Jó pár évvel ezelőtt nagyon sok galéria költözött külföldre, a magyar galériák azonban nem rendelkeznek azzal a tőkével, melynek segítségével külföldre helyezhetnék központjukat. Hasonlóra vállalkozott jó pár török művész évekkel ezelőtt, melynek legfőbb oka a hiányzó állami támogatásokban keresendő ? mondta el a Ercan Güler, az ankarai Güler Sanat Gallery vezetője. Helyzetüket nehezíti még az is, hogy a helyi vizuális tradíciók alig találkoznak a kortárs művészek hasonló elvárásaival.
Nem gondolom, hogy a magyar művészeknek kevesebb lehetősége lenne arra, hogy a nemzetközi vásárokon, piacokon megjelenjenek ? mondta Ledényi Attila és egyet értett vele Ercan Güler is. Kifejtette: meg kell találni egy művész közönségét, és ha ez nem sikerül, tehát nem bővül a vásárlóközönsége, nem emelkednek a vásárlói árak sem. Molnár Annamária, a Kortárs Galériák Egyesületének elnöke szerint mivel nincs helyi műtárgypiac Magyarországon, az áraink is sokkal alacsonyabbak. ?Az viszont nem lenne korrekt, ha a külföldi vásárokon dupla, vagy tripla árat kérnénk el ugyanazokért. Éppen ezért nem versenyképesek a magyar galériák? ? tette hozzá. Román kollégája szerint az ár a kereskedelmi értékkel függ össze, náluk azonban az jelenti a legfőbb problémát, hogy nincs vásáruk és a helyi piac sem aktív. Éppen ezért mmosolyogva ugyan, de panasznak nevezte a magyar támogatási rendszer finomhangolását és elismerését fejezte ki a magyar művészeti kiadványokért is. Problémaként említette még azt is, hogy Romániában szemben áll egymással a múzeumi és a magán gyűjtői világ, így az egyik szcénában befutottak nem számíthatnak babérokra a másik környezetében.
A romániai nehéz helyzet miatt szánta rá magát több művész, hogy a nemzetközi trendekhez nagyon szorosan felzárkózva Berlinben, vagy éppen New Yorkban folytassa munkáját. Szerencsét próbálókból azonban itthon sincs hiány. ?Nálunk nem csak az a probléma, hogy szűkös a Nemzeti Kulturális Alap által nyújtott támogatások mértéke, hanem hogy azzal előre nem is lehet számolni, a rendszert átláthatóbbá kellene tenni? ? mondta el Molnár Annamária. Kifejtette: jelentős állami támogatást éveznek Európába a lengyelek, ahol a válság miatt vezették be az állami mecenatúrát, és kiemelte az osztrákokat, ők ugyanis minden első vásáros megjelenést a költségek 50 százalékával, majd a továbbiakat 30 százalékkal támogatnak.
Törökországában nemhogy nem támogatják a műtárgy-kereskedelemet, de még 35 százalékos adóval is sújtják azt, Romániában pedig gyerekcipőben jár az egész terület. ?Lehetőség szerint inkább nemzetközi művészeket szeretnénk bemutatni, nem a nemzetet képviseljük. Sokkal inkább a művészettel, mint az országokkal foglakozunk? ? monda el Adina Zordini, a Zordini Gléria vezetője.
Molnár Annamária szerint az ismertség szempontjából az is jelentős, hogy egyre több vásáron jelenjen meg egy galéria, nem lehet összehasonlítani az első és egy harmadik megjelenés sikerét. ?Fontos, hogy nemzetközi referenciákkal rendelkezzünk, ezt kell folyamatosan építeni, nemzetközi szinten ugyanis nem mond sokat egy kecskeméti kiállítóhely, míg ha azt mondom, hogy az egyik művészem a Velencei Biennálén is kiállít, az másként cseng.?
Ledényi Attila szerint emellett saját piacunk értékeit sem szabadna lebecsülni, helyben kell megalapozni hírnevünket. ?Vásárként esetünkben is felmerült a kérdés, hogy milyen régiót képviselünk. Hiába vált globálissá a művészet és indifferenssé a származás, mégis kvázi nyomás alatt vagyunk, hogy egy-egy régiót képviseljünk. Ezért létrehoztuk a Fiatal Európa Régiót, mely egy virtuális terület a szovjet utódállamokat területén.?
