Lássuk a Medveölőt!

Aki Karl May indián univerzumában végigmenne a hadiösvényen, az semmiképp sem hagyhatja ki A Medveölő fia című kalandregényt, amely Az Ezüst-tó kincse és a Winnetou-regényfolyam mellett talán a legjobb könyve.

Ha az igazi nyomkeresőkkel, Hosszú Davyvel és Köpcös Jemmyvel tartunk, akkor nemcsak a lábnyomokból olvashatunk, hanem a tekintetekből is, és a végén annyi kalandban és tapasztalatban lesz részünk, hogy elbánunk akár a medvékkel, sőt Nupaj Klamával is, akinek a neve pozdorjává zúzó öklöt jelent. És persze az apacsok főnöke sem egy ázott veréb, ő Ojtka Petaj, a Bátor Bölény.

A Medveölő fiában az a legjobb, hogy újra találkozhatunk Old Shatterhanddel és Winnetouval is. A legmeglepőbb nem a grizzlyk feltűnése, hanem az, ahogy a vadnyugaton, egy tábortűz mellett felcsendül Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda, amelynek Schiller-féle versét átköltve énekel Jemmy a bűvös égi szikráról, a szent varázsról és a barátságról, mindarról, amitől jó lehet egy indiántörténet.

Karl May: A Medveölő fia. Móra Könyvkiadó, 280 oldal

Ez elment vadászni…

Ha a Yukon folyó kanyarulatairól és a Sziklás-hegység magas láncolatairól olvasunk, akkor kapásból Jack London jut eszünkbe a zöldfülű és a minden hájjal megkent aranyásókkal. Pedig az észak-amerikai vidékeken is éppúgy élnek indiánok, mint a texasi prérin. A tájak is ugyanolyan szépek. Nem csoda, hogy A Sós Sziklák völgyének lírai futamai eszünkbe juttatják Fekete Istvánt is. Igen, Hosszú Toll visszaemlékezései sok szempontból olyanok, mintha az indián Tüskevárt olvasnánk, csak éppen nem horgászszák van a rézbőrű gyerekek kezében, hanem tomahawk.

Minden gyerek érett férfi, azaz harcos szeretne lenni, vezető szerepre vágyik, így aztán sok a konfliktus a fiúk között. A könyv olyan, mint valami modern disztópikus történet, ahol a gyerekeket kiszakítják a környezetükből, és onnan már csak magukra számíthatnak. Hosszú Toll meséje akár egy kortárs kalandregény is lehetne, melyben a félvér indián főhősnek lengyel édesanyja van, a haja is szőke, ami miatt megverik, és megpróbálják kiközösíteni a farkaskölyöktábor lakói. A történet egyik emlékezetes jelenetében Ugráló Bagoly ráparancsol Hosszú Tollra, hogy mossa le a hajáról a festéket, mert ha a csapattal akar maradni, akkor olyannak kell lennie, mint a többiek, azaz hollófekete hajúnak. Ekkor megtámadják a fiút, jeges folyóba dugják a fejét, homokkal dörzsölik a haját. És ahogy kell, kis idő múlva Ugráló Bagoly lesz Hosszú Toll legjobb barátja.

Aztán számos megpróbáltatás után megérkeznek a farkastáborba a fiatalabb fiúk, és már Hosszú Toll sem gyerek, nem kell kőre kapaszkodnia, hogy felülhessen a ló hátára, mert az idő olyan gyorsan halad, mint a kilőtt nyíl. Persze A Sós sziklák völgyét olvasva néhány órára mégis sikerül megállítani.

Hosszú Toll: A Sós sziklák völgye. Móra Könyvkiadó, 210 oldal

Idő- és térutazás a dakoták földjére

A Milu az indiánok között című kötetben már az is szokatlan, hogy a szerzője nő: Finy Petra, sok-sok sikeres gyerekkönyv és felnőtteknek szóló regény szerzője. A közvélekedés szerint az indián univerzum kimondottan fiús terep, ahol Hosszú Őz a hegyi patakban mossa Rettentő Bölény véres szarvasbőr mellényét, míg kedvese hazatér a vadászatból. Nos, bár Milu neve olvasható a könyv címében, a történetnek ugyanolyan fontos szereplője Kamilla, a kislány, aki tevékenyen részt vesz a dakota indiántábor megmentésében.

