Olyan témákat dolgozok fel, amelyekkel szemben tehetetlennek érzem magam

A középiskolától kezdve erre a szakmára készültél. Emlékszel, hogy gyerekként hogyan, mivel fogott meg magának a varrás, a ruhatervezés, a divat?

Az első, nagyon meghatározó emlékeim ezzel kapcsolatban az általános iskolás éveim második feléhez köthetők. Abban az időszakban kezdtem el tudatosabban kísérletezni a megjelenésemmel. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy például slim fit nadrágot vettem fel az egyenes szabású helyett (nagyjából két-három centiméter a különbség a nadrág szárában). Ezek az apró változások akkor olyan heves reakciókat váltottak ki, hogy megéreztem, mekkora ereje van egy-egy ruhadarabnak. Ezért elkezdett nagyon érdekelni a tudatos használatuk.

Két diplomát is szereztél a MOME-n, most pedig ott tanítasz. Ez milyen érzés?

Nagyon élvezem, és természetesen nagyon nagy elismerésnek is tartom. Egyébként nem ez az első ilyen eset az eddigi szakmai utamon. Az egyetemi éveim előtt a 91. Stúdió előkészítőjére jártam, majd nem sokra rá, miután az egyetemre bekerültem, már oktatóként voltam jelen, és ott jelenleg is együtt dolgozom az engem egykor felkészítő textiles oktatóval és az iskola vezetőjével.

A divatban nem a csillogó rivaldafény, hanem az általa kifejezhető mondanivaló vonz. Mik azok a témák, amiket a legszívesebben „beleszősz” a ruháidba, és honnan merítesz inspirációt?

A kollekcióim kiindulópontja, hogy legtöbbször olyan témákat dolgozok fel, amelyekkel szemben tehetetlennek érzem magam. Ezeket elemezve alakítom ki az új kollekciók mondanivalóját. Nagyon szépen kirajzolódik, hogy a legutóbbiak során valamilyen módon mindig az idő fogalomkörét jártam körül. A fő témakörök az elmúlás és az örökkévaló fogalmaira vonatkozóak.

2020-ban elindítottad a márkád. Van, amit utólag visszanézve másképp csinálnál? És mire, mikre vagy a legbüszkébb?

Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy még mindig látok az utcán olyan ruhadarabokat, amelyeket a márka indulásának elején készítettem. Egyébként ezekben a helyzetekben kicsit zavarba is szoktam jönni. Semmit sem csinálnék másképp, szerintem elég teret hagytam a kísérletezésnek is, és rengeteg tapasztalattal, tudással gazdagodtam. Persze volt pár mellényúlás, de mindig azok vezetnek a legnagyobb fejlődéshez.

Mesélj az Önmagamra hajlok vissza című mestermunkádról! Egy éve diplomáztál, és azóta rengeteg minden történt veled és ezzel a kollekcióval.

Az Önmagamra hajlok vissza című kollekció nagyon mély önismereti utazás volt számomra. Az előtanulmányaként írt szakdolgozatomban elemeztem az összes eddigi kollekciómat, és igyekeztem megtalálni a hasonlóságaikat és a különbözőségeiket. A dolgozat a körkörösség fogalma köré épül, és a már nagyon elcsépelt, de annál fontosabb fenntarthatóság és a hozzá kapcsolható problémák megoldását keresi.

Mivel a fenntarthatóság olyasmi, ami örökké előmozdítható, nem tud kizárólag valamilyen ruhadarab lenni a végeredménye. Szükséges hozzákapcsolni valamilyen cselekményt, amely a tervezői attitűdre és a ruhadarab későbbi életszakaszába való beavatkozásra is kiterjed. A mestermunkámban erre dolgoztam ki egyfajta kísérleti szolgáltatásrendszert, amelynek az is része, hogy előre megtervezem az adott ruhadarab fázisait. Így nem szükséges újra és újra megvásárolni, hanem a tervező műhelyébe visszajuttatva ki lehet választani a következő állapotát, ami minden esetben hulladék keletkezése nélkül állítható elő. Ez többféle módon is történhet: díszítéssel vagy a ruha konstrukciójának átértelmezésével.

