A Nemzeti Galéria Markó-kiállítása a festő töretlen népszerűségére épít: attól nagyszerű, hogy nem akar szenzációs lenni. Korrekt pályaképet rajzol fel a Lőcséről Pestre, innen Bécsbe, majd Itáliába költöző Markó tevékenységéről, bemutat néhány róla készült korabeli portrét, pár eredeti dokumentumot, a fennmaradt bőséges grafikai anyagból (közel háromszáz rajzról van szó) digitális képernyőn látható jónéhány, és az információ korának igényeit is kielégíti azzal, hogy a kiállításhoz kapcsolódva két jelentős Markó-képet gigapixel felbontásban közöl a honlapján. Így az interneten pontosan követhetők Markó ecsetvonásai, a legapróbb részletekig.
Ezzel a körítéssel Markó festészete nem az életúthoz kötődve, hanem sokkal mélyebb rétegeiben nyílik meg a látogató előtt. A kurátorok kevéssé támaszkodtak az életrajzi elemekre, az egyes képekhez is alig mellékeltek magyarázatot, viszont részletesen leírják mindazt, amit a képeken megidézett mitológiai, bibliai vagy itáliai témákról a mai közönség már nem feltétlenül tud. A tematikus rendezés jól olvashatóvá teszi a képeket. Átéljük a magyar tájakról, várakról, Duna-menti településekről készült képek újdonságát a hazai festészetben, meglátjuk a romantika első mozgolódását a visegrádi várhegy ábrázolásában. Megszédíti a nézőt az aggteleki cseppkőbarlang földtörténeti múltjának méltósága a korai években készült, csodálatos gouache-sorozaton.
A mitológiai témájú festményeken elemi erővel érezzük a természet befogadó ölelését (Markó előszeretettel alkalmazott természet kínálta ?keretet?, barlang bejáratát, lágyan összeboruló lombozatot a központi téma körül), az antik épületromok óvó szellemiségét és az ebben a közegben megjelenő ember védett, intim, bensőséges élethelyzetét. Ritkán jelenik csak meg egy-egy tragikus mozzanat, Markó a mítoszokból is inkább a szépség, a szerelem, a sokszínű emberi természet metaforáit kereste, mint a reménytelen veszteség képeit. Az ő álma az antik világ belső természetéről még a romantika szélsőségein innen van ? de a festményeken már megjelenik annak szinte minden tárgyi eleme. A bibliai témákban is az átszellemült, ihletett pillanatokat szerette ábrázolni: Szent Péter elhívatását több ízben is megfestette, képet szentelt a kereszténységre vágyó etióp történetének, Jákob és Lábán találkozásának, Jézus megkeresztelésének és csodálatos gyógyításainak, de csak egyetlen képet készített a megfeszített Krisztusról, és az Ószövetség bosszúálló Istene sehol nem jelenik meg a vásznain. A szivárványt viszont sok vásznán, különböző témáknál megfestette, akár Krisztus, akár a szüretelő olasz parasztlányok mögött.
A szivárvány, a hold, a lenyugvó, aranyfényt kibocsátó nap lágy fényekkel telíti a látványt. Markó ezen a kiállításon a romantika kiindulópontjának tűnik, de a Capri körüli tenger színeiben Csontváry vad, érzéki koloritja is felbukkan. Gazdag életmű, aminek öröksége sokfelé ágazik a magyar festészetben. Ezek egy-egy megérzés erejéig most sorra felvillannak a kiállítás anyagában.
