A kötetet az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete és a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma jelentette meg.
Az ismertető szerint a könyv a környezeti geomorfológia új kutatási irányát, a régészeti feltárásokkal kapcsolatos őskörnyezeti vizsgálatok legújabb eredményeit kívánja bemutatni Aquincum területén és a város tágabb környezetében. A közlemény szerint "a rendhagyó kötet két, nagy hagyományokra visszatekintő tudományág, a régészet és a természetföldrajz szoros együttműködésének eredményeként látott napvilágot. Kutatásaink során igyekeztünk feltárni a természeti tényezőknek Budapest legrégibb városmagja, a mai Óbuda, az egykori Aquincum római kori településszerkezetének kialakulásában játszott szerepét is".
A kötet első felében a földrajzi adottságokat és a geomorfológiai kutatások eredményeit mutatják be a szerzők, akik ismertetik a domborzat kialakulását, írnak a felszínépítő kőzetekről és nyersanyaglelőhelyekről, Aquincum és tágabb környezetének domborzattípusairól, valamint összefoglalják a régészeti kutatások eredményeit.
Az Aquincum római kori őskörnyezeti rekonstrukciója című fejezetben szó esik az éghajlati viszonyokról, a talajokról, a vízfolyásokról és karsztforrásokról, a római kori környezethasználatról. A szöveget térképmellékletek, ábrák és a fúrások szelvényrajzai egészítik ki.
A könyv foglalkozik Aquincum helyével és szerepével Pannonia provincia történetében, majd északról dél felé haladva mutatja be a római korban jól elkülönülő topográfiai egységeket - a polgárvárost, az óbudai katonai táborokat, a katonavárost és az attól délre fekvő területeket, különös hangsúlyt fektetve a feltárásokon észlelt természetföldrajzi megfigyelésekre.
A szerzők a természeti erőforrások kiaknázásának két példáját is bemutatják Aquincum körzetében, ahogy ismertetik a római korban végzett környezet-átalakító munkálatokat. A fejezetek sorát lezáró rövid összefoglalóból pedig megtudható, hogy a földrajzi tényezők milyen szerepet játszottak Aquincum településtörténetében.