A kollekció darabjaira vonatkozóan fontos szempont, hogy természetes alapanyagból készüljenek, míg a rajtuk látható díszítő varratok újrahasznosított poliészterből. Ennek azért van jelentősége, mert a természetes alapanyagú textília életciklusa rövidebb, mint a rákerülő varratoké, ezért a varratok egy bizonyos fázisban feltehetőleg képesek átvenni az alapanyag szerepét, és teljes értékű kelmévé válni. Újraindulhat a díszítésük, újrakonstruálhatók, és ez örök körforgásban tartja a ruhát. Ebben a kollekcióban a szabászati megoldások és a technológiai részletmegoldások is nagy hangsúlyt kaptak. Van egy fekete dublékabát, amelynek a szabásánál jól látszik, hogy a gallérjának a ruha testén a szabásvonalakkal meg van határozva a helye, amelyre vissza fog hajlani, és az eldolgozásában is megtörténik az önmagára való visszahajlás. A dubléanyag két színoldalas szövet, amelynek eldolgozását úgy oldottam meg, hogy az anyag szélein szétbontottam, és önmagába visszafordítva, kézi varratok segítségével állítottam össze.

Nem ez az egyetlen kollekció, amellyel azóta foglalkoztál: a Hajszálnak is van árnyéka is volt már, és most készül a Bújj-bújj, zöld ág.

A Hajszálnak is van árnyéka című, háromdarabos kollekció a Syoss pályázatára készült, és az intimitás fogalomkörét járja körül, amelyet a hajmosás rituáléján keresztül értelmez. Az öltözékek tervezésénél fontos inspirációforrás volt Ren Hang fotóművész egyik munkája, amelyen egy hotelszobában játszódó jelenet látható. A képen látható pár egy ágyon elhelyezett, hatalmas, vízzel teli akváriumba veti bele magát: a művész a puha ágyon lévő, kemény keretek közé zárt lágy víz és a mindent túlélő, éltető kapcsolat pillanatát örökíti meg. A hajmosás rituáléja nagyon intim élethelyzet, egyfajta megtisztulási rítusként is felfogható. Az intim rituálé végén a haj szerkezete megváltozik, a cselekményt végző személy pedig szimbolikusan megtisztul. A hajszálak újrarendeződnek, teljesen más képet mutatnak. A háromdarabos öltözékkollekció a megtisztulás és az újjáépülés folyamataiból építkezik.

A Bújj-bújj, zöld ág című kollekció kiindulópontját a menekülés fogalomköre adja. A körülöttünk zajló háborús események és az ezeket közelről megtapasztaló emberek történetei inspirálták. Ebben a kollekcióban a menekülést, a hiányt és az őket kiváltó folyamatokat vizsgálom. A fő hangsúlyt a menekülő személyre és az idővel való viszonyára helyezem. Hiszen a menekülés azt jelzi, hogy megadtuk magunkat. Ha megadjuk magunkat valaminek vagy valakinek, akkor pár pillanatig nem érzékeljük az időbeliséget, nem belátható sorsunk elfogadásának pillanata kimerevedik. A pillanat, amikor nincs sem múltunk, sem jelenünk, sem jövőnk. Csak a jelenlétünk van. A jelenlét semmilyen tevékenységhez nem köthető. Elérésének érdekében mindent fel és meg kell adnunk, ki kell szakadnunk az idő és a tér dimenziójából. A jelenlét akkor áll fenn, amikor sehonnan jövünk és sehova tartunk. Ezeket a gondolatokat igyekszem elhelyezni az öltözékeknek az emberhez való viszonyrendszerében, valamint a divat vizuális nyelvére transzformálni őket.

A formai kísérleteket testemen végeztem, és videóra vettem őket, majd a videókból kimerevített képkockákat készítettem. Ezeken már megszűnik az idő, nincs mérhető formája, hiszen nincs mozgás, amivel mérhető lenne. A kísérletek során olyan formai felvetésekkel éltem, amelyek fő motívuma egy transzparens anyag, amely a mozgás során könnyedén változik és alakul át. Lágy felületet képez, amely olykor átláthatatlanná is képes válni. A képsorozaton jól megfigyelhető, hogy az emberi test mozgása hogyan alakul át a formai kísérlet fő motívumává.

