2007 telén a Budapesti Történeti Múzeum lakópark építését megelőzően végzett feltárást a III. kerületi Királyok útja 293. szám alatti telken. A feltárást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírása alapján a beruházóval megkötött érvényes szerződés alapján végezte a múzeum. A munka szükségességét annak a korábbi kutatásokból ismert lelőhelyláncolatnak megléte indokolta, mely Budakalász-Békásmegyer határától egészen Pünkösdfürdőig húzódik.
A feltárás során újfent "megnyilatkozó" lelőhely hihetetlen gazdagságával azonban még a szakembereket is meglepte. Az 1500 négyzetméteres területen 7 régészeti korszak 499, egymást többszörösen vágó régészeti objektuma: áldozati-, élelemtároló-, és hulladékgödrök, felmenő falú cölöpvázas-, és földbemélyített házak maradványai, csontvázas és hamvasztásos sírok, településrészeket határoló és vízelvezető, árvédelmi árokrendszerek került napvilágra, melyek a békásmegyeri Duna-part több, mint 5 ezer éven át tartó lakottságát bizonyítják.
A legkorábbi leletek i.e. 5000 tájáról, az újkőkor (neolitikum) időszakából származnak (vörös-sárga sávosan festett, sematikus emberi arcot ábrázoló edény). A rézkorban kisebb temető húzódott a területen, melyet az - egykoron a halott szellemének visszatérését megakadályozandó - összekötözött, ezért erőteljesen zsugorított pózban előkerülő csontvázas sír bizonyít.
Az alpesi, jégbe fagyott pásztor, Ötzi kortársai a késő rézkor időszakában az óbudai Dunaparton kisebb falvakban éltek, melyek feltűnően gazdag szakrális életéről több szarvasmarha-áldozattal összefüggő gödör árulkodik. Az itt feltártak egyikébe egy ma még nehezen rekonstruálható rituálé keretében három, csonkolt, végtagjaitól megfosztott, kitekert nyakú állatot helyeztek.
A kora bronzkort követően a i.e. második évezred közepe volt a terület a legintenzívebben lakott időszaka. Ekkor, azaz a Mükénei-birodalom fénykorában Európa-szerte nemzetségi társadalmak keretei között pásztorkodó és földművelő közösségek élték mindennapjaikat. Egyikük az un. Vatya-kultúra volt, melynek békásmegyeri települése a Duna akkori árterére is ráhúzódott, amit a mélyebb területrész települési hulladékkal történő feltöltésével érték el.
A települési tér ilyen módon történő kialakítása a Kárpát-medence őskorában teljesen egyedülálló, igaz szenzációnak számít. Különös jelentőséggel bír a falu egyik gödre is, melynek belső falához áldozati céllal 4 kutyatetemet helyeztek szorosan egymás mellé.
A késő bronzkor időszakában ezen az ártéri részen hamvasztásos rítusú urnatemető létesült, míg a Krisztus születése előtti évtizedekben a kelták döngölt-tapasztott padlójú épületei, több méter mély gabonatároló vermei utalnak az emberi megtelepedésre.
