Fotó: Beliczay László

A természet készült átvenni az uralmat a Petőfi tér vaskorláttal elhatárolt, föld alá vezető lépcsője fölött, amikor Diana Gherendi képzőművész, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa úgy döntött, megpróbálja megállítani a helyiség teljes pusztulását.

A tér továbbra is intimitást nyújt, de más jellegű magányra lelhet itt a látogató: printek, installációk, fotográfiák, kollázsok, csempére festett falképek konkretizálják a helyiségben rejlő lehetőségeket. A tér megszelídítése nem volt egyszerű – meséli Diana Gherendi: mindenekelőtt a városháza engedélyét kellett kiharcolnia, majd amikor  kulccsal a kezében nekivághatott merész elképzelésének, akkor szembesült a nem túl biztató valósággal: tönkrement vízvezetékek, szétázott falak, összetört berendezés, na meg egy kanapé, amely valószínűleg sok éven át szolgált hajléktalanok fekhelyéül. Dianát évek óta foglalkoztatja a föld alatti térben rejlő potenciál, valahányszor átvágott a Petőfi téren, elképzelte, hogyan adna új arculatot az elhanyagolt helyiségnek a közelben tanuló képzőművészetis diákokkal együttműködve.

Az illemhely kiürítése, fertőtlenítése után le kellett mondania eredeti elképzeléséről: egyéni, pontosabban a lányával közös projektre kapott engedélyt. Nyáron adhatott zöld jelzést fantáziájának, projektje címe: Other plans are outlined in the dark hallway (Más tervek körvonalazódnak a sötét folyosón).

Mindenekelőtt üzenőfalakat alakított ki, amelyek a nyilvános mosdók falfirkáit, street art-szerű feliratait idézik.

Fotók: Beliczay László

Kaotikus naplóként, emlékkönyvként jelennek meg azok a fotók, amelyek az alkotás folyamatát örökítik meg.

Genius loci: a neoprimitív rajzok mellett megjelenik a mindent elnyelő, föld alatti fantom. 

Fotó: Beliczay László

A födetlen lefolyók szó szerint akadályozták az alkotót a munkában, ezért úgy döntött, saját lábbelijét veti be a botladozás kivédésére. 

Fotó: Beliczay László

Thinking room. Naná! Hol máshol, ha nem itt érnek utol bennünket a világmegváltó gondolatok.

Fotó: Beliczay László

Brüsszel egyik jelképe, a bronz szökőkútszobor is megjelenik a fehér csempéken – itt nyoma sincs az EU-konform toalettnek. A formázókesztyű a nem túl jól sikerült, ezért megsemmisített gipszmunka helyét őrzi.

A határidő szorításában korábbi, a projekttel kompatibilis, sőt egymást jól kiegészítő munkáit is bevetette a képzőművész. Ez a print egy omló falfelületet takar. 

Fotó: Beliczay László

A projekt a Galériák Fehér Éjszakájára készült.

Romániában kétévente hirdeti meg a bukaresti Ephemair Egyesület a Galériák Fehér Éjszakája elnevezésű független rendezvénysorozatot. A kezdeményezők a kortárs képzőművészet népszerűsítését tűzték zászlajukra. Céljuk, hogy ne csak a pillanatnyi trendekben gondolkodó, a képzőművészeti piac igényeihez alkalmazkodó alkotók kapjanak nyilvánosságot.

Fotó: Beliczay László

A kezdeményezés Bukarestben kapott szárnyra, 2016-tól viszont az egész országra kiterjedt. Idén Szeben, Kolozsvár, Arad, Temesvár mellett Marosvásárhely is bekapcsolódott. „A város egykori utcai illemhelyét most is átjárja a szél, mennyezetén beszivárog az eső, vagyis az átalakítással nem sikerült megakadályoznom a további pusztulást, de ez csak az első fázis, lesz folytatás” – magyarázza a képzőművész, aki – látva a hatalmas érdeklődést – abban bízik, hogy sikerült felhívnia az önkormányzat és a civilek figyelmét a föld alatti tér kínálta lehetőségekre, így az újrafogalmazott hely a jövőben Marosvásárhely sajátos színfoltja lehet.

Nyitókép: Kultúra.hu/Beliczay László