A Velencei Filmfesztiválon Brady Corbet rendezőnek még magyaráznia kellett a bizonyítványát, hogy A brutalista miért is lett bő három és fél óra, a közepére biggyesztett intermissionnel – amit utoljára a huszadik század első felében láthattunk a mozivásznon. Azóta a film óriási kritikai siker lett: Ezüst Oroszlán, Golden Globe-ok, tíz Oscar-jelölés és három díj, a rendezőt pedig formabontó és minden megalkuvást elutasító, igazi művészként ünneplik.
Azért ne legyenek kétségeink: három és fél óra nem csak a hátfájósaknak és az apró hólyaggal rendelkező nézőknek hosszú idő – pláne egy olyan korban, amely a gyors információátadásra és TikTok-videónyi figyelemre épít –, azonban a filmművészetben egyfajta reneszánsza van jelenleg a csakazértis maratoni hosszúságú filmeknek. Martin Scorsese az utóbbi időben nem készít három óránál rövidebb filmet, Christopher Nolan tavalyi legjobb film-Oscaros Oppenheimere szintén háromórás volt, de még az olyan blockbuster franchise popcorn mozik, mint a Bosszúállók: Végjáték vagy az új Batman sem siet sehová.
Ezúttal nem tárgyaljuk a rendezői változatokat, noha Bergmantól a Farkasokkal táncolón és a Sebhelyesarcún át A Gyűrűk Ura-trilógiáig csemegézhetnénk a 4+ órás remekművekből. Listánkon olyan filmek szerepelnek, amelyek a moziban is minimum három és fél órás játékidővel borzolták a közönség idegrendszerét, ám esetükben bizony megérte az elzsibbadt fenék.
+1: Arábiai Lawrence - Ben Hur - Tízparancsolat - Kleopátra - A világ legszebb története: A Biblia
A top tízbe képtelenség volna egyet kiemelni, de egy ilyen listán kötelező érvénnyel meg kell említsem a régi Hollywood utolsó évtizedében készült történelmi-bibliai-szandálos eposzokat. Ezek a filmek valódi statiszták ezreivel, egészen elképesztő büdzséből készültek, a színészi játék félúton volt a filmes és a shakespeare-i színjátszás teátrális gesztusai között, látványosak, monumentálisak voltak és nagyon-nagyon hosszúak.
10. Barry Lyndon (Stanley Kubrick, 1974, 3 óra 23 perc)
A Barry Lyndon Stanley Kubrick leghosszabb munkája, de mint minden Kubrick-film, pazar és virtuóz, a maratoni játékidő pedig lehetővé teszi, hogy a mester még mélyebbre süllyedjen a munkásságát jellemző látásmódban, no és persze a részletekben. A film maga egy ír kalandor 18. századi társadalmi felemelkedésének története, és noha első blikkre talán nincs meg benne a Dr. Strangelove vagy a Mechanikus narancs mágnesessége, a türelmes nézőt megjutalmazza.
9. Andrej Rubljov (Andrej Tarkovszkij, 1966, 3 óra 25 perc)
Andrej Tarkovszkij vitathatatlanul a hosszú filmek védőszentje, Andrej Rubljov 205 perces elmélkedése a középkori Oroszországról és a keresztény művészet szerepéről pedig a rendező leghosszabb filmje. A szovjetek persze túl kísérletezőnek, ezoterikusnak és antisztálinistának ítélték az Andrej Rubljovot, és be is tiltották a hazai megjelenést, a filmet pedig az utolsó pillanatban kirángatták a Cannes-i Filmfesztiválról. Tarkovszkij a hitről, a vallásról és a művészetről beszél: minden snittje a pogány rituáléktól a tatár inváziókig magnetikus – mint egy féreglyuk, amely valahogy becsúszott jelen időnkbe, hogy visszarepítsen minket a középkorba.
8. A hét szamuráj (Kuroszava Akira, 1954, 3 óra 27 perc)
Kuroszava mesterművét még Hollywoodban is újraforgatták A hét mesterlövész címen, A hét szamuráj pedig gyakorlatilag minden „random csapat összeáll és küldetésre megy” típusú film sablonjává vált. Hatalmas ihletet adott George Lucasnak, Quentin Tarantinónak és még Zack Snydernek is. A film a japán író/rendező legenda pályafutásának leghosszabb alkotása, jelentőségét pedig jól mutatja, hogy Kuroszavát nyugaton leginkább szamurájfilmjeiről ismerik – noha filmográfiájába beletartoznak a csendes, meditatív karakterdrámák is. Hosszú, de aki teheti, annak látnia kell mozivásznon!
