A belváros nyüzsgésétől néhány perc sétára található Ady25 Galéria meglátogatása már a kertkapun átlépve is élmény. A dús növényzetű, hangulatos kert kiszakít a hétköznapok rohamtempójából, és már a műalkotások megpillantása előtt elvarázsolja az érkezőket. 

Ebben a közegben kapott helyet szeptember végéig Kiss Márta Kapu című kiállítása, melyben az elmúlt, kollektíven megélt, emberpróbáló időszak zártságaira reflektál. És ezt úgy, hogy az adódott körülmények közül a szubjektív fejlődésre alkalmat kínáló lehetőségekre világít rá. Ő maga ugyanis úgy reagált a külvilág bezárására, hogy saját belső kapuit kezdte még szélesebbre tárni. E tapasztalatai festményekben öltöttek testet. 

A kiállítás címe és a bemutatott alkotások témája gazdag szimbolikájú, ezért a szabad asszociációk nagy teret kapnak.

A látott történetfragmentumok kiegészítése pedig teljes mértékben a nézőtől függ. 

A kapuszimbólum ősidők óta jelen van az emberiség kultúrtörténetében, és emblematikus szerepet tölt be, főleg az építészetben. Gondoljunk az Istár-kapura, Mükéne oroszlános kapujára vagy a katedrálisok bélletes kapuira. A különféle vallások mindegyikében rengeteg díszes példa található: ilyenek a hindu toranák, a khmer templomok vagy a japán torik. Ezek a reprezentáció és az erő kifejezői. Elválasztó és összekötő funkciót is betöltenek. Összekötik a profán és a szakrális világot. Lehetőséget biztosítanak egy felsőbb valóságba jutásba, vagy éppen fordítva: az isteni alászállásra. 

A spiritualitásban is fontos szerepe van az átvezető nyílásoknak. Az asztrológiában – amely Kiss Márta festményei szempontjából hangsúlyos – a kapuk megnyílása mindig valamilyen változást hoz, és új utakat mutat meg. A vallásokban, a mitológiákban és a mesékben is gyakori a kapu, amelynek nyitott állapota a fejlődés lehetőségét jelzi, míg a zárt kirekeszti az embert. A kapu által nyílik út a megvilágosodás felé, és rajta tükröződnek vissza a világegyetem harmóniái. A kapu szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség között. 

Kiss Márta kiállítása maga is kapu, méghozzá nyitott kapu: feltárulkozás, kitárulkozás.

Festményein mint ablakok, nyílások kapuján tekinthetünk át. Egymás után megnyíló ösvényeken keresztül folyamatosan léphetünk át egyre belsőbb kapukon, hogy minél mélyebb értelmezésekig juthassunk. Leon Battista Alberti humanista művész és tudós gondolata és a művészettörténet egyik jelentős pillére, hogy minden festmény nyitott ablak, amelyen keresztüllátunk.

„Mindenekelőtt oda, ahova festenem kell, rajzolok egy tetszés szerinti nagyságú, derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni” írja Alberti A festészetről című könyvében.

Ha ránézünk egy festményre, aktuálisan pedig Kiss Márta képeire, akkor azokon keresztül másik dimenzió nyílik meg számunkra. Ha átnézünk rajtuk, azaz belenézünk a festmények terébe, akkor a reális helyzetünkből egy másik, képzeletbeli világba csöppenünk. Kiss Márta megfestett világa sokszor szürreális. Túlmutat a valóságon, álomszerű mozzanatokat ragad meg, amelyeket nekünk kell dekódolnunk. Minden képelemnek fontos funkció jut az értelmezésében. Nála általában minden személy és tárgy több annál, mint aminek látszik. 

Lány árnyakkal, 120×70 cm, olaj, vászon, 2021
Jellemző a képeire a zöld szín dominanciája; a természet, a megújulás, a remény árnyalataié.

Összegyűjti a gondolataiban élő képeit, amelyek által a világ örökké változásban lévő rendjét törekszik megérteni, megkeresi az ősi jeleket és archetípusokat, és személyes szálaival köti össze őket. Így születnek meg a festményei.  

Kiss Márta egyik emblematikus kompozíciója a Zöld Ember (Green Man) című, amely ismeretlen eredetű, de a mai napig élő kultuszú, évszázados szimbólum. 

„Első ránézésre pogány természetszellemnek vagy termékenységistennek tűnhet (ahogy elterjedt volt a Krisztus előtti ősi kultúrákban, Keleten és Nyugaton egyaránt), ugyanakkor keresztény katedrálisok faragványain is megtalálható – akár zárókőként is, amely a kapubéllet legmagasabb pontja. Levelek közül középkorú vagy idősebb férfiarc bukkan elő, sőt az ő arcát is levelek borítják vagy a bőréből sarjadznak a növények. Sokszor a szájából és az orrából is levelek hajtanak ki. Természetszellemnek gondolják, aki mintha a természetből születne meg, ugyanakkor a természet, az indázó levelek is kihajtanak őbelőle. A Zöld Ember vélhetően a növekedés és az újjászületés, a tavasszal fakadó új élet, illetve a természeti ciklikusság és egyben az emberi élet szimbóluma.

Akarom látni?, 45×40 cm, olaj, vászon, hímzőfonal, 2019
Az ember sorsa össze van kötve a természettel. Az ember eredetileg a természetből születik, szerves része annak.

Ahogy követjük az év ciklusait, elérkezünk az év végéhez, majd egy újabb kezdethez. Ugyanígy az emberi életnek is vannak szakaszai, és a természettel harmóniában élő ember szépen megélheti őket. A természettel való kapcsolat megszakadása viszont annak kihasználását, rombolását és elhalását vonja maga után, ami bizonyos szint után új ciklust indít újra. A Zöld Ember az újjászületésen túl uralja a dolgok végét és a halált is”– mondta el Kiss Márta képének háttértörténetéről.

Festményein jellegzetesek az érzékszervek kiemelései, amelyek hímzett részletekkel kiegészítve jelennek meg. A hímzések azonban túlmutatnak a dekorativitáson: sokkal emelkedettebb funkciót töltenek be. Jelzik a másik dimenzió jelenlétét, és térbeli kiterjedést kölcsönöznek a műveknek. 

A látás mellett a hallás szerepe és az érzékszerveinken átszüremlő tapasztalatok hangsúlyosak még. Minden, amit, látunk, hallunk, ízlelünk vagy tapintunk, formál bennünket. A legtöbb ilyen inger ösztönös, de olyan is van köztük, amelyekre befolyással lehetünk. Például mi döntjük el, hogy könyvet olvasunk vagy virtuális tartalmakat fogyasztunk. 

A festmények inspirációiról és háttértörténeteiről szeptember 29-én Kiss Márta tárlatvezetésen beszél. 

A kiállítás 2021. szeptember 30-ig, az Ady25 Galériában látogatható.

Nyitókép: Kapu, 90×120 cm, olaj, vászon, 2020