A főcím alatt látható hatásos animáció elevenedik meg, és végig azt várjuk, mikor billen vissza a film újra ebbe az animációba. A két főszereplő egyenruhája is a rajzfilmből lépett elő, a pilóta- és stewardess-uniformis sematizálja, stilizálja a két extrém szereplőt. A művészt a valóságban is képzőművész Uglár Csaba játssza, aki részben önmagát, részben Vécsei Mártont eleveníti meg hatásosan, mégsem ő az igazi főhős, hanem Adél, akit első pillantásra ellenállhatatlanul ragad magával, vonz mágnesként az extravagáns akcióművész. Nagyon is normális férje, nagyon is szokványos mindennapi élete lassan foszlik semmivé. Életének katalizátora Richárd lesz, a különcség deleje ellenállhatatlanul húzza magával a lányt, aki a racionalitásból az irracionalitásba lép általa. A szerep kiválóan megírt, és még annál is jobban eljátszott, ami a kiváló Tenki Réka érdeme. Szuggesztív, színes, vonzó, nem klisékkel dolgozó. Lépésről lépésre építi föl a normálisból az irreálisba való csúszását, minden pillanata hiteles. Számomra ő teszi elfogadhatóvá, majdnem hihetővé a szürreális történetet. Nem szerethetők ezek a szereplők, nem vonzó a történet, de mai, minden határt leromboló, minden hatást kevésnek érző világunkban megfontolandó és elgondolkodtató. Tipikusan olyan film, amit nézése közben nem szerettem, de a hatása alatt maradtam.