A tervek elkészítése során fontos volt a számomra, hogy a ruhák fehér anyagból készüljenek, és néhol magukon hordozzák a menekülés esetleges nyomait. Ezt a metódust a ruhák konstrukcióiban is alkalmazom. A divattárgyak körbeölelik a testet, és egy kimerevített öltözékben az anyag textúráin keresztül mesélik el a történetüket. Ez a kollekció a Magyar Kultúráért Alapítvány Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíj támogatásával ebben az évben valósul meg, és épp a kivitelezési szakaszában vagyok.

Korábban szóba került, hogy „rebrandingelni” szeretnéd a márkád, és hogy a hétköznapi viseletre szánt ruháktól a konceptuális öltözékek felé mozdulnál.

Az elmúlt négy évben igyekeztem kitolni a határaimat, a tervezői attitűdöm és a piac viszonyával kísérletezni. Rengeteget tanultam magamról és egy saját márka működéséről is. A mesterdiplomám megszerzésével egy időben ezért döntöttem úgy idén, hogy ideje megállni, és időt hagyni annak, hogy olyan márkakoncepciót építsek fel, amelyben a tervezői koncepció a divat kapitalista gazdasági modelljéhez képest kevésbé kerül alárendelt szerepbe. Ehhez az „énmárkám” fejlesztésére van szükség, így a következő időszakban ezzel foglalkozom. A kicsit klasszikusabb értelemben vett divatmárka-építés is foglalkoztat, de azt inkább egy kollektíva részeként szeretném megtenni. Az ennek az elindításához szükséges folyamatok is elkezdődtek már.

A feltörekvő divattervezőket támogató Terike from Budapest is a te nevedhez fűződik, és az utóbbi időben ez a projekt is átalakult kissé. Különleges divatperformanszt tartottatok, és olvastam olyan tervekről, hogy az offline térben is meg szeretnétek jelenni. Mi a helyzet most a Terikénél?

Az egyik legfontosabb mérföldkő a Terike from Budapest életében az, hogy a Nyolcésfél Inspirációs Övezet és Alkotótérben megtaláltuk a lehető legmegfelelőbb offline teret. Közösségi divatműhelyt alakítunk ki ott, ahol a fiatal divattervezők közös térben, egymást segítve tudnak majd dolgozni. A fiatal tehetségek támogatásán túl nem titkolt célunk a divat iránt érdeklődők érzékenyítése is, amely szerintünk elengedhetetlen a kortárs divatkultúra (át)alakításához. A Terike műhely hivatalos nyitását szeptember elejére tervezzük.

Az offline térben való megjelenés nemcsak a műhelyt érinti. A következő időszakban a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Szépvilág kiállításhoz kapcsolódva is rendezünk divatperformanszt. Valamint, ha minden a tervek szerint halad, szeptemberben a Mammutban található Kollabban is találkozhatnak majd velünk az érdeklődők.

A fotográfia, a szobrászat, a grafika, a festészet, az irodalom és az írott szövegek is nagyban befolyásolják a művészi világodat, és te is szoktál haikukat írni, igaz?

A kollekciók koncepciójának kialakítása során a témához kapcsolódva minden esetben több művészeti ágban alkotó művész munkái között nézek körül. Ezekből nagyon sokat lehet tanulni, és segítenek rendezni a gondolataimat. Mondhatni múzsaként hivatkozom rájuk, hiszen eleinte nem olvasok nagyon utánuk, csak az általuk kiváltott érzések alapján szelektálok. Majd azokhoz a munkákhoz, amelyek a leginkább megérintenek, haikuszerű gondolatvázlatokat írok, ami segít a kollekció témájához magamon keresztül kapcsolódnom.

Péterfy Bori, Schoblocher Barbi, Deva, Solére, Marge – rengeteg énekesnő viselte már a ruháidat. A zene is közel áll a szívedhez?

Minden olyan tevékenység közel áll a szívemhez, amely valamilyen formában értéket közvetít, így a zene is. Az általad felsorolt személyeket mind nagyon nagyra tartom valamiért, így soha nem volt kérdés számomra, hogy a tevékenységeink előbb-utóbb keresztezni fogják egymást.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu