A beavató színház olyan közönség számára nyitott esemény, amelyet mintegy két évtizede a Szegedi Kortárs Balett az elsők között hívott életre a magyar táncéletben. Célja, hogy a rendhagyó előadások során táncszerető és a műfajt értő közönséget építsen, elsősorban a fiatalok körében. A különleges előadás mindig egy adott produkcióhoz kötődik, műfaját tekintve „magyarázó”, interaktív est, amelyen a publikum közelebbről is megismerkedhet a darab létrejöttével. A közreműködők – a koreográfusok és a táncművészek – „dekódolják” a nézők számára a látottakat.

Egy éve a színházak működése a járvány miatt kizökkent a normális kerékvágásból, alig nyílt lehetőség személyes találkozásra, ezért a beavató színházi estek is elmaradtak. Ezt pótolandó Szegedi Kortárs Balett – az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával – háromrészes kisfilmsorozatot indít, amely egy-egy produkció, illetve az együttes történetébe enged bepillantást.

Az első rész a társulat legnépszerűbb produkciója, a Carmina burana premierjének huszadik évfordulójához kapcsolódik. A Carl Orff világhírű, közkedvelt zenéjére született darabot, Juronics Tamás koreográfiáját 2001. április 19-én mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban. A produkció azóta számtalan szakmai elismerést kapott itthon és külföldön, és csaknem négyszáz előadásán nézők ezreit vonzotta négy kontinensen évről évre. A táncjáték egy civilizáció romjain tengődő, életben maradásáért küzdő barbár közösség rituálékkal teli életébe enged bepillantást, akik félelmeikkel harcolva, ösztöneik által vezérelve próbálják átvészelni mindazt, amit a sors rájuk ró.

A másik kisfilm a Szegedi Kortárs Balett történetéről, míg a harmadik a legújabb, bemutatás előtt álló Blue/The black paintings című estről szól. A sorozatban a legismertebb előadások felvételei a vezetők és a táncművészek interjúival fűszerezve jelennek meg; személyes élmények és érzelmek látnak napvilágot. Az ingyen megtekinthető filmek elérhetőségét a társulat közösségi oldalain teszik közzé, az első rész bemutatóját hétfőn 19 órakor tartják.

Fotó: Graziano Bongiovanni