a tárgyat
vonzó főnévi igenév, amelyet a kérdések rövidebb alakjakor általában elhagyunk.
Így lesz a kérdésből a rövidebb mit tilos? mit fölösleges? stb. alak. A
nyelvérzékünk ilyenkor nem vizsgálja, és nem is gondolunk bele abba, hogy
diplomatikusan elhallgatjuk a tárgyas szerkezet alaptagját, vagyis azt a szót
(csinálni), amelyik tulajdonképpen a kérdőszót (mit) meghatározza.

Amikor elemezzük a fenti mondatokat, a helyes kérdések a következők: Mi tilos? Mi nem szabad? Mi jó? Az ezekre a kérdésekre adott válaszaink lesznek a mondatok alanyai. Nézzük meg az eddigieket táblázatszerűen!

Ez tehát az alaphelyzet. Ha azonban a kérdést úgy tesszük föl, ahogyan a nyelvhasználatban gyakran előfordul, akkor fontos látni, hogy eleve teszünk egy (egyébként „elrejtett”) alanyt a mondatba, és onnantól kezdve már csak a tárgyra kérdezhetünk rá:

Mit tilos (csinálni)? Dohányozni! – Mit tilos?
Mit fölösleges (csinálni)? Hangoskodni! – Mit fölösleges?
Mit jó (csinálni)? Énekelni! – Mit jó?

Az már valóban csak hab a tortán, hogy az előző mondatok alanyai nem is valóságos vagy kitalált személyek, esetleg más élőlények, hanem elvont cselekvésfogalmak. Egy kicsit olyanok ezek, mint az -ás/-és képzős főnevek: dohányzás, hangoskodás, éneklés – ezek ugyanis szintén elvontan fejezik ki a bennük foglalt jelentéseket. Ilyen formában gyakorlati értelmet nyer az a megállapítás, amikor valaki bosszúsan legyint egy bonyolultnak tűnő ügyre: Ez nekem túl elvont! És hát íme a bizonyíték: a mondat alanya is lehet elvont jelentésű, ha megfelel a nyelvtani kritériumoknak. Nem kerülhetjük meg tehát a helyes kérdésfeltevést, és a mögöttes, a gyakorlatban „elhallgatott” nyelvi szerkezetek fölött sem hunyhatunk szemet.

Az előző mondatokhoz
hasonló nyelvi szerkezeteket olykor megbolondítja egy másik mondatrész is: a nekem,
neked, nekünk, nektek stb. személyes névmások szerepe, amely a
tapasztalatlan mondatelemzőt könnyen összezavarhatja.

Nekem tilos dohányoznom!
Nektek aztán tényleg fölösleges hangoskodnotok!
Mindenkinek jó lesz énekelnie!

Bizony ezekben a mondatokban sem a logikai alanyra utaló nekem, nektek, mindenkinek névmások lesznek a grammatikai alany kifejezői, hiszen nem alanyesetben vannak! Mindegyik szón megtalálható a -nak/-nek határozórag, amely miatt az adott mondatrészek csak határozók, méghozzá részeshatározók lehetnek. Nem is csoda, hiszen a részeshatározó alapvetően azt fejezi ki, hogy az adott cselekvés vagy történés kinek a javát vagy kárát szolgálja. Lássuk ezt is táblázatban!

Azt hiszem, mindannyian
jogosan mosolygunk azon, hogy egy egyszerű, spontán párbeszéd micsoda
gondolatmenetekre késztetheti az embert. Pedig az előzőekben eloszlattunk egy
újabb tévhitet!

Persze föltehetjük a kérdést, hogy ha ezek az egyszerű mondatok ennyire összezavarhatják az embert, akkor mi van a hivatalos szövegekkel, amelyek ugyan a korrekt tájékoztatásra és a precízségre törekednek, mégis sokszor megnehezítik a legelemibb feladatok – akár állampolgári kötelességek – határidős elvégzését? És ha igazán a gyakorlat oldaláról szeretnénk megragadni a dolgot: hogyan segíthetünk magunkon az iskolai mondatelemzéssel, ha egy nagyon bonyolult szöveggel találkozunk? Mert nem kérdés, hogy hasznát vehetjük a nyelvtanórákon megszerzett tudásnak. Az Alanyi jogon következő része ezt a kérdést járja majd körül.

Dr. Pölcz Ádám
#nyelvműhely

Nyitókép: Shutterstock/Pisit Koolplukpol