7. Lagaan (Ashutosh Gowariker, 2001, 3 óra 44 perc)
A Lagaan azon unikornisnak számító indiai filmek egyike, amelyek eljutottak az európai mozikba és filmfesztiválokra – annak idején nálunk is bemutatták. Ez nem a bollywoodi tánckar: a film a gyarmatosítás kori Indiában játszódik, ahol a monszunesők után a tönk szélén álló földműveseknek ki kell fizetniük az adót az elmosott termés után is. A brit földesúr kihívja őket egy krikettmeccsre, amelynek tétje dupla vagy semmi: az adó elengedése vagy kétszeres megfizetése. Az ismeretlen játékban való győzelem persze reménytelennek tűnik, de feltűnik egy fiú, aki vállalja a csapat megszervezését. A filmet egyébként Oscarra is jelölték.
6. Volt egyszer egy Amerika (Sergio Leone, 1984, 3 óra 49 perc)
Sergio Leone gengszteropusza eredeti, európai vágásában 229 perces volt: a rendező eleinte két háromórás részben akarta kiadni, majd az amerikai forgalmazók 139 percre csökkentették a játékidőt a film önkényes kibelezésével. A rövid verzió megbukott; az eredeti viszont a spagettiwestern atyjának egyik mesterműve, az amerikai álom eposza. A film két barát életét (Robert De Niro és James Woods alakításában) mutatja be, akik hatalmi játszmák szereplőivé válnak a New York-i szervezett bűnözés világában: a rendező nem visel rózsaszín szemüveget, ha a bevándorlók tapasztalatairól vagy az alvilág erőszakos realitásáról van szó.
5. A szép bajkeverő – L'amour fou (1991, Jacques Rivette, 3 óra 58 perc)
A festőművész Edouard (Michel Piccoli) alkotói válságban szenved, ráadásul van egy titka, amelyet nem képes feldolgozni. Egy titokzatos modell (Emmanuelle Béart) hatása alá kerül, akinek aktját ráfesti egy tíz évvel korábban félbehagyott festményére, amely valószínűleg életének csúcsteljesítménye volt. Melyik képet áldozza fel a másik kedvéért? A szép bajkeverő nem csupán egy festő és modellje közötti kapcsolat története, hanem egy összetett, pszichológiai dráma is: feltárja az emberi lélek rejtelmeit, a művészi önkifejezés kihívásait és a személyes átalakulás lehetőségét. Rivette filmjét öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, '91-ben pedig megnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját.
4. Hamlet (Kenneth Branagh, 1996, 4 óra 2 perc)
Kenneth Branagh előtt Mel Gibson is alakította már a dán királyfit, sőt, Shakespeare másik legnagyobb rajongója, Laurence Olivier is leforgatta a maga Hamletét, ám ezek az adaptációk megkurtították a legnagyobb angol nyelvű drámát, hogy „moziszerűbbé” tegyék. Branagh-nak ez eszébe sem jutott: amikor ő nyúli a Hamlethez, akkor bizony az egészet le fogja forgatni, 70 mm-es filmre, és megtölti a vásznat vizuális orgiájával, ráadásul olyan sztárok alakítják a legapróbb szerepeket is, mint Robin Williams, Jack Lemmon vagy John Gielgud. Hogy ez a Hamlet jobb, mint az Olivier-féle? Ez itt a kérdés.
3. Huszadik század (Bernardo Bertolucci, 1978, 5 óra 17 perc)
Bertolucci monstre drámáját 1974-ben kezdték forgatni a politikailag forrongó, változások előtt álló Olaszországban. Ez már nem a dolce vita korszaka, az ország polarizált, így talán nem véletlen, hogy a rendező pont ekkor döntött úgy, hogy elmeséli, ő hogyan látja a 20. századot. A bemutató az 1976-os Cannes-i Filmfesztiválon volt versenyen kívül, a film készítésekor még fiatal Donald Sutherland, Robert De Niro és Gérard Depardieu pedig méltó partnerei voltak a nagyszerű Burt Lancasternek.
2. Háború és béke (Szergej Bondarcsuk, 1965, 6 óra 33 perc)
Lev Tolsztoj nagyregényéből a Szovjetunió történetének legmonumentálisabb filmes produkcióját készítette el Szergej Bondarcsuk, jutalma pedig egy idegen nyelvű film Oscar és Golden Globe, valamint generációk közös emléke a kötelező iskolai mozizásról. A film költségeiről és a forgatás nehézségeiről legendák terjedtek, de a végeredményből sejthető, hogy a legnagyobb hollywoodi produkciókhoz mérhető nagyságrendben áldoztak pénzt, időt és energiát erre a gigantikus műre.
1. Sátántangó (Tarr Béla, 1994, 7 óra 30 perc)
Felmerült valakiben, hogy ennek a listának az élén ne Tarr Béla monstre alapműve álljon? Ugye, hogy nem. Vannak hosszú filmek, és ott van a Sátántangó, Tarr Béla legendás hétórás adaptációja Krasznahorkai László azonos című regényéből. Ingmar Bergman Fanny és Alexanderétől vagy Lars von Trier A nimfomániásától eltérően a Sátántangót mindig is egy filmnek tervezték, a végeredmény pedig egy mesterkurzus Tarr stílusáról: meditatív, halmozó és megalkuvást nem ismerő.