A vadnyugati regényekben vannak ugyan meseszerű elemek, különleges képességekkel megáldott nyomkeresők, revolverhősök, de többé-kevésbé egy reálisnak tűnő kulisszavilágban játszódik minden. Milu meséjében azonban nem, hiszen az időfüstnek köszönhetően Milu és Kamilla már a történet elején hipp-hopp az 1700-as évek Dél-Dakotájában találják magukat. És persze különleges segítőik is vannak, Buci macska és Bátor kutya.

Aki ezek után azt gondolja a Pásztohy Panka bűbájos rajzaival díszített könyvről, hogy a legnagyobb konfliktus az lehet, ha mondjuk Milu elveszít egy kölcsönbe kapott tomahawkot, nos, az nagyot téved, hiszen a krí törzs épp egy tömegmészárlásra (!) készül. A dakoták összes wigwamját fel akarják égetni, az asszonyokkal és a gyerekekkel együtt (!). Ez csínytevésnek semmiképpen sem nevezhető.

Aztán a könyv szerencsére visszatalál eredeti, bűbájos világába. A gyerekek összebarátkoznak a törzsfőnök lányával, Szemtelen Széllel, és lebuktatják Ferde Szemet, a törzsét eláruló sámánt, a házi kedvenceket sárkányokká változtatják, akik nem tüzet okádnak, hanem vizet, így akadályozva meg, hogy leégjen az indiánok tábora. Finy Petra idő- és térutazós meséje jól felépített indián világ, afféle mézesmadzag lehet a Karl May-féle regényekhez, amelyekben időfüst helyett már a hatlövetűk füstölnek.

Finy Petra: Milu az indiánok között. Pozsonyi Pagony. Illusztrátor: Pásztohy Panka. 49 oldal

Indiánok az iskolapadban

Erna Sassen Egy indián, mint te meg én című kisregénye nem klasszikus indiántörténet, sokkal inkább a svéd gyerekverseket idéző próza egy figyelemzavaros, élénk képzeletű kisfiúról, Boazról, aki rajong az indiántörténetekért, és aki nagyon megkedvelte új osztálytársát, Aïshát. Mivel a kislány bőrszíne némileg sötétebb, mint az övé, azt gondolja, hogy Aïsha indián.

A bevándorló hátterű Aïsha nem beszél sem hollandul, sem angolul, így Boaz immáron Aïshát is bevonva tovább építi ellenvilágát. A kisfiúnak nem az is a legnagyobb gondja, hogy dekoncentrált, azaz képtelen az órákon figyelni, hanem hogy nehezen kapcsolódik a társaihoz. Hogy magányos. És otthon sincs minden rendben. Boaz a családban is kevés figyelmet kap. Édesapjának mindig vissza kell mennie az üzleti ügyeihez, és a szülők sokszor veszekednek. A remek dramaturgiai érzékkel megépített történetet ismeretterjesztő, lexikonszerű szövegek keretezik, illetve Boaz és Aïsha írnak egy dolgozatot is a maják jó oldalairól, amelyben fejezetről fejezetre megismerjük a maják vallását, konfliktusait, a mennyországról és a pokolról alkotott fogalmaikat és a művészetüket.

Amikor azonban felmerül, hogy Boaz másik osztályba kerül, tehát nem ülhet majd Aïsha mellett, világgá megy. „Soha életében nem volt ennyire mérges, haragos és dühös. Olyan volt, mint egy sebesült bölény, hátában egy nyíllal…”

A kötet megrázó mese az elfogadásról, a toleranciáról, az illúziókról, a szeretet hatalmáról és persze az indiánok bátorságáról is.

Erna Sassen: Egy indián, mint te meg én. Pozsonyi Pagony. Illusztrátor: Martijn van der Linden. 122 oldal

A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2022/5. szánában olvasható.

Nyitókép: Karl May indiánregényeinek hősei, Winnetou és Old Shatterhand az 1960-as éveben készül filmadaptációban. Fotó: DPA Picture-Alliance via AFP/DPA