A kiállítás a Műgyűjtők Klubja magángyűjteményein keresztül nyújt betekintést a Vajda Lajos Stúdió néhány alapító és korai tagjának egyedülálló művészetébe. A galéria első csoportos kiállítása egyben a gyűjtői kör első közös bemutatkozása is.
A szentendrei Vajda Lajos Stúdió 1972 óta – idén 50 éve – kapcsolja össze a kortárs alkotókat, támogatja a fiatal tehetségeket.
Tagjai jelentős képviselői a magyar kortárs művészeti életnek. A válogatásba öt olyan kiemelkedő művész került be, akik mindannyian már több mint harminc éve tagjai a Vajda Lajos Stúdiónak, akiknek alkotásait ma már jelentős gyűjtemények őrzik, műveik mind a nyolc műgyűjtő gyűjteményében meghatározó szerepet töltenek be.
A tárlat három kiemelkedő alkotója a Vajda Lajos Stúdió egykori alapító triásza, efZámbó István, feLugossy László és Wahorn András,
mindhárman 1980-tól az A. E. Bizottság együttes főszereplői, ki dalszövegíróként, ki énekesként. efZámbó István 1965 óta több művészeti ágban is tevékenykedik. Jelenleg az ef Zámbó Happy Dead Band kommandó-esztrádzenekar vezetője. Művészete, legyen az festészet, irodalom vagy zene, sziporkázóan szellemes, bravúros fordulatokkal érintkezik a valósággal, miközben szokatlan motívum- és képtársításokat tartalmaz.
feLugossy László képzőművészettel, zenével, irodalommal és filmezéssel is foglalkozó, autodidakta művész. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik alapítója volt 1972-ben. 1979 és 1986 között az A. E. Bizottság zenekar énekese és szövegírója. 1997-ben Sárospatakra költözött, azóta ott él és alkot. Művészete meghökkentő, iróniával és humorral gazdag alkotói fantáziáról árulkodik, egyik jól megragadható témaköre a földközeli paraszti világot jelképező háztáji állatokhoz, tyúkokhoz, disznókhoz fűződik.
Wahorn András 1972-ben csatlakozott a szentendrei Vajda Lajos Stúdióhoz, ahol 1979-ben alkotásaiból kiállítást rendezett. Festészetét a szürrealizmus és a dadaizmus inspirálta. Eredetileg grafikusnak készült, mégis nála a legintenzívebb a motívumok színezése, és az egyszerűbb formák mellett szívesen alkalmaz bonyolult, összetett alakzatokat.
A Mezőszemeréről származó Bukta Imre 1977-ben ismerkedett össze a Vajda Lajos Stúdió hasonló érdeklődésű tagjaival. 1979 és 1998 között Szentendrén élt, majd visszaköltözött szülőfalujába. A természetes anyagok, valós tárgyak egyre nagyobb méretű installációi, majd performanszai részét képezik, festményein a falusi élet egzisztenciális jellegű sorskérdései kerülnek előtérbe. Művészetét azóta számtalan elismerés övezte, öt monográfia jelent meg róla, háromszor képviselte hazánkat a Velencei Biennálén, és valószínűleg sokan emlékeznek a Modemben (2008) és a Műcsarnokban (2012) megrendezett grandiózus kiállításaira.
A kiállított művészek között megtalálható Aknay János Kossuth-díjas magyar festő és szobrász, a posztgeometrikus művészet egyik jelentős képviselője. 1971-ben költözött Szentendére, egyik alapító tagja lett a Vajda Lajos Stúdiónak. Visszatérő motívumait a szentendrei architektúra elemeiből, másrészt a város progresszív művészeti hagyományaiból vette át.
Az Öntözés tavasszal című kiállításon részeseivé válhatunk az említett művészek kezdeti és jelenlegi munkásságának,
méghozzá egy eddig még nem látott nézőpontból, a műgyűjtők szemszögéből. Ezzel a szubjektív válogatással a tárlat célja egyrészt a gyűjtők közös értékrendjét és ízlésvilágát reprezentálni, másrészt tisztelegni a Vajda Lajos Stúdió előtt. A bemutatott festmények túlmutatnak a stúdió aranykorán, a válogatás újabb műveket is tartalmaz.
Nyitókép forrása: Bodó Galéria és Aukciósház
